Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20
ben különböző szolgálattevők voltak. Egyeseknek teljhatalmi megbízatásuk volt minden gyülekezetre vonatkozóan. Voltak, akiket küldetésük nem kötött egyetlen gyülekezethez, hanem a Szentlélek vezetésével járták a gyülekezeteket. Végül voltak olyanok, akiknek szolgálata egyetlen gyülekezetre korlátozódott, helyhez kötött volt. Az apostolok teljhatalmi megbízatást kaptak. Nemcsak 12 volt belőlük. Barnabás is apostolnak számított ApCsel 14,4—17 szerint Jakab, az Űr testvére is lKor 15,7 és Gal 1,19. Silvánus is apostol volt IThessz 2,7 alapján, sőt Andronikus és Junias is, Róm 16,7. Két feltétel volt: Látták-e személyesen Jézust? (lKor 9,1), ill. a feltámadt Űr tanúivá lettek-e? Emlékezzünk Júdás üres helyének betöltésére ApCsel 1,21—22. Fentiek szerint az apostolok száma rohamosan fogyott, hiszen belátható időn belül valamennyien elhaltak. Viszont a mai napig érvényes, hogy aki a Krisztust akarja hirdetni ma is, bárhol a világon, annak személyesen ismernie kell az Urat, aki másoknak akar segíteni, annak személyes tapasztalásból ismernie kell a feltámadt Űrtól nyerhető erőt! A próféták nem a jövendőt hirdették, hanem Isten akaratát konkrét gyülekezeti helyzetekben. Ezek a szolgálatok természetesen meghatározták a jövendőt is. De az alapvető az volt, hogy konfliktus-helyzetekben pontosan értették és tolmácsolták az Egyház Ura akaratát. Gyülekezetről gyülekezetre vándoroltak a Lélek vezetésével. Sehol sem voltak „otthon". Nem volt családjuk. Nem rendelkeztek vagyonnal. Ezeknek a prófétáknak száma is rohamosan csökkent. Egyre inkább kritikussá vált szolgálatuk a kialakuló gyülekezeti rendben, helyükbe a pásztorok léptek. A legrégebbi rendtartás cca 100 körül, a „Didaché" beszámol a próféták tekintélyéről, de azt sem hallgatja el, hogy egyre több feszültséget jelentett munkájuk a gyülekezetekben. Egy-két napnál tovább nem tartózkodhattak a gyülekezetekben, különben hamis prófétáknak tekintették őket. Működésük a második119