Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-04-25 / 9. szám
Hegyen épített város 66 1929 április 25 A soproni egyetem és az evangélikus tanárképzés Dr. Szlávik Mátyás, jó öreg barátom, evangélikus tanáregyesületünk tiszteletbeli tagja, a nagy egyházi iró » Eperjes Masznyik Endréjén azzal tisztelt meg, hogy engem is belefoglalt abba az illusztris társaságba, melytől hozzászólást vár a soproni egyetemnek egyházi szempontból szinte sorsdöntő kérdéséhez. Ilyen felhívásnak engedni kedves kötelesség. Hadd szóljak én a kérdéshez a magam nézőpontjából. És pedig a »Luther lelke« írójának engedtessék meg, hogy a maga mondanivalóját egy kicsit poétikusan, hangulatképbe foglalva mondhassa el. 1950-ben vagyunk. A soproni egyetem fennállásának huszonöt éves jubileuma alkalmából mi is elmegyünk a »theológusok és tanárjelöltek Székács József otthona« uj palotájának felavatására. Ez a régi szűk épület, melyből negyed század alatt kinőtt a hatalmasan kifejlődött intézet. Székácsnak, a magyar Luthernek művészies emléktáblája méltán disziti a palota kapuja mellett a homlokfalai, mert ő a dunántúli egyházkerület soproni líceumának egykori nagy tanítványa, a bányakerület nagy püspöke, mintegy géniusza az integer Magyarország evangélikusai egyetértésének és egyetérzésének. A négy egyházkerület — lemondva arról, hogy a visszanyert Pozsonyban és Eperjesen theológiai főiskolákat szervezzen, vállvetett erővel támogatja a lelkész- és tanárképzés ügyét a soproni egyetem kebelében. A gyönyörű palotán végig sétálva, az egyes lakószobák ajtaja felett látjuk a felírásokat : Wimmer-szoba, Haubner-, Gyurátz-, Czékus-, Tessedik-, Győry Vilmos-szoba stb. Itt laknak kettenként a papjelöltek. Mindegyik szobában az illető nagy pap arcképe, alatta díszes keretben lapidáris tömörségben a szoba géniuszának a rövid élettörténete, buzdításul, példaadásul a szoba lakói és látogatói számára. A másik szobában nagy tanárok nevei, pl. a Bél Mátyás-szoba, Böhm Károly-, Vandrák András-, Benka Gyula-, Milliner Mátyás-, Tatay István-, Hunfalvy Pál-szoba ajtaja fölött. Itt laknak szintén kettenként a tanárjelöltek. Az intézet kétféle tagjai között a testvériség szelleme uralkodik, hiszen csak azokat fogadják ide be, akikben él a szent elhatározás, hogy beleilleszkednek a közös intézmény eszményies, vallásos, egyházias és hazafias lelki világába. Belépünk egyik szobába is, a másikba is, különösen a tanárjelöltek közé és velük beszélgetve képet nyerünk az áldott intézetről. Az otthon tagjai kötelesek tárgyaikat, tanulmányaikat úgy osztani be, hogy a theológusok a filozófiai, a filozófusok a theológiai fakultáson is hallgassanak előadásokat. Teszik is ezt olyan készségesen, hogy jórészben hat év alatt a lelkészi és a tanári minősitést is megszerzik. Így lépnek ki az életbe, mint az egyház leendő vezérkara, egyforma lelkesedéssel, egyforma képzettséggel, egyforma érzéssel, mert az otthon kebelében megtelt a lelkűk Luther leikével, aki valaha az egyház legnagyobb papja és tanárja volt egy személyben. Erősen részt vesznek a belmissziói munkában. Mint vándor apostolok járják be a haza földjét, a Kárpátoktól le az Aldunáig és jfju szivük füzével fellobogtatják a lelkek oltárán a lutheri lángot. Sokat elragad a szent láng és mint misszionárius a messze idegenben ezer veszély és szenvedés között szolgálja az evangélium ügyét és nyújtja példáját a magyar hősiességnek. Ö belőlük válik a tanítóképzők tanárkara is. Az ő vezetésük alatt nevelkedik a tudásban, módszerben, vallásosságban tündöklő tanítói kar az evangélikus kultur- fölénynek ez a gyönyörű hadserege. Tanár, pap, tanító az ő példájukra, feledve a negyed század előtti féltékenykedéseket, oktalan mellőzéseket, egy cél szolgálatában, egy lélekkel dolgoznak. A tanár és tanító a tanítás munkájában foglalatoskodó papnak, a pap lelkipásztorkodó tanitóember- nek érzi magát. A tanitórend szívesen látja az iskola dolgaiban a lelkész segítő munkáját; a lelkész természetesnek látja, ha a püspökök mellett ott van a tanár ember, mint kerületi és egyetemes főigazgató. Az elemi iskolák ügyeit pedig intézi a legfőbb egyházi hatóságok bizalmából 'a szakképzett tanító, mint az esperességi, kerületi és egyetemes tanfelügyelő. Érdeklődöm aziránt is : ez a soproni hatalmas intézmény elsorvasztotta-e a budapesti Luther Otthont? Megnyugtatnak. Virágzik az is. Sőt hatalmasan kifejlődve, csendes, erkölcsileg és vallásilag meleg levegőjű otthont nyújt azoknak az ifjaknak, akik olyan intézetek növendékei, amelyek csak a fővárosban vannak. Ez a »jövő század regényen a maga álomképeivel jelezheti azt, mit várok én a soproni egyetem megalapításától. Várom az evangélikus szellemű tanárképzést és tanárnevelést és várom ezzel az evangélikus iskolázás, következésképen az evangélikus egyház újjászületését. Mint evangélikus ember, mint magyar ember, mint tanár ember egyaránt lelkesedéssel üdvözlöm Klebelsberg miniszter nagy gondolatát: azt természetesen nem pusztán az eredeti formában, hanem egyházunk szent érdekeinek, tehát a haza érdekeinek szempontjából bővített és némileg változtatott formában kívánván végrehajtani. Mint a soproni líceum egykori tanítványa pedig »soproni szivem« egész melegével kívánom enneK az áldott tervnek és vele Sopron uj életre lendülésé- nek teljes és mihamarabb való diadalát. Dr. Szigethy Lajos, az ev. tanárok egyesületének elnöke. Isten iránti hálaadásnak és a szeretetnek meleg könnye csillogott mindazoknak szemében, akik április hó 12-én krisztinavárosi piciny otthonában köszöntötték s jókívánságukkal elhalmozták özv. Wiszkidenszky Gusztávné egy- házhivünket születésének századik (100) évfordulója alkalmából. Az ősz matrónát, ez Istentől hosszú élettel megáldott nagyasszonyt, ki végrendelkezésében budai egyházközségünkre is gondolt, a lelkészi hivatal s a budai ev. hívek nevében Ruzicska segédlelkész üdvözölte mosolygó ibolyacsokrot nyújtva át. Mi is meleg szeretettel köszöntjük őt ezen évforduló alkalmából és kérjük a jóságos Istent áldja meg matusálemi kort ért hittestvérünk életének minden további percét kimeríthetetlen jóvolta szerint.
