Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-06-06 / 12. szám
1929 junius 6 91 Hegyen épített v&ros valamennyi keresztyénnek folyton a fülében csengjenek, Luther beleönti egész izzó hitét és emelkedett erkölcsi felfogását, egész optimizmusát és lelkesedését. Ez nem tej és nem egészen csecsemőknek való eledel, de éppen azért, mert vastagabb étel, elveri a felnőttek éhségét s mértékkel adva nem árt meg az ifjúságnak sem. A nevelés titka különben sem abban áll, hogy a gyermekek kedvéért a felnőttek is gyerekekké vagy gyerekesekké váljanak, hanem abban, hogy élettapasztalataikat közöljék s hogy ne kelljen minden nemzedéknek mindig a saját kárán tanulnia, vagy az életnek ugyanazokban az útvesztőiben zsákutcákba tévednie ... Hogy ez a tartalom mégsem feszi ti szét a Kis Káté kereteit, annak technikai magyarázata van. Még pedig az, hogy a Kis Káté eredetileg nem füzetnek és nem tankönyvnek, hanem fali tábláknak készült. Olyanforma tábláknak, mint amilyenek iskoláinkban ma is az olvasótáblák. Ezeken a táblákon nagy betűkkel volt a szöveg. A Kis Káté legelőbb ebben a formában látott napvilágot. Először a három első rész, a tízparancsolatot, a hiszekegyet és a miatyánkot és magyarázatát tartalmazó három táblát készítette el Luther s ez a három tábla 1529 januárjában jelent meg. Márciusban készült el a keresztségröl és az úrvacsoráról szóló két tábla s ezeknek a szövegét foglalta végül össze Luther 1529 májusában a Kis Kátéban, amelynek német cime: »Der kleine Katechismus für die gemeinen Pfarrhcrrn und Prediger. Mart. Luther. 1529.« Az olvasótáblák korlátozott terjedelméhez kellett a szövegnek alkalmazkodnia s ez kényszeritette rá Luthert, hogy az elképzelhető legszűkebb térre szorítsa mondanivalóit. Mikor pedig a táblák már meg voltak s a szokásos formában is kinyomatta a Kis Kátét, előbbi alapelve következtében meg kellett maradnia a táblák szövege mellett. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy hogyan jutott Luther arra a gondolatra, hogy a Kis Kátét megírja, akkor azt kell mondanunk, hogy müve nem volt úttörő munka. Régi nyomokon járt, hiszen a katolikus egyháznak is volt hitoktatása, hogyha az nem is volt nagyon intenzív és olyan mély, mint aminőnek lennie kellett volna. Ebben a hitoktatásban, amely a keresztszülők hitoktatási kötelezettségéből fejlődött, elsősorban a hitvallás és a miatyánk játszott szerepet. A gyónásra való előkészítéssel kapcsolatban kiegészült ez az anyag a hegyi beszéd boldogságaival, a halálos bűnök felsorolásával, az irgalmasság cselekedeteinek a számbavételével. A XIII. század óta beletartozik a tízparancsolat és az Ave Maria is, még pedig ebben a sorrendben : Miatyánk, Ave Maria, Hiszekegy és Tízparancsolat. 1500 táján a nyilvános bünvallás részeiként a vasárnapi istentiszteleteken a szószékről fel szokták olvasni a négy pontot s a latin iskolákban meg a német elemi iskolákban is megtanultatták a gyermekekkel. Ez az anyag majdnem ugyanaz, mint amit Luther felölel a Kis Kátéban. De itt kell kezdenie az oktatást, mert egyházlátogatásai közben lépten-nyomon arról kénytelen meggyőződni, hogy a félreeső vidékek papjai és népe valóságos baromi tudatlanságban leledzik s hogy a katolikus egyház középkori kultúrája csak az egyetemek tövében és csak nagy szellemi központok közvetlen közelében terjeszt valami kis világosságot, de a nép lelkét teljesen illetetlenül hagyja. Ezenfelül nagy hibája volt ennek az egyházi oktatásnak, hogy leginkább a felnőttekkel foglalkozott, amennyiben nem annyira iskolai, mint inkább istentiszteletek keretében folyó oktatás volt s ünnepélyes jellegénél fogva különben sem lehetett eredményes. Voltak a Kis Káténak evangélikus előfutárai is. A huszita cseh-morva testvéreknek voltak kérdéseik, melyekre a feleleteket betanították gyermekeiknek, a XV. és XVI. századból pedig ismeretesek rokon jellegű kérdéssorozatok a wal- densiek oktatásából (Interrogacions menors). Luther már a német nemzet keresztyén nemességéhez írott reformátori munkájában, majd a német városok tanácsosaihoz intézett iratában (az előbbi 1520-ban, az utóbbi 1524-ben jelent meg) követeli iskolák felállítását és rendszeres vallásoktatás bevezetését. Wittenbergben e követelések hatása alatt szervezik az első vallástanítói állást s arra Johannes Agricolát alkalmazzák 1521-ben. Az első vallásoktatási kézikönyvet Melanchtonnak köszönhetjük, aki »Enchiridion elementorum puerilium« c. kis munkájában a vallástanitási anyagot is felölelte. Ezt a vezérfonalat 1524-ben ismeretlen szerző németre is átdolgozta. Azután Eustasius Kaiméi irt egy »Evangelisch Gesetz« c. müvet, majd Johann Toltz plaueni mester kivonatolta Melanchton »Loci communes« c. dogmatikai munkáját iskolás gyermekei számára »Handbuch für junge Christen« c. alatt. Divatban maradt a kérdés-felelet- módszer is. Valentin Ickelsamer iskolájából fennmaradt az »Ernstlich und wunderlich Gespraech zweier Kinder« c. párbeszédes füzetke, amelyben két gyermek a hit és a jócselekedetek viszonyáról vitatkozik. Christoph Hegendorfer 1525-ben Lipcsében irt egy »Institution c. vallástanitási kézikönyvet, ami német fordításban is megjelent, Hans Gerhardt pedig »Schöne Frag und Antwort, was ein wahrhaftiger Christ, der rechte Glaub und seine Frucht sei« c. könyvecskéjéből tanította a hittan fontosabb tételeit. Ezek közt a könyvek közt a Káté cimüek sem hiányoztak. Johann Brenz 1528-ban »Cate- chismus minor« és »Catechismus major« cim alatt foglalta össze a hit tani kérdéseket, Andreas Althamer ansbachi prédikátor pedig szintén 1528-ban adta ki »Katechismus, das ist Unterricht zum christlichen Glauben in Frageweise und Antwort gestellt« c. munkácskáját. Magában Luther körében 1525 óta foglalkoznak a nép hit- tani oktatásának a kérdésével, Justus Jonas és Johannes Agricola készítik elő a katekizmust. Ezeknek a hittani könyveknek az anyaga is nagyrészt azonos. Egy-kettő akad köztük, amely
