Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Egy írásmagyarázati mű elé nem tudálékoskodásból írunk bevezetést. De nem is azért, mert évezredes irodalmi megszokásból a szellemi épület számára is kell bejáratot építeni. Egy írásmagyarázati mű esetében ez a feladatból adódó szükségszerűség. Olyan írásmű magyarázásába fogunk ugyanis, amely hitünk szerint Isten üzenetét hordozza. Isten pedig a történelem egy bizonyos pontján, mégpedig tőlünk elég messze a múltban, szól hozzánk. Azokat pedig, akiket üzenete hordozására kiválasztott nem emelte ki a történelemből az örök igazságok élettelen szférájába, hanem benne hagyta őket, és ott szólította meg őket. Ezért ha őket akarjuk hallgatni, és nem azt amit mi akarunk szavaikba belemagyarázni, akkor meg kell ismerni nyelvüket, szokásaikat, gondolatvilágukat, a társadalmi viszonyok állapotát, egyszóval azt a kort, amelyben éltek és szóltak. Mindezeken túlmenően ismernünk kell azokat a körülményeket és indítékokat, amelyek írásra késztették őket. A becsületes kortörténeti kutatás és bibliakritikai vizsgálódás nem árt az írásmagyarázati munkának. Sőt! Az a tapasztalatom, hogy minél jobban figyel az ember arra a korra, amelyben az éppen vizsgált bibliai könyv íródott, annál élőbbé és plasztikusabbá válik Isten igéje a mi számunkra. Ügy van ez, mint — mondjuk — a reneszánsz kori zene kottáival. Ha a mai kottaírás szabályainak ismeretében próbáljuk lejátszani az elénk kerülő zeneművet, egészen bizonyos, hogy az nem fog hasonlítani ahhoz a muzsikához, amit a reneszánszkori ember hallott. De ha megértjük fáradtságos kutatások árán az akkori kottaírást, és járatosak leszünk a kor zenei irodalmában, 9