Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-03-14 / 6. szám

Hegyen épített város 46 1929 március 14 Ha kimegyünk az utcára, minden tiz lány közül nyolc úgy jár és úgy viselkedik, mintha a bolondok házából vagy még rosszabb helyről szabadult volna. Az arcát rizsporral, festék­kel kendőzi ,a szemét úgy aláfesti, mintha éj­félkor valami rossz helyen démont akarna ját­szani, a száját úgy kimázolja, hogy szánalmat ébreszt, a haját lehúzza a homlokára, mint a zsiványók, rövid és szűk ruhája az Ízléstelen­ség netovábbja ... Mindehhez egy ilyen szána­lomra méltp teremtés azt is hiszi magáról, hogy szép. Talán az apja, meg az anyja is igy büszke rá, mert a lányuk sikkes és modern s mert ez ma igy divat. Már pedig jaj volna* annak, aki a divat iramát nem birná s aki csak egy hajszálnyira elmaradna a szomszédja, a barátnője vagy riválisa mellett... Simon Erzsébet 1929 Miss Európája szép­ségkirálynő lett anélkül, hogy a kendőzésnek ezekhez a ma természeteseknek, divatosaknak és urasaknak tartott eszközeihez fordult volna. Arcát nem fedte púder és festékréteg, ajka nem volt rúzzsal vörösre mázolva. Tiszta, üde kisvárosi bája szerezte meg a győzelmét. Le­het, hogy pályája még tovább is emelkedik, hogy még a földkerekség szépségkirálynője is lesz... Ezen azonban felesleges volna töpren­geni... Ez az európai vonatkozásban elért győzelem, ez a mesterséges szépitőszerek nélkül elért hallatlan siker igy is elég ékesen szóló! Úgy látszik, egy nagyvilági zsűri szakit azzal az őrülettel, amely minden — nem is rég — feltétlenül tisztességtelennek perhorreszkált ken­dőző szerrel undorig visszaél, a nyomor által szántott barázdák és nyomok letakarására hasz­nált »szépítő« eszközöket becsempészi tisztes­séges polgárcsaládokba és olyan züllött külse­jűvé teszi a mai társadalom képét, hogy sirni lehetne rajta... Ez a zsűri nem indokolta ugyan Ítéletét, de abból, hogy igy Ítélt, azt ol vashatjuk ki, hogy ezeknek a bizonyára vá­lasztékos ízlésű uraknak a véleménye is visz- szatért ahhoz a régiesnek deklarált, a fiatalság és a korszellem által oly gúnyosan lemosoly- gotl és oly fölényesen elintézetlnek tekintett vi­lágnézethez, amely azt tartja, hogy szép az, ami tiszta, szép az, ami jó, szép az, ami hamisittat- lan, szép az, ahol a test és a lélek tökéletes harmóniában van, szép az, mikor a lélek szép­sége dominál még az arcon is. Ha mi mondjuk, ha férjek mondják, apák dörmögik, fiuk morogják, anyák suttogják, ne­vetnek rajta... Simon Erzsébet diadalán ke^ resztül azonban talán ráeszmélnek erre azok is, akik testi megjelenésükre súlyt fektetnek s akik ilyen primitiv eszközökkel akarnának és szeret­nének érvényesülni... Azok a nők, akiket a divat rászoktatott erre az ízléstelenségre, azok a tökéletlen és esztelen kis leányok, akik miatt puderrazziákat kell tartani az iskolákban, akik közül sokan abban a hitben élnek, hogy a rizs­poros doboz és a ruzsrudacska nemcsak a szépségükhöz, hanem a boldogságukhoz és a mennyei üdvösségükhöz is hozzátartozik ... És talán jobban magukra találnak a szü­lők és testvérek! A tisztességes világnak az a háttérbe szorított Ízlése is talán magára talál, amelynek alig volt már egy talpalatnyi helye közöttünk, s amely -azt vallja, hogy a kulturem- bernek nem a szépség a