Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

II. NINCS MÁS EVANGÉLIUM ! 1,6-10 Annak, aki otthon van Pál leveleiben, a címzést követő sorokat olvasva hiányérzete támad. Nem találja azt a minden más páli levélben e helyen beiktatott imádságot, amelyben az apostol hálát ad a gyülekezetben tapasztalható jókért, és könyörög hitük, szeretetük és reménységük erősödéséért és növekedéséért. Az imádság elmaradásának okát csak találgathatjuk. Fel sem tételezhetjük az apostolról, hogy azért nem imádkozik a galáciai gyülekezetekért, mert elfordultak tőle, és így érdemtelenné váltak az imádságára. Schlier szerint olyan előzmények után, mint amik Galáciában voltak, a hálaadásnak el kell maradnia a levélből. De akkor a könyörgésnek annál inkább helye van. Még a legvalószínűbb magyarázat a következő: Pált annyira betöltötte a Galatákat fenyegető veszély tudata, annyira sürgetőnek ítélte az ügy orvoslását, hogy a címzés után önkéntelenül is azonnal a tárgyra tért. De a tárgyra térve sem köntörfalaz. Egyenesen — mi így mondanánk— az üstökénél ragadja meg az egész galáciai problémát. Felismeri, hogy nem részletkérdésekben mutatkozik eltérés a korábbi állapothoz képest, hanem magát az evangéliumot érinti a változás. Az evangélium tekintetében pedig nem ismer megalkuvást. Ezért ebben a részben minden szót és mondatot úgy formál meg, hogy kiderüljön: az evangélium és a Galáciában fejét felütő tévtanítás között kibékíthetetlen ellentét van. Ez ad magyarázatot arra a szenvedélyes hangvételre, amely nemcsak erős indulati tartalmat hordozó szavak kiválasztásában, 32