Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-05-09 / 10. szám
Hegyen épített város 76 1929 május 9' Der Fall Szim Máté ev. V. 25. A protestantizmus védelmére alakult nemzetközi szövetség a múlt év novemberében Budapesten és Debrecenben tartotta tanácskozásait. A Chr. Welt szerkesztője felkérte Szimonidesz Lajost, hogy képviselje lapját e tanácskozásokon. Minthogy a vezetők Ígéretet kértek arra nézve, hogy Szimonidesz nem fog egyebet írni, mint amit a hivatalos jelentésben a Szövetség fog közölni a nagy nyilvánossággal, Szimonidesz e körülményre hivatkozva lemondott arról, hogy külön tudósítást írjon. A Chr. Welt ezt néhánysoros, .teljesen közömbös hangon tartott közleményben közölte olvasóival. Ez nem tetszett a nemzetközi prot. sajtóirodának és nov. 28-án a Deutsch-Ev. Korrespondenz utján Szimonideszt súlyosan támadó közleményt hozott a nyilvánosságra, melyben többek között azt Írja, hogy Sz. kilépett az ev. egyházból és a kommunisták tapsai és segítsége mellett támadja a bibliai és reformátori keresztyénséget. Ez a valótlanságoktól hemzsegő közlemény bírta rá D. Radet, hogy megírja jan. 19-én megjelent cikkét.*) **) Leírja Nagybörzsöny községet, 1912-ben feleségével ott tett látogatását. Szemelvényeket ad Szimonideszszel való levelezéséből, közli Szimonidesz eredeti énekverseit a harangavatás alkalmából, beszámol Szimonidesznek pőréről, mely 1922 okt. 13-án a hivatalra való képtelenségnek megállapításával végződött, megemlíti, hogy teljes jóhiszeműséggel küldte Szimonideszt a protestantizmust védő nemzetközi szövetség tanácskozásaira és teljesen helyesli, hogy Szimonidesz nem irt tudósítást. Elvárja Rade, hogy a prot. sajtóiroda bocsánatot fog kérni a sértett Szimonidesztől. Végül nagy nyomatékkai hangsúlyozza, hogy cikkét főleg azért irta meg, hogy a magyar evangélikusok, különösen püspökeik és egyházi biráik lovagiasságára apelláljon : kéri Szimonidesz rehabilitációját, illetve pőrének ujrafelvételét. Nyilvánvaló, — mondja — hogy az egyház részéről súlyos sérelem esett egy férfiun, ki teljes leikével az egyházban él. Itt az ideje, hogy ezt jóvátegyék. Annyival inkább szükséges ez, mert a magyar állam is ismételten kegyelmet gyakorolt elítéltekkel szemben, a főváros is tömegesen nyugdíjazott vagy állásukba visszahelyezett *) Jeleztük már lapunk f. évfolyamának 23. oldalán, hogy dr. Rade Márton, a Gothában megjelenő »Die Christliche Welt« kiadója, lapjának jan. 19-én megjelent számában öt hasábos cikket irt e címen, melyben Szimonidesz Lajos irodalmi munkálkodásának eredményeit is közli. Különböző okok miatt nem tudtunk olvasóinknak eddig beszámolni erről az ügyről. Azóta a Chr. Welt közölte három nagybörzsönyi egyháztagnak levelét ápr. 6-án, és foglalkozott ez üggyel április 20-iki számában is. Az Evangélikusok Lapja röviden, a Századunk és a Pester Lloyd hosszasabban, a Léván megjelenő Evangélikusok Lapja háromszor is behatóan tárgyalta a dolgot. A dolog historicumához tartozik, hogy a Deutsch- Evangelische Korrespondenz is ismételten foglalkozott a Szimonidesz esetével. Ezek előrebocsátása után mink is feltárjuk az esetet t. olvasóink előtt. **) Szimonidesz ügyére nézve kapott ugyan több oldalról már 1922-ben cikkeket, ezeket azonban nem adta ki, mert a szerzőket személyesen nem ismerte és talán nem volt egészen tisztában az eset jelentőségével. elitéit tanférfiakat. Állam és főváros érzik, hogy a szenvedélyek hevében túllőttek a célon, mikor a forradalmi időkben Ítélkeztek. Vajj’on kevesebb legyen-e Krisztus egyházában az igazságérzet, mint a politikai közülietekben ? Az egyháznak korántsem kell mindent helyeselnie, amit ez a férfiú mondott vagy irt. Az elmúlt napok eseményeiből sokat meg lehet bocsátani, de némely dolgot jóvá is kell tenni. Az ember azt hitte volna, hogy püspökeink, kik elsősorban képviselik egyházunk érdekeit és jó hírnevét, sietve adnak valamelyes választ a hires külföldi hittudós testvérnek és helyreigazítják a prot. sajtóirodának Szimonideszre vonatkozó,, nyilvánvalóan helytelen megállapításait. Annyival inkább hittük ezt, mert két püspökünknek figyelmét személyesen is felhívtuk erre az ügyre. Úgy látszik azonban, hogy az illetékesek nem válaszoltak semmit sem a felhívásra, mert Rade ápr. 6-án jelenti, hogy ő türelmesen vár, mig az illetékesek megmozdulnak. A sok levélből, melyet ez ügyben több oldalról kapott, közli Melich János, Kempf Gyuri és Kempf Dani István nagybörzsönyi ev. gazdálkodók leveleit, melyekben ezek megható közvetlenséggel leírják, hogy érkezett közibük a fiatal Szimonidesz lelkész, hogyan nyerte meg egyszerre egész községük jóindulatú népének szeretetét, hogyan szenvedett velük a háború viszontagságai közben, hogy küzdött érettük teljes önmegtagadással a forradalmi időkben, hogyan restaurálta a forradalmak után a templomot, szerzett uj harangokat rövidesen és amikor azt hitték, hogy a háborús veszélyek elmúltával közös erővel fogják felvirágoztatni a hitközséget és élvezni munkájuk szép gyümölcseit, akkor sújtott le rájuk, mint derült égből a villám, az egyházi biróság Ítélete, mely lelkészüket minden egyházi és iskolai hivatal viselésére képtelennek mondotta. Ezen egyszerű földművelők leveleiben súlyos vádak hangzanak el az egyházi bíróság eljárásával szemben, mely kihallgatott róm. kath. lelkészeket és primási erdészalkalmazottakat, de nem hallgatta meg az egyház felügyelőjének, gondnokainak és presbitériumának vallomását. Ez a törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy a kir. ügyész a legszebb bizonyitványt állította ki Szimonidesznek, ki a legveszélyesebb időben életét, családját, vagyonát kockáztatta, hogy megmentse Nagybörzsöny községnek polgári rendjét, vagyon- és életbiztonságát, ami teljesen sikerült neki. Csoda-e, ha ezek után ez egyszerű emberek kijelentik, hogy nem értik a hatóságok eljárását, kik kiszakítanak egy lelkészt hívei köréből, ahol őt nagyon szeretik? Csoda-e, ha a maguk módja szerint arra figyelmeztetik a biblia szavával az illetékeseket, hogy majd felelni fognak az igazán Ítélő biró széke előtt ezen cselekedetekről is? A nemzetközi prot. sajtóiroda a »Prot. Rundschau« áprilisi számában felel Rade cikkére. Azonban esze ágában sincs valótlan állításaiért bocsánatot kérni. Most már csak banktisztviselőnek minősiti Szimonideszt, ki feszült viszonyban él egyházával és betolakodott zárt tanácskozásaikba.
