Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

rata, ne részegedjetek még, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Ürnak és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében." 5,1—2. Isten követői, mint gyermekek, atyjukat utánozzák. Gyakorlati kép a gyermeknevelés teréről: Példa nélkül nem lehet nevelni. Viszont a gyermekek „utánozzák" atyjuk példáját. Erre késztesse az „Ekklészia" tagjait Krisztus áldozata. Az „oszmé euódiász" ismert kifejezés az ószövetségi iratokból. Az ezt követő parainézisz megalapozásáról van szó, hangsúlyozva Isten szeretetét, mégpedig Krisztus áldozatos halálának megpecsételt szeretetét. Az „agapé" primátusa, realitása a kereszthalál, amely kiapadhatatlan erőforrásként szabja meg a „Test" minden tagjának új életét. Ez az „agapé" teremti meg a világosságban folyó életet. Tanulságos az egész szakaszban a szeretet és a világosság kapcsolatának kiemelése. 3—4. versek: Amikor a pogányok legfeltűnőbb vétkei kerülnek elő, nem szabad elfelejtenünk, hogy csak a Krisztusban, az Ö szeretetében és világosságában válnak konkrét bűnökké. Hiszen a pogány világban kultuszian gyakorolt dolgokról van szó, amelyek nemcsak megengedettek voltak, hanem még vallásos-mithikus értelmezést is kaptak a korabeli közgondolkodásban és életgyakorlatban. Természetes eszükkel képtelenek lennének megérteni, hogy ezek egyszerűen „bűnök"! De éppen itt érződik oly hatalmasan, mit is jelent: „en Chrisztó"!? Olv. lKor 6,12—17 verseit. Tehát nem tekinthető közömbös dolognak egyik magatartási forma sem (szó sincsen adiaforonról). Hiszen az érintett pogány vétkek kivétel nélkül az „agapé" elleni vétkek. Egyszerre Isten és ember ellen. Az „aiszchrotész" a tisztátalan beszéd kifejezése, • a „mórologia" az ostoba fecsegés, míg az „eutrapelia" a két132