legfőbb istensége, ha­nem az, a sok egyébb, ami az esetleges szép­ségnek messze fölötte áll, s aminél a tiszta víz­ben Araló mosakodás és a kendőzetlen tiszta­ság is nagyobb, ezerszerte nagyobb kulturér- ték... . Egy fecske ugyan nehezen csinál nyarat, de mi már annak is örülnénk, hogyha a divat révén jutnánk megint egy olyan atmosz­férába, amely a tisztaságot, a kendőzetlen őszinteséget újra értéke szerint megbecsülné.. . Ha ez a felfogás diadalt aratna, akkor mi is sokkal közelebb jutnánk általa ahhoz a célhoz, hogy erről az álláspontról megtegyük és meg­lehessük azt a lépést, amit az evangélium szel­lemében és az örökkévalóság szemszöge alatt meg kell tennünk, hogy tudniillik a szív jósá­gát, a lélek emelkedettségét, a gondolkodás ne­mességét és a tudással egy nevezőre hozott hit bölcsességét mindennél többre becsüljük... Még Miss Európa szépségénél is... S még ak­kor is, hogyha mi magunk is nők volnánk és olyan szépek volnánk, hogy sikerrel konkur­álhatnánk vele... . Földvári Ábel. Egymás között Rovatvezető : Borbély Ilonka. Rúzs-razzia Lehetetlen szó nélkül elmennein a közelmúlt­ban lejátszódott gyermeklragédia mellett. A napi­lapok az esetet túlzott részletességgel megírták, én tehát nem is erről, hanem az ennek kapcsán meg­tartott szülői értekezletről akarok szólani. Ezen a szülői értekezleten ugyanis arról volt szó, hogy a serdülő leányok szülői felháborodva tiltakoztak az ellen, hogy a tanárok és tanárnők leányaik »belügyeibe« avatkozzanak. Az ő állás­pontjuk ugyanis az, hogy 14—16 éves leányokat lehetetlen eltiltani a púder és rúzs használatától. Megdöbbenve állok meg e kijelentés mellett. Mi ez? Hiszen ez a nevelés és tanítás csődjét jelentené ! Mert miért járnak a gyermekek iskolába? Nem azért, hogy ott tanuljanak? Szépei, jól, nemeset. A gyermek hajlamos a rosszra, a csintalanságra, v fegyelmezetlenségre; nem az iskolára vár a fel- dat, hogy ezen tulajdonságok elhatalmasodásának útját állja s a jóra kéi*je, tanítsa s ha kell, kény­szerítse a gyermeket? S az anya ez ellen felhábo­rodva tiltakozik? Miért? Talán ő már elvégezte otthon a nevelés - szent és magasztos munkáját? A rúzs-razzia eredményéből s a szülői értekezlet felháborodásából másra kell következtetnünk! Hogy mire? Ne haragudjanak meg érte, de arra, hogy ezeknek az anyáknak talán még nagyobb szüksé­gük lenne egy jó és szigorú iskolára, mint leányaik­nak. Mert ezek még éretlenek s ha az irányításuk rossz, arról nem tehetnek, azért az irányítójuk a felelős. De az anyákért?! Azok ’ felelőtlenül fel­háborodhatnak, elvégre a gyermek az övéké s őket felelősségre ki vonhatja? Ki? A térdigérő szoknyá­jukért, az eton-frizuráj ükért, a közönségesen ki­festett szájukért, a csontvázra fogyasztott alakjukért, a bokázó táncukért, a gyermekeik neveletlenségeiért és elhanyagoltságáért, az élettársuk nehéz robot­ban meggörnyedt hátáért, lerongyolt idegeiért, ko­pott ruháiért. Ki?! -Férfi a neve! Férfi a szó igaz értelmében. Nem hitvány, gyenge báb, robotoló, meghunyászkodó, keserű szájjal panaszkodó, vagy csöndes kétségbeesésbe merülő torz karikatúrája ennek a szerencsétlen, nyomorúságos életünknek. Férfiak, akik tudatában vannak annak, hogy fele­lősek az Istennek, az egyháznak, a hazának, min-

Next

/
Thumbnails
Contents