Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-10-24 / 17. szám

1020 október 24 IB7 llo£vei^$|TÍUJtt^áro8 föl nem nvilotta volna elképedt tekintetre sze­münket. Azonban megint és mindig csak Pál a|x>s- lollal szólván: hallgassatok meg, kérlek, türe­lemmel! I. Mi az, hogy: szociális? A Néhány szó a szociálizmusról cikknek diagnosztikus szeni|xmtból megbecsül hetet len ér­téké, hogy felment a kitapogatástól: hol is a hiba? A hiba kiált: az evangélikus köztudatban, aminek kétségkívül illetékes és felkert szó- emelője a cikk. még nem fejeződött 1k* az alapfogalmak tisztulása a kívánatos mérték­ben. Minduntalan összekeverődik a szociális, szociális probléma, szocializmus, szociálista fo­galom. Akinek sikerül ezeket a fogalmakat né­mileg tisztáznia, az helyesen tanít. Egyszeriben világosság lesz a kérdésben. A világosságban nem szaladunk neki minduntalan egymásnak Békésen kitérünk és megférünk egymás mellett. Sőt a világosságnál figyelve egymás arculatját, mingyárt nem leszünk olyan fekete ábrázntuak és egymásra találnak a valóságban tulajdonkó- j>cn csupa mosoly tekintetek nagy megértésben. Csak fclcsettenlcni azt a villanyosgombot és nem rezzenünk össze még az olyan ártatlan szónak a hallatára is, mint amilyen az. hogy: szociális. A sötétben járók szimatolnak emögött fel- forgatást és az ördög müvét és érzik szinte a kénköves szagát. A nap világosságán aztán ráismerünk erre a mi régi, ősrégi kedves is­merősünkre. Ha a szó formájában idegen is, mert hiszen a latin formája a magyar társa­dalmi szónak, tartalmilag olyan régi, mint a biblikus teremtés maga. Idöl>eli sorrendben köz­vetlenül a teremtés hat napja és a pihenő hetedik nap utáni napon született meg. Abban a pillanatban, hogy szóla az Ur: Nem jó az embernek egyedül lennie! Attól fogva szociális lét az emberi élet. A szociális szó tehát állapotot jelent: az egymásnak — segítőtársul — terem tett ségnek állapotát. Az emberi életnek Istentől rendelt és józan ésszel másként el sem képzelhető formája a szociális lét. Minden örömével és minden, el­maradhatatlan szociális bajával ennek az élet­nek. Állapot, amelyből menekvés nincsen. Még azok részére sincsen, akik az ellenségei és tagadói. Akikről Petőfi állapította meg, hogy lángostorokat fonnak. Vagy, akik annak a laj­torjának, amelyen az élet angyalai járnak fel- alá a földtől a mennyekig és amelyik egyik végével az égre támaszkodik, másikával azon­ban a földön áll, valamelyik támaszpontját el­vesztették. A földet a lábuk alatt elvesztett, Is­tent csak magukban kereső, a világtól elfor­dult remeték csak úgy, mint az önzésük elefánt­csonttornyába zárkózók, a meddő fügefák, a Dum modo nobis bene jelszavasai. »A fő, hogy nekünk legyen jó dolgunk« zászlófeliratu le- rázói minden emberi közeledésnek. Az eget a fejük felett elveszejtettek. Ezek, akik nem akarnak ismerni, — szegény sajuálatraméltók, szociális problémát,ezek az emlx'ri életnek, a szociális léinek használhatat- lanjai, önkivetettjei. Mert hisz mi az emberi élet? Az agy ve lő a mészárosnak: agy velő, amit kilószám mér ki. A természettudósnak, az or­vosnak végtelen mennyiségű finom idegszál­nak szövedéke. Ahogy milliónyi szociális prob- íémának a végtelen szövedéke az emlx'ri élet. £s vesd ki az ember életéből a szociális pro­blémákat, azokat a kérdéseket, melyek feltárul­nak embernek emlxThez való viszonyából, nem marad az emberi életlxil semmi. Még az Islen- Ix'n való hite sem. Mert a szociális problémák nélkül és azoknak megértése, átérzésc nélkül az Isten a meg nem értettség, a nem óhajtott^ ság, a nem sejtettség végtelen magasságába húzódnék vissza Fent a meg nem értett huh gassághan az Isten, lent a rögöt túró féreg, az ember, fas szociális problémák nélkül nincs, ami ezt a végtelen közt kitöltse a magasság és m é lység kő>zöl t. Szociális probléma az önfenntartás. Szoci­ális probléma a társadalom legkisebb sejtjő- nek: a családnak minden problémája. A gyer­meké, az ifjúságé, a delelő kor munkás nem­zedékéé. Az aggkor békés nyugalmának a biz­tosítása. Az özvegyek ellátása. A hajlék. A ruházkodás. Az élelmezés, a vízellátás kérdése. Szociális probléma a közrendnek a szabadság­gal összhangzásba hozott biztosítása. A gyen­gébb védelme akár alulról, akár felülről jövő támadás ellen. A közművelődés. Szociális kérdés az ur és szolga, a szegény és gazdag, a főpap, pap, levita és a számárig tánus kérdése. A puhlikánusé, a századosé, a szántóvetöé, a szőlőmunkásé, a sálorfonóé, a királyoké, a bíróé, a Ix'tegcké, az elhagyottaké, a tékozló liné. a rangkérdés vitázóié, a menyegző hivatalosaié, dohát csak nem sorolhatjuk fel a Szentirásnak, az Evangéliumnak minden élő alakját, melyekben Krisztus a szociális kérdések megoldásának útját példázta. Csupa szociális probléma! fas a szociális létre irányult a biblikus első szó az emberhez: szaporodjatok és sokasodjatok... és arra irányul a nagyparancsolat: szeressed a te Uradat, Iste­nedéi, akinek képét viseled és szeressed az ő képének veled együtt közös viselőit, a te fe­lebarátaidat. Ez a nagy szociális szolidáritás parancsa. Aki tehát a szociális problémákról tudni nem akar, aki a szociális problémákról lxy szélni nem óhajt, mi marad meg annak Krisz­tusból és miről beszél az vájjon a szent be szó dek és a lelkipászlorkodás óráin? Mit szerel az, amikor az egyház szereléséről beszél? Es mit szeret vájjon az, amikor a Haza szereléséről beszél?

Next

/
Thumbnails
Contents