Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20
mint az ószövetségig visszanyúló paränetikus hagyományanyagnak egymásmellettisége. Nem idézetek, hanem inkább egybecsengések értelmében. Nem is kell feltétlenül az olvasók magatartására vonatkozó speciális utalásoknak tartani. Első helyen áll a hazugság tilalma. A figyelmeztetést Zak 8,16 motiválja. Az apostol tehát először a keresztyéneknek egymással való közösségi kapcsolatára gondol. „Plésziosz" mintegy „keresztyén testvér" értelmében. Az igazmondást jogosan igényli a gyülekezet tagja egymástól. Éppen azért, mert a pogányok között megszokott volt a hazudozás. A „corpus ecclesiae" kizárja ezt. Krisztusnak megbántása lenne. Az intés azonban nemcsak neofitákra vonatkozik, hiszen bizonyos értelemben az egyház minden tagja „neofita". A második tilalmat Zsolt 4,5 motiválja. De nem minden harag vétkes harag. De minden harag etikai veszéllyel jár együtt. Ezért nem szabad másnapra hagyni hatékonyságát. A „parirgiszmosz" — csak itt az újszövetségben! — erősebb, mint az egyszerű „o.rgé". Lehet, hogy jogosult, de a testvéri viszonyt megkárosítja mindenképpen. Keresztyén kötelesség a bűnbocsánatnyújtás révén helyreállítani a megromlott kapcsolatot a hittestvérrel. A 27. vers szól egy másik veszélyről. Az ördög helyet kap a haragvóban, aki nem akar megbocsátani szeretetlenül a másiknak. Azaz könnyen ő is vétekbe esik, mert ha a harag reakció is igazságtalansággal szemben, könynyen ajtót tár az ördög előtt. Pálnál gyakrabban „ho szatanasz", itt „diabolosz", mint a LXX-ben és a pásztorlevelekben. Persze ez nem érv a páli eredet tagadására nézve. 28. vers: A harmadik tilalom a lopás tilalma. Rabszolgáknál, kisembereknél megszokott volt, az anyagi ügyekben való tisztázatlan eljárás gyakoribb volt, mint gondolnánk. Itt az anyagi haszonról szó sincsen. Helyére nemcsak a tiszta gazdasági rend képzete lép, hanem az áldozatos segítőkészség. A „kopian" az újszövetségben fáradságos munkában való kimerültség képe. Itt az egész gondolatmenet csúcshoz ér, vö. IThessz 4,11 és 2Thessz 3,10. A negyedik tilalom 29. v. a beszéd bűneire vonatkozik. A „szaprosz" ellentéte az 125