Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

harcaiból, hogy azután mégis annál több homályban maradt részlet szoruljon tisztázásra. A soron következő szakasznak két, egymástól világosan elkülönülő része van. Az elsőben (11—14a) az apostol pár határozott vonással felvázolja az Antiokhiában történtek lényegét, a másodikban (14b—21) pedig felidézi a Péterhez címzett, de az egész gyülekezetnek szóló beszédét. Néhány írásmagyarázó úgy véli, hogy a 15. verstől kezdődő rész valójában nem hangzott el Antiokhiában, hanem a levél írásakor fogalmazta meg az apostol, levonva benne — tekintettel a galáciai helyzetre — az eset tanulságait. Valóban, a későbbi vitákban kiforrt teológiai nyelvezet miatt igen valószínűnek látszik, hogy Pál nem pontosan ezekkel a szavakkal mondta el antiókhiai beszédét. Mégis nem egy olyan mozzanatot találunk a beszédben, amely csak az antiókhiai helyzet figyelembevételével érthető meg. Ezért nem lehet kétségünk afelől, hogy Pál akkor Antiokhiában valóban felszólalt, és hogy lényegét tekintve azt mondta el, amit leírt a galatáknak. Nem törekedett azonban jegyzőkönyvszerű hitelességre. Ügy írja le, hogy a galaták is értsenek belőle. Különös: Pál hallgat arról, hogy beszéde milyen hatást váltott ki Péterből és a hallgatóságból. Hallgatásából a magyarázók messzemenő következtetéseket vonnak le. Ügy vélik, hogy az apostol fellépésének kudarcát leplezi vele. De bármilyen volt is az eredmény, mit sem változtat az evangélium igazságán. Pál számára az a legfontosabb, hogy az evangélium igazsága utat törjön magának, és ez Antiokhiában is megtörtént. Talán éppen ezért hallgat beszédének következményeiről. a) Pál szembefordul Péterrel (11) A jeruzsálemi gyűlés eseményeiről szóló beszámolója után Pál felidézi olvasói számára az Antiokhiában történteket, hogy ezzel is alátámassza a galaták között hirdetett evangélium hitelét. Beszámolója elején tömören ismerteti a tényállást. Kéfás, görög nevén Péter, Jézus egykori tanítványa, az apostolok között az egyik legtekintélyesebb, akit éppen ezért az egyház „oszlopának" (2,9) is neveznek, eljött Antiokhiába, az itt élő jelentős lélekszámú, zsidó- és pogány származású keresztyénekből álló, vegyes összetételű gyülekezethez. Ez a gyülekezet volt a jeruzsálemi mellett 111