Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-04-25 / 9. szám
Hegyen épített város 68 1929 április 25 lényeges részét képezné, mint a Kis Káté egész anyaga és egyes mondatai? !... Ez a jelentéktelennek látszó kis füzet valamennyinél jobban megmaradt az egyházi köztudatban. Miért? Éppen azért, amiért jelentéktelennek látszik. Mert az evangélikus nép és az evangélikus iskola számára ez volt négyszáz éven át az evangélikus hit foglalata. Mert tankönyv volt, amelynek a lapidáris mondatait családapák és édes anyák az első imádsággal együtt vésték gyermekeik szivébe, mert tankönyv volt, amelynek a mondatai a boldog gyermekkor ritkán elhalványuló s öregkorban megint újra feléledő legelső impresszióiként maradtak meg az evangélikus nép szivében. Az első építők más köveket sokkal többre szántak, de a századok méhe ebből a jelentéktelennek látszóból formálta ki egyházunk egyik szegletkövét. Örüljünk neki? Örüljünk! Pedig sirni lehetne rajta... Mennyivel nagyobb lendülettel indult a reformáció, milyen nagyszabású ivelődésü uj világot akart teremteni, milyen mélyre markolt és micsoda csodálatos kincseit hozta fel a krisztusi igazságoknak ! Hogy magához emelte az embereket és micsoda nagyszerű alapokat tárt fel, hogy azokon tovább építsen ! Nagyszerű lendülete azonban nemsokára alábbhagyott, hősiessége lehiggadt, feszítőereje ellanyhult s a hősök nyomába lépő utódok négyszáz év múlva annak a minimumnak is örülnek, amit Luther a középkor sötétségében élő, majdnem állati sorban levő (»nihil omnino a bestiis differunt«) parasztnépének volt kénytelen nyújtani, hogy legalább egy pár lépéssel közelebb hozza azt az evangélium megértéséhez ! Mert akármit mondjunk is, hogyha elkap a hév és hogyha a Kis Káté jelentőségét lelkes szavakkal méltatni akarjuk — azt az egyet soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a Kis Káté csak minimum. Legszűkebbre fogott, a legegyszerűbb nép szájaizéhez alkalmazott, legmesszebb menő leegyszerűsítése a keresztyén vallás lényegének. A lényeg ugyan benne van és az sem egészen helytelen beállítás, hogy az egész Luther is benne van, de az is bizonyos, hogy azért a Kis Káté mégis csak a minimuma annak, amit minden evangélikus keresztyénnek ismernie kell. Benne van ugyan az egyház tana, melyben a keresztyén vallás veleje foglaltatik, de csak olyan vázlatosan, hogy azt bibliai történeti, erkölcsi és világnézeti vonatkozásban ezerszeresen meg kell tölteni tartalommal. Végtelen szomorú volna, hogyha a keresztyén köztudat bármikor megelégednék a keresz- tyénség előkészítésének a korszakáról annyi ismerettel, amennyit a Kis Káté első része, a tiz parancsolat tartalmaz és hogyha az ószövetség erkölcsi és vallásos tartalmának ezzel a redukciójával ki- elégitettnek tekintené magát. És Krisztus is sokkal kevesebb volna, hogyha csak a Kis Káté nehány vonása jelenítené meg az egymás nyomába lépő evangélikus generációk számára, hogyha az evangélikusok el nem mélyednének az evangéliumok utolérhetetlen plaszticitásu elbeszéléseibe s ha az egyházi költészet klasszikus alkotásainak a szárnyain nem igyekeznének felemelkedni hozzá ... És az- egyház, az igazságkeresők és a hitvallók története is milyen sovány volna, hogyha csak az apostoli hitvallás szűk szemszögén keresztül látnák, ha számon nem tartanák ezer más áramlatát s mindazt, ami a keresztyénség szivét évezredeken át megmozdította és megmelegitette? !... Ezzel szemben azonban az is igaz, hogy egy ilyen rövid és hacsak a legszükségesebbre szorítkozó összefoglalásnak az elégtelensége mellett mégis megvan az a jelentősége,'hogy a lényeget magában foglalhatja és hogy szűkszavúsága mellett éppen azért, mert nincs egy henye és egy felesleges szava sem és mert minden szava mögött nagy anyag rejlik, minden szava nagy távlatokat nyithat. A szűkszavúságra való törekvésnek a nagy távlattal való egyesítése különösen szembeszökően szükséges egy olyan összefoglalásban, amely két olyan egymástól meglehetősen távol álló réteget akar egyszerre kielégíteni, mint amilyen a tudatlan paraszt és a keresztyénség alapelemeinek a megismerésére törekvő iskolás gyermek, akinek tizenkét esztendős koráig kell olyan utravalót magának szereznie, amiből ki nem kopik egész életében s ami a kezében értéktelenné nem válik holta napjáig. A Kis Káté jelentősége éppen ebben a tulajdonságában áll. Luthernek ebben a munkájában sikerült ezt a két egymástól meglehetősen távol eső célkitűzést közös nevezőre hozni és sikerült benne olyan munkát teremtenie, amely jó iskolás könyvnek is, de amelynek emellett vannak olyan mélységei is, hogy a kutató lélek is beléjük szédül . .. Benne van a legprimitívebb ismeretanyag, az, amit mindenkinek tudnia kell... Emellett azonban magyarázataiban megszólaltatja a lélek húrjait: az ismeretanyagot egybekapcsolja az egyéni meggyőződéssel, hitvallássá hasonitja át s olyan hangokat üt meg benne, amelyekben ha nincs is meg az egész Luther, mert az egész Luther olyan óriás, akinek sem a hite, sem a szive, sem az igazság után való vágyódása, sem népének igaz szeretete nem fér meg egy kis kompendiumban, de egy-egy fordulatában vagy kifejezésében kiérezhetők Luther oroszlánkörmei, magával ragad Luther zsenijének a lendülete !... Négyszáz esztendő elég történeti tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy Luthernek azt a minimumot, amit saját szavai szerint a szégyenletes tudatlanságban élő falusi nép és lelkipásztorai részére állított össze a Kis Kátéban, klasszikusan sikerült összefoglalnia. Egyéb célkitűzései, sok más akarása elveszett a századok útvesztőiben, a Kis Káté azonban négyszáz esztendőn keresztül a mai napig élő bizonysága maradt céltudatos népnevelő törekvésének és ami ennél több : ma is élő és magával ragadó bizonysága keresztyén atyai lelkületének .. . Ezért akármennyire minimum is és akármennyire megszégyenítő volna is, hogyha a reformáció szelleméből népünk, legutolsó és a legegyszerűbb lutheránus testvérünk szivében a reformáció leikéből nem élne más emlékül és eleven
