Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

kapcsolva, az egyházi atyák Krisztus két természetére vonatkoztatják a „theosz" és „patér" neveket. Chrysostomus a második részt hangsúlyozza inkább: „ho megala hémin dedokosz agatha". Lehet üdvtörténetileg is magyarázni, s akkor az analógia „Ábrahám Istene, Jákób Istene, Izsák Istene", vagyis Isten az üdvtörténet szituációjához illően kapja nevét. Ezzel konszonálna a Szentlélek vétele is, ugyanis Benne a Krisztus dicsősége nyilatkozik meg és így (!) kezeskedik az „Ekklészia" eljövendő dicsőségéért. Isten—Atya, Aki azoknak, akik Vele belső kapcsolatban vannak, dicsőséget ad. Ezt a hatalmas Istent és Atyát kéri az apostol arra, hogy „dóé hümin pneuma szofiasz". Az optatívusz alak („dóé") fejtörést okozott az exegétáknak, mert azzal, hogy a „hina" után áll, úgy tűnik, mintha a két dolog csak megtörténhet, de nem feltétlenül megy végbe. Pál azonban nem kételkedik imádsága meghallgatásában. Számára mindennél fontosabb, hogy olvasói bepillantást nyerjenek az üdvösség teljességébe. Ezért kéri számukra a „szófia" és az „apokalüpszisz" Lelkét. Analógnak látszik Ex 28,3 és Ezs 11,2. De olyan motívum is van, amit csak az újszövetségi helyzetben lehet megérteni. A kapcsolópont ugyanis az „Ekklészia" karizmatikus gazdagsága. Nincsen tehát ellentmondás, mintha a 13. vers szerint már a Lélek birtokában vannak és most mégis kérni kell számukra a Lelket. A paradoxiát az oldja fel, hogy a Szentlélek nem automatikusan adatik, hanem esetenkint kérni kell Isten új közlései megértéséhez. Mintegy új kinyilatkoztatás vételéhez, újra kell kérni a Szentlelket. Gondoljunk lKor 2,10-re „paszta ereuna kai ta bathé tou theu" s ez a bizonyos mélység nem más, mint „ta hüpo tou theu chariszthenta hémin" (lKor 2,12). Tehát szó sincs spekulációról, misztikáról vagy gnózisról, csupán Isten üdvtetteinek megismeréséről! „Pefótizmenusz" függ a „dóé"-tól, nem acc. abs. Isten ajándékozza meg szívünk szemét az isteni világosság erejével és fényével, hogy képesek legyünk felismerni Isten ajándékait. A „belső ember"-ről van szó, akinek szívében pihen a megismerés centrális szerve. A szív — bibliai gondolkodás 57