Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

zés szerepel a gyülekezetnek és az egyes embernek épülésére, felépítésére. „Charisz" itt nyilvánvalóan az isteni kegyelemnek közvetítését, nyújtását jelenti s nem az emberi jószándékot. „Eszfragiszthéte" aor. pass. el vagytok pecsételve, újfordítású bibliában el vagytok jegyezve szép kifejezésben. Nyilván visszautal 1,13-ra. „Thümosz", mint ingerlékenység jelzi az általános karakterképletet, amelyből fakadnak az egyes vétkek. „Eüszplanchnosz" jó belsőrészekkel teli, szó szerint azaz olyan ember, akinek szíve van, érzelmi életet él és ezért irgalmas. „Charidzómenoi" part. a tő „charidzómai" a kegyelem bőségéből nyújtani valakinek, itt megbocsátani értelemben. Az alapja a fentinek ,,echariszato" a nagyszerű aorisztosz! MEDITÁCIÓ A Krisztussal való személyes közösségben megy végbe gondolkodásunk és életvitelünk radikális megváltozása jó értelemben. Az apostol konfrontálja olvasóival a régit és az újat, hogy tudatos keresztyén életvitelre segítse őket. Korábban minderről sejtelmük sem volt. Hiábavaló dolgokkal töltötték meg maroknyi életidejüket, hiszen a lényeges, existenciális dolgokban rosszul láttak meghomályosodott gondolkodásuk miatt. Mert rosszul gondolkodtak, rosszul is éltek. A tiszta látás és a helyes életvitel összetartozik. Hogyan jutottak ide? Az apostol először az elidegenedésről, majd a megkeményedésről szól. Vö. a 10. parancsolat lutheri magyarázatát. Manapság is lépten-nyomon megtörténik, hogy kedvezőtlen munkaviszony vagy házassági ok miatt nagyszülőre maradó unokákat elidegenítenek az öreg szüleiktől, érzelmek zűrzavara támad, megszakad szülő és gyermek közti normális kapcsolat az öregek mesterkedése miatt. Ennek a negatív magatartásnak vetülete az élet minden zónájában jelentkezik korunkban. A megkeményedés állapotát a „porosz" gyökű szóval fejezi ki az apostol, amely a márványnál is keményebb kőzetet jelöl. Orvosi szóhasználatban 127