Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-05-23 / 11. szám

Hegyen épített város

82

1929 május 23

Eperjesi Scholiz Gusztáv emlékezete

(1842 aug. 1—1925 jul. 12.)

»Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életűk végére, kövessétek hitöket. Zsid. 13. 7.

A szentirás ezen intelme lelkesítette és buzdította bizonyára századok óta az ev. iskolákat arra, hogy évente emlékezzenek meg az egyház és iskola jóltevőiről. Ezen buzdítás hangzott szivünkben, mikor ezelőtt 3 évvel e szent helyen megemlékeztünk gyülekezetünk alapítójáról, az áldott emlékű Mária Dorottya kir. hercegasszonyról, majd az első két lelkészről: Bauhofer Györgyről és Sztehlo Andrásról. Ma is azért gyűltünk össze e szent helyen, hogy hódolva az apostoli intésnek, megemlékezzünk gyülekezetünk volt harmadik lelkészéről, néhai eperjesi Scholtz Gusztávról, és hálát adjunk Istennek azért a sok lelki áldásért, mellyel több mint 45 éven át benne és általa gyülekezetünket, városunkat, hazánkat és egyházunkat gazdagon megáldotta. Felidézzük újból lelki szemeink elé az ő kedves személyiségét, figyelmezünk az ő életére, hogy abból okuljunk és hitünket az ő nemes példáján erősítsük. Te, kedves tanuló ifjúság, már aligha ismerted őt, de a jelenlevő felnőttek legtöbbje részes volt lelkészi szolgálata áldásaiban.

Azért hadd mondjam el röviden, néhány vonásban életének történetét, majd jellemezzem személyiségét és munkásságát.

Scholtz Gusztáv Eperjesen született 1842 aug. 1-én, szegény iparoscsaládban. Szülei őt is iparosnak szánták, de első tanítójának nyájas biztatására beíratták mégis a gimnáziumba, melyet szülővárosában végzett el. Önéletrajzában nagy szeretettel emlékezik meg tanárairól, kiknek egyike-másika országos hirü férfiú volt. Az érettségi után nagy kedve lett volna az orvosi pályához, azonban háziorvosa, ki ismerte jól gyenge természetét, eltérítette szándékától. így választotta a lelkészi hivatást, melyhez szintén erős vonzódást érzett már régebben. Választása rendkívül boldoggá tette édesanyját, kinek leghőbb vágya volt, hogy fiát valamikor szószéken láthassa. A teológiát 3 év alatt elvégezvén, 1865 julius havában letette jeles eredménnyel Máday Károly szuperintendens előtt a szakvizsgát. Már középiskolai tanuló korában házitanitással is foglalkozott, hogy szegény szüleinek terhein könnyítsen és külföldi tanulmányújára is valamelyes összeget gyűjtsön magának. 1865 őszén felkereste a hires jénai egyetemet, mely akkor a szabadelvű protestantizmusnak egyik szellemi középpontja volt. Itt tanított a hires Rückert professzor, ki a magyar diákoknak nagy pártfogója volt. Ennek ajánlására Scholtz is u. n. szabad asztalt kapott és a megélhetés gondjaitól menten, teljes erővel láthatott neki a tanulásnak. Teológián kívül tanult itt ógörög nyelvet, foglalkozott egyptomi dolgokkal és fizikai előadásokat is hallgatott. A szorgalmas tanulás után résztvett

a diákság vigságaiban is, kirándulásokat tett a közeli városokba, meglátogatta a hallei, leipzigi, berlini egyetemeket, járt Hamburgban és tett egy nagy rajnai és svájci utazást is ismereteinek gyarapítására.

Mikor 1866 tavaszán visszatért útjáról Jénába, ott a budai lelkésznek, Sztehlo Andrásnak levele várt rá, melyben maga mellé s.-lelkésznek hívta. Scholtz elfogadta a meghívást, Budára sietett, hol dr. Székács József püspök, az ország papja, 1866 május 27-én a lelkészi szolgálatra felavatta és ő mint s.-lelkész és az egyesitett III—IV. fiúosztályok tanítója, megkezdte szolgálatát. Budán akkor kolerajárvány dühöngött és a fiatal s.-lelkésznek sok beteget kellett megvigasztalnia és sok halottat elbucsuztatnia. Alig másfél évi budai működés után a szepesmegyei Gölnicbányára hívták a nagyon koros lelkész mellé azzal az ígérettel, hogy rövidesen megválasztják rendes lelkésznek, ha elaggott lelkészük nyugalomba vonul. Ez meg is történt csakhamar és Scholtz 1870 febr. 20-tól már mint rendes lelkész szolgált. Ugyanabban az évben meg is nősült, feleségül nyervén volt budai főnökének leányát: Sztehlo Arabellát, kivel 45 éven át tiszta és zavartalan boldogságban élt. Házasságát az Isten 5 gyermekkel áldotta meg, kik közül egy kis fiúcska még zsenge korban hunyt el, két fia és egy leánya pedig hálás kegyelettel áldja velünk együtt ma dicső emlékét.

Gölnicbányán Scholtzot a hívek rendkívül megkedvelték. Mikor 1873 ápr. 27-én Budán megválasztották lemondott apósa helyére, a gölniciek mindent elkövettek, hogy kedves lelkipásztorukat visszatarthassák maguknál; de régi kedves emlékek és a családi kötelékek is Budára vonzották őt s igy történt, hogy búcsút mondva a kedves gyülekezetnek, mellyel mindig ápolta a jó barátságot, 1873 julius 6-án elfoglalta a budai lelkészi állást.

A választásnál volt nagy népszerűségnek örvendő ellenfele, kit részben rokonsága, részben személyes kiválóságaival szerzett barátai és hívei szerettek volna a lelkészi állásban látni és csak néhány szavazaton múlt, hogy céljuk meghiúsult. Ezért nem fogadta Budán Scholtzot egyhangú bizalom és lelkesedés ; de ő olyan nagy buzgalommal, hűséggel, szeretettel mélyedt bele a lelkészi munkába, alapos tudományos képzettsége, kitűnő szónoki tulajdonságai, rendkívül szeretetreméltó, szives modora olyan ellenállhatatlan varázzsal hatottak, hogy kezdetben duzzogó ellenfelei rövid idő alatt lelkes barátaivá lettek és Scholtz Gusztáv mindhaláláig örvendhetett a budai hívek osztatlan szeretetének és zavartalan bizalmának. A budai gyülekezet akkor úgyszólván tiszta németnyelvű egyház volt, mert havonta csak egy vasárnapon volt magyarnyelvű istentisztelet, mikor pedig 1918-ban nyugalomba vonult, már minden vasárnapon volt magyarnyelvű istentisztelet és csak kétszer havonta német. Az adózó hívek száma akkor 300 körül volt. A lelkész a budai középiskolák ev. tanulóit, kiknek száma 100 körül ingadozott, vallástanitásban is részesítette. Híveivel hamarosan megismerkedett; ezek mindig nőve-