Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

atyaként (Deus páter). Külsőleg egyező szavak, de tartalmuk tökéletesen különbözik egymástól. Pálnál szó sincsen bioló­giai értelemben vett atyaságról. Lehet valaki „atya", de csak nemzett. Szeretetet nem tanúsít, gondoskodást nem vállal. Krisztus előtt az atyaságot általában biológiai értelemben használták. Jézus azonban új tartalommal tölti meg ezt a szót. Hirdette, hogy Isten örökkévaló szeretetével és irgal­masságával tanúsítja, hogy az egész emberiség Atyja. Nyil­vánvalóan ezért beszél Pál úgy, hogy Isten a „Jézus Krisz­tusnak Atyja", hiszen szeretetét és irgalmát Krisztusban ismerjük meg és éljük át. Mivel Isten Jézusban Atya, ezért van szabad menetelünk Hozzá (2,18; 3,12). Emlékezzünk ar­ra, hogy az Ószövetségben nem tudtak erről a szabad odajá­rulásról, menetelről Istenhez. Olv. Bír 13. fejezetét: „Meg kell halnunk, mert láttuk az Istent.. ." Zsidó felfogás sze­rint Isten á szentek szentjében „lakik", ahova évente egy­szer járulhatott a főpap az engesztelési ünnepen. Különben az Istenhez vezető út el volt zárva az emberek elől. Újszö­vetségi hitünknek viszont központi tartalma, hogy Krisztus­ban szabad menetelünk van az Istenhez! Isten a dicsőség Atyja (3,14), s ennek ismerete lényeges, különben Isten sze­retetét szentimentálisan értenénk, pedig a nekünk adott ajándék szabad menetel az Atyához — nem takarhatja el azt a tényt, hogy Isten ugyanakkor a szentségnek és dicső­ségnek az Atyja. A megtérő bűnösöket irgalmasan fogadja, de nem lehet spekulálni bocsánatával és szeretetével meg­térés nélkül. A „szabad menetel" nem járhat felelőtlen és engedetlen magatartással egyikünk számára sem! Továbbá Isten „mindenek Atyja" (4,&). Nem egy embernek vagy nép­nek vagy egyháznak külön-atyja. A zsidó tévedés itt leple­ződik le. Szó sem lehet exkluzivitásról vagy lelki gőgről, sem természetesen privilégiumról! Ennek az Atyának valameny­nyien hálaadással tartozunk (6,20). Nemcsak nehéz napokban, konfliktushelyzetekben mehetünk Hozzá a Krisztusért segít­séget kérve, hanem hálaadással tartozunk mindazért, amit naponta oly bőségesen ad nekünk tökéletesen érdemtelenül. 105

Next

/
Thumbnails
Contents