Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-03-14 / 6. szám
Hegyen épített város 46 1929 március 14 Ha kimegyünk az utcára, minden tiz lány közül nyolc úgy jár és úgy viselkedik, mintha a bolondok házából vagy még rosszabb helyről szabadult volna. Az arcát rizsporral, festékkel kendőzi ,a szemét úgy aláfesti, mintha éjfélkor valami rossz helyen démont akarna játszani, a száját úgy kimázolja, hogy szánalmat ébreszt, a haját lehúzza a homlokára, mint a zsiványók, rövid és szűk ruhája az Ízléstelenség netovábbja ... Mindehhez egy ilyen szánalomra méltp teremtés azt is hiszi magáról, hogy szép. Talán az apja, meg az anyja is igy büszke rá, mert a lányuk sikkes és modern s mert ez ma igy divat. Már pedig jaj volna* annak, aki a divat iramát nem birná s aki csak egy hajszálnyira elmaradna a szomszédja, a barátnője vagy riválisa mellett... Simon Erzsébet 1929 Miss Európája szépségkirálynő lett anélkül, hogy a kendőzésnek ezekhez a ma természeteseknek, divatosaknak és urasaknak tartott eszközeihez fordult volna. Arcát nem fedte púder és festékréteg, ajka nem volt rúzzsal vörösre mázolva. Tiszta, üde kisvárosi bája szerezte meg a győzelmét. Lehet, hogy pályája még tovább is emelkedik, hogy még a földkerekség szépségkirálynője is lesz... Ezen azonban felesleges volna töprengeni... Ez az európai vonatkozásban elért győzelem, ez a mesterséges szépitőszerek nélkül elért hallatlan siker igy is elég ékesen szóló! Úgy látszik, egy nagyvilági zsűri szakit azzal az őrülettel, amely minden — nem is rég — feltétlenül tisztességtelennek perhorreszkált kendőző szerrel undorig visszaél, a nyomor által szántott barázdák és nyomok letakarására használt »szépítő« eszközöket becsempészi tisztességes polgárcsaládokba és olyan züllött külsejűvé teszi a mai társadalom képét, hogy sirni lehetne rajta... Ez a zsűri nem indokolta ugyan Ítéletét, de abból, hogy igy Ítélt, azt ol vashatjuk ki, hogy ezeknek a bizonyára választékos ízlésű uraknak a véleménye is visz- szatért ahhoz a régiesnek deklarált, a fiatalság és a korszellem által oly gúnyosan lemosoly- gotl és oly fölényesen elintézetlnek tekintett világnézethez, amely azt tartja, hogy szép az, ami tiszta, szép az, ami jó, szép az, ami hamisittat- lan, szép az, ahol a test és a lélek tökéletes harmóniában van, szép az, mikor a lélek szépsége dominál még az arcon is. Ha mi mondjuk, ha férjek mondják, apák dörmögik, fiuk morogják, anyák suttogják, nevetnek rajta... Simon Erzsébet diadalán ke^ resztül azonban talán ráeszmélnek erre azok is, akik testi megjelenésükre súlyt fektetnek s akik ilyen primitiv eszközökkel akarnának és szeretnének érvényesülni... Azok a nők, akiket a divat rászoktatott erre az ízléstelenségre, azok a tökéletlen és esztelen kis leányok, akik miatt puderrazziákat kell tartani az iskolákban, akik közül sokan abban a hitben élnek, hogy a rizsporos doboz és a ruzsrudacska nemcsak a szépségükhöz, hanem a boldogságukhoz és a mennyei üdvösségükhöz is hozzátartozik ... És talán jobban magukra találnak a szülők és testvérek! A tisztességes világnak az a háttérbe szorított Ízlése is talán magára talál, amelynek alig volt már egy talpalatnyi helye közöttünk, s amely -azt vallja, hogy a kulturem- bernek