Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

tetések az „Ekklészia" határain belül hangzanak. Négy in­téssel kezdődik: „Tapeinofroszüné" tipikusan az alapmagatartás. A di­csekedésre hajlamos „homo naturális" tökéletes megváltozá­sát jelzi. A „hüpszéla fronein" (Róm 12,16) ellentéte. A for­dulat nagyságát akkor éljük át, ha a modern Krisztus-gyű­lölők írásait olvassuk Nietschétől Rosenbergig. A „praütész" az a szelídség, amelyben érzületileg az alázat jelentkezik. Olyanok a szelídek, akik „nem játsszák meg magukat" mai szóval élve. A „szelíden tűrők" Mt 5,5 szerint, igénytelenül vállalják élethelyzetüket, nem védekeznek se haraggal, se erőszakkal. Ezek a magatartások Isten és emberek előtt egy­szerre jelentkeznek. Vö. Dávid király magatartását Sémeival szemben 2Sám 16,11 szerint. A „makrothümia" tulajdon­képpen türelmet jelent (longaminitas), feszültségek hosszú­távú elhordozását, ma talán úgy mondanánk, „tolerancia­képesség". Az ellentét „okszüthümia" a vad harag, amely támadásra szenvedélyes visszacsapással reagál. Ez a türe­lem azonban nemcsak legyőzi önmagában a harag indulatát, hanem feszülten várja a megoldást. Az „anechomenoi allélón en agapé" látszólag ismétli az előzőt, de van többlet-jelen­tése, vö. Istennél az „anoché" a harag visszafogása a lehet­séges megtérésig vagy a reménytelen megkeményedésig, olv. Róm 2,4; 3,26. Az „allélón" arra mutat, hogy a másiknak is van mindig elhordoznivalója részemről. Erre csak az „aga­pé" képesít. „Téréin tén heno téta tou pneumatosz" Krisztus műve volt az „Ekklészia" megteremtése, amelyhez hasonlít­ható kincs egyszerűen nincs. Az isteni „pneuma" erejéből táplálkozva meg kell őrizni az egységet a békesség kötelé­kében. „Szündeszmósz" a pitagoreusoknál az erényeket ösz­szekötő kapocs, tehát itt „kötelék" (Kol 3,14). Az „eiréné" ismét az egymással való egyetértés beszélgetésben, szolgá­latban, hitben és reménységben. 4. versben a ritmus felismerhető kétszer három tag, először a „heisz, mia, hen", majd az ismert praepozíciók „epi, dia, en". „Hen szórna" a corpus Christi mysticum, 109

Next

/
Thumbnails
Contents