Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

ez a felismerés Pálnál, hogy magától, de még vallásos észjárásától sem érti a természetes ember, olv. Péter történetét Kornéliussal ApCsel 10. fejezetében! Isten nem ismer személyválogatást! Ennek a felséges igazságnak felismerése Pálnak adatott. S enélkül a keresztyénség soha nem lett volna világvallássá, elszürkült volna egy zsidó szektává.. . Pál meg van győződve arról, hogy ez a felismerés — Isten kinyilatkoztatása, a „neki adott kegyelem" (Gal 2,7—9 és Róm 15,15). Ebben az értelemben „Krisztus szolgája"! S éppen ezért szenvedése is Krisztusért való szenvedés, tehát nem büntetés, nem szánnivaló sorshelyzet, sokkal inkább dicsőség, mert részvételt jelent Krisztus szenvedésében, s így alkalmat nyújt számára hite és hűsége megbizonyítására! A szöveg olvasása közben is érezzük, hogy minderről milyen megrendülten és áhítatos csodálkozással szól az apostol. Neki adatott mindez, aki pedig a legeslegkisebb az „Ekklészia" minden tagja között. A legmélyebb alázat tölti meg szívét a neki adott kegyelemért. Alázata három szinten ismert számunkra. lKor 15. fejezetben az apostolok között vallja magát legkisebbnek (lKor 15,8), mint „ektróma" (a nehéz szülés szakkifejezése!). Most minden szentek között tekint önmagára, mint fokozhatatlanul a legeslegkisebbre. Majd lTim 1,15-ben minden bűnös között az első helyre állt! Nagy ügyet csak szerényen képviselhetünk. Isten felséges ajándékát csak alázatban élhetjük át és bizonyíthatjuk meg mások számára. A keresztyén ember „növekedése" ebben az alázatban való mélyülés függvénye. Bár ez jellemezné ma is az „Ekklészia" tagjait minden lokális gyülekezetben és az egész ökumenében! A fentiekből lesz Pál számára világos, hogy nem a zsidó ellenállás és lelki csőd magyarázza az evangélium direkt útját a pogányokhoz. Isten nem rögtönöz! ösvényei és útjai sokrétűek, nem kell új tervet kovácsolnia és nincs szükség új koncepció kiagyalására. Minden törés, váratlan fordulat, értetlenség és ellenállás között és mögött feltartóztathatatlanul vonul Isten világterve a végső megvalósulásra! Mint a Róm 11,33—36 szakaszban, úgy itt is 7» 99