Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

Mindebből megérthető,hogy Pál a levélben miért vívja három fronton is a harcát. Ezek a tanok megingathatták a hitet és a szeretetet, sőt a keresztyén reménységet is. De a tévtanítás egész rendszerének kulcsát mégis a „világ elemei"-ről szóló tanításban ragadta meg. 3. Tud-e felmutatni a kortörténet olyan vallási irányzatokat, amelyekben a „világ elemei"-ről szóló tanításnak a kolosséi „filozófiá"-ban fellelhető vonásai együtt éltek kultikus formában? Apuleiusz „Metamorphoses" (magyar nyelven: Aranyszamár, ford. Révay József) című kalandregényében Luciusszal, a főhőssel mondatja el Iszisz istennő misztériumába történt beavatásának élményeit: „Halld meg tehát, és hidd el, mert ez a színigazság. A halál határán jártam (!), Proszerpina küszöbét tapostam, végigmentem az összes elemeken (!), és visszatértem. Láttam éjfélkor hófehér fényben szikrázni a Napot, odajárultam az alvilági és égi istenek színe elé (!), s színről-színre imádtam őket." A misztérium-kegyességnek szinte minden olyan vonásával találkozhatunk ebben a pár mondatban, amelyek a Kolosséi-levélből is jól kivehetők. A kortörténeti helyzet jellemzéséül idézem F. Cumont állítását: „Minden keletről származó kultusz a misztérium-vallás formáit vette magára." Sok közös vonást találunk a kolosséi tévtan és a hellenisztikus zsidóság szellemi vezérének, Philónak tanítási között is. Philó például a füstölő oltár, a templomkárpit, a főpapi ruha leírásával ábrázolja a szerinte is négy, olykor öt főelemből álló világmindenséget. Philó is úgy hiszi, hogy az elemeknek a „logosz" által megszabott rendje őrzi a világmindenség és az ember harmóniáját. Ezért kell az embernek az elemek helyes arányához igazítania életét. Ugyancsak ő ír a „terapeuták" sivatagi közösségéről, akik kolostori közösségben szentelik magukat a „filozófiá"-nak, étkezési előírásaik vannak, és megvetik a „test táplálását" (2,23). Érdemes ebben az összefüggésben az egyik kutatónak, Bornkammnak megjegyzésére is felfigyelnünk. Emlékeztet Hippolitosznak, egy a második század végén alkotó keresztyén írónak Refutáció c. művében olvasható közlésére az elkhazaiták, valószínűleg zsidó hatásokat őrző szektájáról. Ezek megkövetelték a körülmetélést, a második keresztséget, amelynél a legfőbb istenség mellett az „eleinek"-et is tanúul kellett hívni. Tanításukban nagy szerepet játszott az asztrológia. Úgyhogy Hippolitosz, kissé gúnyos hangsúllyal, a szekta hitvilágát mint „Elkhasai csodálatos, titkos és nagy misztériumai"-t emlegeti.