Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-10-24 / 17. szám
Hegyen épített város 136 1929 október 24 Tudom, hogy szent Megváltóm Egykor gyermek vala. Őrizte minden léptét Az Urnák angyala. S ha én is arra járok Merre lépte vezet. .. Soha sem fog elhagyni Mert engem is szeret! Nem riaszt gond és bánat Nem győz le bún, halál Ha tudom, hogy Megváltóm Mindenütt rámtalál. S az örök fény honában Fogad az égi had: Ha Ő szeret: Hozsánna! Az örök Üdv marad. A szocializmusz Pál apostol: Mindeneket megvizsgáljatok és ami jó, megtartsátok. Ezt a cikket elébb-utóbb úgyis meg kellett volna valakinek Írnia. Kár, hogy régen már meg nem irta. Rövidlátás ezt a kérdést úgy kezelni, mintha olyan volna, ami elől be kell tenni a gyerekszoba ajtaját. Ne érje a gyerek fülét neki nem való szó. De az meg éppen optikai csalódás, ha valaki észre nem veszi, hogy az evangélikus közönség kinőtt már a gyerekszobából. Az a létjogosultságát adó célja a reformációnak, hogy felnőtt embereket ne vehessen senki a ringató ölébe azért, hogy gőgicsélő hangra eisucsioritotf ajakkal meséljen nekik dajkámeséket. Pál apostollal szólván :... minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Az evangélikus társadalomnak joga van ahhoz, hogy férfiú módjára szabadon szemébe nézhessen a világot mozgató kérdéseknek. Hogy szabadon alkothasson magának Ítéletet. Nem szeretetlen Ítélkezéssel, hanem a lutheri józan ésszel. Szükségük van különösképen a lutheri józan észre támaszkodó erre az Ítélőképességre a szocializmusz kérdésében azoknak *a hittestvéreinknek, akik egyúttal szociálista szervezetekbe szervezkedtek. Ezeket a. testvéreinket szellemi művelés, ismeretközlés, szociális érzületre való nevelés cimén az ismeretközlésnek oly zuhatagával árasztják el, — és ez nem lenne baj, ha a szó-, ciálizmusz tudományának komoly munkásai részéről történnék ez, — hogy tanácstalanul állnak ezzel az áradattal szemben. Tanácstalanul, mert már a gyerekszobából nem hoznak magukkal annyi alapismeretet a szociális kérdésekről, hogy komoly tudást szegezve a — tudni a tudományukból nem tudó, csak rutinosan csiripelő — kontár szociálisták, álapostolok maszlagolásaival szemben, hitükben nemcsak meg tudjanak állni, hanem még a mászlagolió- kat is józan itéletképességre neveljék. Két tételt állítok egymás mellé. »Meggyőződéses szocialista nem lehet Krisztus hive.« Tehát el a vallástól! E! az Istentől! El — a tiszta munka kedvéért — a Hazától!« Ez az egyik. Nem a szociálizmusz tudományának komoly mesterei vallják ezt. Majd rátérünk arra, hogy mit vallanak azok. Ezt a semmit nem tudó, valamiről csak harangozni hallott vásári rutinosok mondják fel a leckéjük helyett, mint a leckét megtanulni elfelejtett gyerek, amelyik vakmerőn hasból felel. Marxot emlegetnek, akit sohasem olvastak, sőt nyu- gottan mondhatjuk, ha olvasták volna is, nem lenne köszönet benne, mert megérteni három sorát sem képesek és mégis a tekintély ábrázatával nehezednek rá a tudás szerény keresőire. Emiatt az első tétel miatt kellett volna valakinek már régen megírnia ezt a cikket. A másik tétel miatt pedig kell megírni ezt most. Szól ez ekép: »Aki Krisztus igaz hive, az elveti a szoeiálizmuszt.« Ezt egyházunknak egy előkelő egyházközigazgatási állást betöltő egyházi funkcionáriusa irta. Most! 1929-ben. A két tétel úgy hasonlít egymáshoz, mint a jobb ököl a bal ökölhöz. Ez is épp úgy keresi azt, ami elválaszt, mint amaz. A bennünket ejgybekapcsolók helyett. A kiváló egyházi iró tétele azonban ne riasszon meg senkit! Hiszen ő bevezetőül már maga kijelenti, hogy a szociális problémákról sem tudni, sem beszélni nem óhajt. És ez a vigasztaló. Ha mingy árt szomorú vigasz is az ilyen. Kijelentésének a nembeszélésre vonatkozó felét megtagadva: beszélt. Viszont azonban ötven százalékig következetes maradt: a nemtudásban. így indulva a kérdésnek, jutott aztán post tot diserimina rerum a fatális zárókövetkeztej- tésre, amit fentebb idéztünk. Azoknak a kedvéért, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy az egész cikket olvashassák, későbbi felhasználásra még csak azt az önelégült kijelentést idézzük: »Én ismerem és gyakorlom a krisztusi szeretetet és ezért nem ismerek semmiféle szociális problémát.« Hálásaknak kell lennünk a »Néhány szó a szociálizmusról« cikk tiszteletreméltó írójával szemben. Cikke felnyitja a szemeket a másik oldal felé is. Nagy bajok vannak! Nem hittük volna mégsem, hogy ekkorák. De most a kezünkben a bajok nyitja: tanulni! A rég tanultakhoz hozzálanulni! Sőt: ujratanulni ! Enélkül az érdemes cikk nélkül nem tudtuk volna, hogy annyira elől kell kezdeni/ Nem mertük volna annyira elől kezdeni, eny- nyire igénybe venni az olvasó türelmét, ha
