Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-19 / 2. szám
Hegyen épített város 10 1929 január 19 IBcköszötttő A nagy apostollal kezdem : »Kegyelem néktek és békesség istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól !« Aggodalommal és bizakodással, félve és remélve veszem kezembe a tollat, mikor elsőizben köszöntőm budai evangélikus egyházunk tagjait, e lapocska minden olvasóját, munkatársát és barátját. Aggodalom és félelem üli meg lelkemet, ha arra gondolok, hogy olyan nagyjelentőségű és horderejű munkába fogtam, amelyre nem készültem, amelyről nem tudom, van-e elég erőm és képességem, hogy becsülettel megfeleljek neki. Bizakodás és reménység tölti el lelkemet, ha viszont arra gondolok, hogy az Isten dolga itt e földön erőtlenséggel végeztetik el, hogy az Ur ád bölcseséget és megáld minden igaz törekvést. Nem a magamé az ügy, melynek harcosául szegődtem, hanem az Istené, a Krisztusé, az egyházé, a hazáé. Mikor ezt a munkát vállalom, önzetlenül végzem, szolgálni akarok, mert tudom, hogy az a hivatásom, hogy szolgáljak, legyek ebben is a Krisztus követője, legyek Isten munkatársa. Mert keiesztyénnek lenni, annyit tesz, mint szolgálni; a Krisztus követője a legszentebb zászló alatt végzi szolgálatát. A budai evangélikus egyház kebelében szolgáltam eddig, annak különböző munkaterein. Ha most e lap tulajdonosa, a Luther-szövetség úgy találja, hogy ugyancsak szent célú munkájában, melyet a »Hegyen Épített Város« kiadása által akar végezni Isten dicsőségére, egyházunk és hazánk javára, szüksége van az én közreműködésemre, attól sem tagadhatom meg szolgálatomat. Eddig nem voltam e szövetség tagja, harcaiban, küzdelmeiben nem vettem részt. Ámbár tudom, hogy sokan épp itt az egyházban e munkámat gyanakodással kisérik, én vállalom, mert érzem, hogy semmiféle gyanúnak és bizalmatlanságnak nincs egy szemernyi jogosultsága sem : Isten is tudja, hogy egész tudásomat vetem teljes önzetlenséggel latba, hogy e munkában is hűségesnek találjon. Mélyen átérzem az egyházi lapnak szükségességét, nagy jelentőségét. A sajtó, a nyomtatott szó nagy hatalom. Az egyház nem mondhat le arról a hatalmas munkaeszközről, mely azokhoz is elviszi az evangéliumot, kik nem jöhetnek el a templomba, hogy meghallgassák Isten üzenetét. A mai időben, mikor olyan sokféle szellem irányítja a sajtót, a keresztyén egyháznak is nagy nyomatékkai kell azon fáradoznia, hogy Krisztus szelleme és szava találjon bemenetelt a sajtó utján is a szivekbe. Az egyházi élet csak úgy lehet élénk és gazdag, ha minél többen vesznek részt az ügyek irányításában. Az evangélikus ^egyház autonómiája csak úgy termi meg az Isten országának gyarapodását közöttünk, ha minél többen gyakorolják törvényben biztosított jogukat. Egészséges és helyes közvélemény az egyházban is csak a sajtó segítségével alakulhat ki manapság. Hive vagyok a sajtószabadságnak. Minden egyháztagnak szent joga, hogy istenes és emberséges gondolatait a nyomtatott szó utján is terjessze. Kívánatos, hogy a vallási és egyházi kérdésekben is minden komoly szó és gondolat meghallgatásra találjon. Minél több oldalról világítunk meg egy kérdést vagy feladatot, annál valószínűbb, hogy megtaláljuk a helyes megoldást. Ámbár törekszem arra, hogy minden kérdésben legyen jól megalapozott és helyes véleményem, mégis már most kijelentem, hogy készségesen adok teret és nyilvánosságot a komolyan kifejezett ellenvéleménynek is. Minden éremnek van másik oldala is és senki sem csalatkozhatatlan, aki közügyekkel foglalkozik. Tapasztalatból tudom, hogy ellenzékre minden komoly ügynél szükség van és a becsületes és kötelességtudó ellenzék minden önzetlen kormánynak legnagyobb áldása. Azt is tapasztalatból tudom, hogy nagyon rossz szolgálatot tesz az egyháznak vagy hazának az, aki nem hallgatja meg az ellenkező véleményt. Luther azt tartotta, hogy az ellenkező vélemények ütközzenek össze, mint a középkor páncélos, sisakos vitézei, hogy csak úgy szikrázzék. Csak az ilyen becsületes harc eredményezi az élet egyenletes és biztos fejlődését, gyarapodását, ami minden tisztes munkának a célja. Ilyen szolgálatkészséggel és ilyen,azélet gazdagítását szolgálni kívánó elvekkel kezdem el Isten nevében a szerkesztői munkát. Ajánlom munkámat az olvasóközönség bizodalmas pártfogásába. Kérem mindazokat a kedves munkatársaimat, akik eddig lapunk utján szóltak testvéreinkhez, támogassanak engemet is e szent munkában. Kérek mindenkit, akiben van tehetség, erő és jóakarat, hogy a Hegyen Épített Város céljait előmozdítsa, siessen zászlónk alá, álljon be a gárdába, mely küzd evangélikus egyházunk és szeretett magyar hazánk felvirágoztatásáért ! Isten áldása legyen munkánkon ! Hüttl Ármin. Anyasziv Irta : Pókay Edvin. Rideg, zimankós, kegyetlen téli este, — Lelkem a múlt szépségű kereste, Hogy ne lássa sötét árnyékát a mának, — Ajtómon halkan kopogott a Bánat. A haja kuszáit voit. Sovány termetére Rongyai tapadtak, mint hó a térdére. Csupán darab kenyérért könyörgött száraz ajka, S ahogy átnyújtottam, mohón megragadta. Halkan súgta : »Oh, egy karéj kenyérre Úgy várt szegénykém ... Már mindennek vége ...« Lopva, tétován, vadul rámtekintve, Eltűnt előlem, mint árnyék az éjben. Másnap rátaláltam házunk közelében, Öreg, roskadozó keresztfa tövében. Kenyér a kezében, békés nyugodt az arca Mint kinek imáját az ég meghallgatta.
