Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

rósz" eredeti értelemben dohos, reves, rothadó, az enyészet hatalmába esett, ezért rossz és utálatos. „Ekporeueszthó" imp, a tő „ekporeumai" kijönni, amikor az emberben levő belső lényeg dokumentálódik kifelé, értéktelenségében. Ne úgy, mint a pogányok! 4,17—32. Életük minden szempontból térjen el korábbi életfolytatásuktól. „Oun" nem az előzőkhöz kapcsolódik, hanem a következő apostoli intést vezeti be: „peripatein aksziósz tész klészeósz", hiszen tökéletesen új világba kaptak ki-elhívást! Az ünnepélyes bevezetés „touto oun légó kai martüroma" jelzi a továbbiak fontosságát. „En kürió", tehát Pál apostoli tekintélyével figyelmezteti az olvasókat. A pogány életvitel jellemzője „mataiotész tou noosz", azaz gondolkodásuk az ürességnek, a semminek, a tartalmatlanságnak jegyében folyt. Olyanokról van szó, amelyek elválasztanak Istentől s ezért „semmik", mulandó dolgok, lényeg és realitás nélkül, hiszen ez csak „en Chrisztó" adott számunkra! 18. vers: A pogányok nem Isten világának, a világosságnak szférájában élnek, ellenkezőleg. Tájékozódásuk ehhez az istentelen világhoz kapcsolja őket, amelyben nincsen kegyelem. Ez az ítélet alá esik a görög filozófia szerint is. Mert ez „apéllotriómenoi tész dzóész tou theou" elidegenedtek az isteni élettől, amely egyedül igazi élet. Nyomorúságba kerültek. Ez azonban nem balsors, hanem vétkes nyomorúság, nem hiány, hanem a szív megkeményedése, azaz a szívnek tudatos bezártsága Isten igéje elől, már nem tud behatolni szívükbe az ige, 19. vers: Az isteni kegyelem áramlásával szemben bezárult szív vezet végül ahhoz az érzéketlenséghez, amely már semmit sem tud a lelkiismeret nyugtalanságáról, illetve furdalásáról („algosz — apalgeó"). Csak ebben az állapotban lehetséges a zabolátlanság evésben, ivásban, nemi életben („akarthaszia"). A zárószó „en pleonexia" nehézkes. Hogyan társul a bírvágy a szexuális kicsapongással? Több kísérlet, érdekes a „quesztusz ex impudicitia", ami azonban nem volt 123