Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11 - 1. Hálaadás reménységünk bizonyosságáért 1,3—8

vagy „a jövő zenéje". Olyannak tekinthetjük, mint ami máris a birtokunkban van. Igaz, hogy még a mennyekben van fenntartva a számunkra, de olyan „letét"-nek tarthatjuk, amihez most ugyan még nem férhetünk hozzá, a maga idejében azonban bizonyosan megkapjuk Istentől. A zsidóság is hitt abban, hogy az eljövendő dolgok, a Messiás, az üdvkor Isten terveiben máris meglevő dolgok, csak még nem lettek nyilvánvalóvá. Pál is hasonló módon közelít a reménységhez, azzal a különbséggel, hogy ő Krisztusra, Istennek már megkapott kinyilatkoztatására mutat. Más nem is lehet megbízható garanciája reménységünknek, mert csak ő képes Istentől kapott hatalmánál fogva a reménység megvalósulása elől elhárítani az akadályokat. A reménységnek erről a természetéről már hallott a gyülekezet. Pál gyakran hivatkozik az evangéliummal való első találkozás idejére, amikor valami torzulást és elhajlást kell kiigazítania a gyülekezezet életében (Gal 1,8-10; lKor 15, 1-10; Fii 3,15; 4,9). Ő is vallja tehát a „vissza a forráshoz" elvet. Ugyanis jól tudja, hogy az evangélium kezdetben sem volt kezdetleges, primitív, kiegészítésre szoruló. Különben nem vezethetett volna hitre. A kolosséiak is amikor elérkezett hozzájuk az evangélium, az igazság igéjét kapták. Nem egysíkú Krisztus-prédikációt hallottak, hanem Krisztus jelentőségét sokféle vonatkozásban hirdető igét. Mert ha valóban az evangélium hirdettetett nekik, akkor az nem merült ki Krisztus nevének emlegetésében. Hitre csak az az evangélium vezet, amely gazdagon kifejti az alaptémát: kicsoda Krisztus számunkra? így hallaniuk kellett a kolosséi keresztyéneknek arról a reménységről is, amely nem szégyenül meg (Rm 5,5). (6) A kezdeti evangélium tehát nem szorul kiigazításra vagy kiegészítésre, csupán alaposabb megismerésre (1,9—11). Istennek a Jézus Krisztusban felkínált kegyelme a maga igaz valójában, azaz csonkítatlanul, az igazságnak megfelelően, életük megváltozását eredményezte (1,12—14). Tiszta és jó mag hullott közéjük, mert a sokasodás áldása volt rajta (lMóz 1,22; 8,17; Jer 3,16; 23,3), és bőven termette a hit, szeretet és reménység gyümölcseit. így, gyümölcsöt teremve növekedhetett keresztyénségük, és juthatott előbbre az evangélium környezetükben is. Az evangélium igazsága egészséges ritmust vitt életükbe. Mert csak az lesz képes arra, hogy előre vigye az evangélium ügyét, aki engedelmeskedik az evangéliumnak. Amit pedig az evangélium ereje a kolosséiak életében véghez vitt nem el4 49