nem a szépség a legfőbb istensége, hanem az, a sok egyébb, ami az esetleges szépségnek messze fölötte áll, s aminél a tiszta vízben Araló mosakodás és a kendőzetlen tisztaság is nagyobb, ezerszerte nagyobb kulturér- ték... . Egy fecske ugyan nehezen csinál nyarat, de mi már annak is örülnénk, hogyha a divat révén jutnánk megint egy olyan atmoszférába, amely a tisztaságot, a kendőzetlen őszinteséget újra értéke szerint megbecsülné.. . Ha ez a felfogás diadalt aratna, akkor mi is sokkal közelebb jutnánk általa ahhoz a célhoz, hogy erről az álláspontról megtegyük és meglehessük azt a lépést, amit az evangélium szellemében és az örökkévalóság szemszöge alatt meg kell tennünk, hogy tudniillik a szív jóságát, a lélek emelkedettségét, a gondolkodás nemességét és a tudással egy nevezőre hozott hit bölcsességét mindennél többre becsüljük... Még Miss Európa szépségénél is... S még akkor is, hogyha mi magunk is nők volnánk és olyan szépek volnánk, hogy sikerrel konkurálhatnánk vele... . Földvári Ábel. Egymás között Rovatvezető : Borbély Ilonka. Rúzs-razzia Lehetetlen szó nélkül elmennein a közelmúltban lejátszódott gyermeklragédia mellett. A napilapok az esetet túlzott részletességgel megírták, én tehát nem is erről, hanem az ennek kapcsán megtartott szülői értekezletről akarok szólani. Ezen a szülői értekezleten ugyanis arról volt szó, hogy a serdülő leányok szülői felháborodva tiltakoztak az ellen, hogy a tanárok és tanárnők leányaik »belügyeibe« avatkozzanak. Az ő álláspontjuk ugyanis az, hogy 14—16 éves leányokat lehetetlen eltiltani a púder és rúzs használatától. Megdöbbenve állok meg e kijelentés mellett. Mi ez? Hiszen ez a nevelés és tanítás csődjét jelentené ! Mert miért járnak a gyermekek iskolába? Nem azért, hogy ott tanuljanak? Szépei, jól, nemeset. A gyermek hajlamos a rosszra, a csintalanságra, v fegyelmezetlenségre; nem az iskolára vár a fel- dat, hogy ezen tulajdonságok elhatalmasodásának útját állja s a jóra kéi*je, tanítsa s ha kell, kényszerítse a gyermeket? S az anya ez ellen felháborodva tiltakozik? Miért? Talán ő már elvégezte otthon a nevelés - szent és magasztos munkáját? A rúzs-razzia eredményéből s a szülői értekezlet felháborodásából másra kell következtetnünk! Hogy mire? Ne haragudjanak meg érte, de arra, hogy ezeknek az anyáknak talán még nagyobb szükségük lenne egy jó és szigorú iskolára, mint leányaiknak. Mert ezek még éretlenek s ha az irányításuk rossz, arról nem tehetnek, azért az irányítójuk a felelős. De az anyákért?! Azok ’ felelőtlenül felháborodhatnak, elvégre a gyermek az övéké s őket felelősségre ki vonhatja? Ki? A térdigérő szoknyájukért, az eton-frizuráj ükért, a közönségesen kifestett szájukért, a csontvázra fogyasztott alakjukért, a bokázó táncukért, a gyermekeik neveletlenségeiért és elhanyagoltságáért, az élettársuk nehéz robotban meggörnyedt hátáért, lerongyolt idegeiért, kopott ruháiért. Ki?! -Férfi a neve! Férfi a szó igaz értelmében. Nem hitvány, gyenge báb, robotoló, meghunyászkodó, keserű szájjal panaszkodó, vagy csöndes kétségbeesésbe merülő torz karikatúrája ennek a szerencsétlen, nyomorúságos életünknek. Férfiak, akik tudatában vannak annak, hogy felelősek az Istennek, az egyháznak, a hazának, min-
