Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 1. Az evangélium nem emberi eredetű (1,11—12)

lennie mindazzal, ami Jézus Krisztussal történt. Csak az az evangélium hiteles és elfogadható, amely ennek a két feltételnek megfelel. Ε tekintetben Pál és ellenfelei azonos nyelvet beszélnek, ők is csak az Istentől jövő kinyilatkoztatást tekintik érvényesnek, ők is Krisztus-hivő emberek, és benne látják Isten testett öltött akaratát, ha másképpen vonják is le a következményeket, mint az apostol. Ezért határozza el Pál, hogy meg fogja értetni a galáciabeli keresztyénekkel: az az evangéium, amelyet neki kell hirdetnie az igaz és egyetlen evangélium. Mégpedig úgy, hogy olyan eseményeket és helyzeteket fog elősorolni, amelyek egyrészt azt bizonyítják. hogy evangéliuma nem eredhet embertől, másrészt pedig azt, hogy végső soron maga Isten bízta rá az evangéliumot. A 11. versben ígéretének még csak az első felét fogalmazza meg: meg fogja értetni olvasóival, hogy a reá bízott evangélium nem emberi eredetű. Éles határt fog tehát húzni az isteni eredetű és emberi eredetű dolgok között, és ha evangéliuma emberi eredetűnek bizonyulna, már nem volna joga evangéliumként előhozakodnia vele. Előbb arról volt szó, hogy az evangélium eredetét azért kell tisztázni, mert Isten szándékairól egyedül maga Isten nyilatkozhat hitelesen. De Pál még egy másik szempontot is nélkülözhetetlennek tart. Az evangéliumnak ember közbejötte nélkül, elsőkézből kell Istentől származnia, hogy megbízhatónak tekinthessük. Az emberi gondolkodás és vallásosság története ugyanis jól ismeri a belső megvilágosodásnak azt a jelenségét, amelynek előszeretettel tulajdonítanak isteni eredetet (isteni szikra!) a „megvilágosodás kegyelmében" részesülök. Pál már eleve gyanakvással tekint mindarra, amihez az embernek valamiféle köze van. Szemléletmódjában az eredet egyúttal a minőséget, a megbízhatóságot is meghatározza. Gondoljunk csak arra, amit a „test szerint" (kata szarka) és a „Lélek szerint" való „járásról", életfolytatásról mond Rm 8,4-ben: Ha „testi", azaz Istennel szembefordult emberek vagyunk, akkor minden megnyilvánulásunkra ez lesz a jellemző. Ha viszont Isten Lelkének hatalma alatt vagyunk, akkor az életünk minősége is a Lélek bélyegét fogja magán viselni. Vagy vegyük azt az apostolnál sokszor fellelhető kiszólást: „emberi módon beszélek" (Rm 3,5; Gal 3,15 stb.). Mindig olyankor él vele, amikor a maga véleményét mondja el, és nem Isten nevében szól. Ilyen esetben nem is igény52