Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

Bevezetés

A KÖNYVECSKÉT MAGYARÁZÓ DOKUMENTUMHOZ NÉHÁNY MEGJEGYZÉS Megható volt a bizalom és ma is az, hogy ilyen feladatot országos egyházunk első embere egy vidéki gyülekezet gyakorló lelkészére bíz. Vállalnom kellett a mai napig tartó csodálkozással és meghatódottsággal. A második megjegyzés fakad az elsőből. Eszemágában sem volt valami „tudományos" alkotás. Magam és mások nyomorúságát ismerve, szemben a szószékkel! — írásba foglaltam azt, amit megértettem, megtanultam és ami szívem gyönyörűségévé lett. Mert minden megtérés között a legnagyobb, ha a szolgáló egyházhoz térünk meg! Harmadik megjegyzés —- mi is lehetne más, éppen az efezusi levél magyarázata után! — egyszerű bocsánatkérés, hogy ilyen későn teszem le kéziratomat püspököm asztalára. A negyedik és a végső: Bár valami hasznot jelentene a vancouveri világgyűlés feldolgozásában és a számunkra egyháztörténetünk csúcspontját jelentő LVSZ budapesti nagygyűlésre néző felkészülésben. Kelt 1983. évi november hó 10-én, D. Luther Márton születésének 500. évfordulóján a pécsi gyülekezetben. Egy régi legenda szerint Jézus, befejezve földi életét és szolgálatát, visszatért a mennybe. Szenvedéseinek és a kereszthalálnak sebhelyei láthatók voltak rajta. Az angyalok körülvették és Gábriel halkan megjegyezte: Uram, mennyit kellett ott lent szenvedned az emberekért.. . ! Jézus válaszolt neki: Igen, sokat kellett értük szenvednem. Gábriel erre megkérdezte az Urat: Tudja minden ember, hogy mennyire szereted őket és mit vállaltál érettük? Jézus válaszolta: Még nem, most még csak pár ember tud erről Palesztinában... Gábriel faggatni kezdte Jézust: S mit tettél azért, hogy valamennyien megtudják az egész világon? — Jézus csendesen 7