Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23 - 2. Himnusz a kozmosz Uráról 1,15 — 20

Az első keresztyének teljesen egyek voltak abban a megütközést keltő hitben, hogy a szolgáló szeretet útját egészen a keresztig vállaló názáreti Jézust Isten igazolta és magáénak vallotta. De egyes irányzataik felfogása eltért egymástól annak megítélésében, hogy mikor és milyen módon jött létre az az egyedülálló kapcsolat, amely Jézus és Isten között volt. Voltak, akik a feltámadásban látták a döntő fordulatot, mások Jézus keresztségében, de akadtak olyanok is, akik azt vallották, hogy Jézus már a születése előtti létben, preegzisztens módon egy volt az Atyával. Ez utóbbi felfogás elsősorban a hellenisztikus, elgörögösödött zsidóságból (vö.: Csel 6,1—7) jött keresztények között volt népszerű. Számukra nem volt idegen gondolat a földi lét előtti létezés. Otthon voltak a bölcsességirodalomban — ebbe tartozott a Jób könyve, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve is —, amelyben a bölcsesség nem egyszer megszemélyesítve jelent meg. Ez a megszemélyesített Bölcsesség pedig már akkor Istennél volt, amikor a világot Isten még meg sem teremtette. Ott volt, amikor megteremtette, sőt ő volt Isten kézművese a teremtés művében. (Lásd: Péld. 8,22—81). Ebbe az irányba terelte a hellenisztikus zsidóság gondolatvilágát a platóni filozófia és ennek a filozófiának a zsidó örököse Philó is. Platón tanítása szerint ugyanis a dolgok ősképe már ezelőtt megvolt az ideák világában, mielőtt a dolgok lettek. Ezek után nem nehéz felfedeznünk a himnusz megfogalmazásában ennek a gondolatkörnek a hatását. Természetsen nem szabad szolgai másolatnak tekintenünk. Azok a keresztyének, akik a hellenisztikus zsidóság köréből jöttek, így fogalmazták meg az általuk jól ismert eszközökkel új, Krisztusba vetett hitüket, szemben a régivel, amely elégtelennek bizonyult. Jézus és Isten kapcsolatának az a preegzisztens látásmódja Krisztust Istennek tér és idő korlátai felett álló világában fedezi fel, és ezért minden más szemléletmódnál alkalmasabbnak bizonyul Krisztus kozmikus jelentőségének megvallására. Valószínű, hogy a himnuszt ismerte és énekelte a kolosséi gyülekezet is. Pál ugyanis az evangélium igazságáért vívott harcaiban többnyire a gyülekezet számára ismerős hitvallási hagvományanyagra szokott támaszkodni. (Vö.: lKor 12,3; 15,3-4). (Az igazság kedvéért meg kell még jegyeznem, hogy a kutatók véleménye a himnusz szellemtörténeti és kortörténeti hátteréről nem olyan egységes, mint amilyennek álláspontom felvázolásából tűnhetett. Egyesek, mint például Käsemann, azt állítják, hogy a him64