Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

vetjük fel, mi volt előbb, akkor nem tehetünk mást, végig kell járnunk az utat egészen Isten megmagyarázhatatlan „tetszéséig". Nemcsak Pálnak, hanem mindenkinek, akit Isten érthetetlen szeretete megállított „elvakultan" járt életútján. S ha végig mertünk menni visszafelé a múltba, nem a vaksorsot találjuk ott, hanem a kölcsönös szeretet kapcsolatába invitáló Atyát. Pál ezt így fogalmazza meg: elhívott kegyelmével. Isten jótetszésén alapuló döntése tehát az ő hívásán keresztül érkezett el hozzá életének azon a nevezetes óráján. A galáciabelieknek szólt már korábban is Isten elhívásáról, hiszen az ő keresztyén életüket is Isten hívó szava indította útnak (1,6). Azt mondhatjuk tehát, hogy az elhívás jellemző Isten bánásmódjára. Tudtul adja döntését, hogy mi önként engedjünk hívásának. Pálra sem ellenállhatatlan kényszerként nehezedett Isten nagy horderejű döntése, aminek akarva-akaratlanul engedelmeskednie kellett volna. Pál önként mondott igent (Csel 26,19) Isten választást engedő szavának. Isten hívó szavának ereje a benne megnyilvánuló kegyelem. Ez a kegyelem tudja legyőzni ellenállásunkat, és kimondatni velünk az önkéntes igent. Pál sohasem tudta megérteni, hogy Isten miért éppen őt, az egyházüldözőt hívta el. Mint ahogy minden elhívás ilyen méltatlanokat érő érthetetlen csoda. Csak Isten irgalmas szeretete lehet rá az egyetlen magyarázat. De ha Pál arra gondol, hogy Isten már akkor döntött felőle, amikor ő még meg sem született, akkor azt kell mondania: Isten kegyelme mindent megelőzött. így hívta el őt kegyelem által kegyelemmel. Isten megfoghatatlan, mindent eldöntő elhatározása és önkéntes döntést váró kegyelmes hívása, így együtt, ellentmondásosan és mégis felbonthatatlan egységben, végül is elérte célját: Isten kinyilatkoztatta az ő Fiát az apostolnak. Isten szándéka és vele együtt Pál beszámolója most jut el a csúcspontra. Mert ebből a kinyilatkoztatásból ered a reá bízott egyetlen evangélium, ez támasztja alá apostoli küldetésének hitelét és ennek birtokában érzi magát felelősnek az evangélium sorsáért. Az osztályrészéül jutott kinyilatkoztatás tényét olyan fontosnak tartja, hogy 1,12-ben, még az események elsorolása előtt szólt róla, nehogy valaki is félreértse mondanivalójának valódi szándékát. 1,12 magyarázatában már volt szó a kinyilatkoztatás mibenlétéről. Ott megértettük, hogy Pál csak ezzel a kifejezéssel tudja ér70