Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

„apekdüszisz" (levetkőzés) (2,11) a misztérium-kultuszoknak azt a szertartását eleveníti fel, amelyben a beavatandó régi ruháját, és vele együtt „testi mivoltát" is leveti, hogy felölthesse az elnyert halhatatlanság jelképét, a beavatottak ünnepi ruháját. A 2,23-ban szereplő „timé" (érték, érdem) azt fejezi ki, hogy a beavatandó böjtölés révén („apheidia szómatosz" = a test sanyargatása) méltóvá lett a beavatásra. Ez volt a feltétele annak, hogy átadhassák neki a titkos jegyeket és tanításokat [,,paradószeisz" = megszentelt hagyományok (2,8)], és így a beavatási szertartás végeztével „tökéletessé" (,,teleiosz"-szá) (1,28; 4,12) legyen. Ezek ismeretében nem tekinthetjük véletlennek, hogy az apostol a „müsztérion" (titok) szót négy ízben is használja levelében. (1,26; 1,27; 2,2; 4,3) Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kimutassa azt a nagy különbséget, amely a misztérium-vallások titkai és az evangélium titka között van. A Krisztus-titok akkor válik igazán plasztikussá a számunkra, ha a misztérium-vallások titkaival vetjük össze. (Olv.: Apuleiusz: Aranyszamár.) A tévtanítóknak nemcsak megejtő szónoki készséggel (2,4) előadott elméletei, hanem a gyakorlati életre szóló „előírásai" („dogmata") is voltak (2,14). Ezek az előírások nem azonosak a rabbinista törvényelőírásokkal, bár tabukkal (2,21), és csillagok által meghatározott ünnepekkel (2,16) a zsidóság életében is találkozunk (Mt 23,22; Csel 11,8; Hós 2,13; 2Kor 2,3 stb.). A kolosséi tévtanítás esetében azonban ezeknek a „dogmák"-nak alázatos elfogadása („tapeinophroszüné") (2,18.23) az „elemek" által — és nem a Tóra által megszabott — életmód önkéntes („ethelothrészkeia") (2,18.23) vállalását jelenti. Nagy vonásokban ezekben foglalható össze az, amit a levélből a tévtanításról megtudhatunk. De arra, hogy mi volt ennek a tévtanításnak tartalma és vonzereje, csak a kortörténet tud válaszolni. eb) A kortörténet tanúsága a tévtanításról A kortörténettől tulajdonképpen három kérdésre keresünk választ: 1. Milyen tartalmat fednek a tévtanítóknak a levélből megismert szakkifejezései? 2. Alkothattak-e ezek egységes tanrendszert? 3. Találunk-e párhuzamos vallástörténeti jelenséget a levél megírásával egy időben? 1. Ma már egységes a kutatók álláspontja atekintetben, hogy a 19