Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-04-11 / 8. szám
1929 április it 59 Hegyen épített város egyetemes egyház emlékplakettet is készíttet Lux tanár terve szerint a jubiláns ünnep alkalmából. Legyünk méltók nagy elődeinkhez a hitben, ragaszkodjunk hűségesen az evangéliumhoz és álljunk meg erősen a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított ! Legyünk minél jobb protestánsok !- A nemzeti zászló* Édes fiaim ! A márciusi hajnalból kipattant szabadságszikra ma lángoló pirosra gyújtotta fiatal arcotokat s égő lelkesedéssel töltötte el a ti fiatal, fehér lelkeket. Az ifjúi tűznek és lelkesedésnek e megnyilvánulása büszkeséggel és reménységgel tölt el minket is, tanítómestereiteket, hogy bizzunk egy szebb jövőben. Ez a szebb nemzeti jövő követeli tőletek, édes barátaim, hogy mindaz, amiről 111a tanúságot tettetek, ne csak ünnepi láz, ne csak ünnepi káprázat legyen, hanem olyan honfiúi kötelességek sziv- dobbanása, melynek lüktetését, a hétköznapok verejtékei között is éreznetek kell. Azért hívom fel figyelmeteket a szabadság emlékünnepén kibontott nemzeti lobogóra, imádott hazánk e testet öltött szent szimbólumára, melynek ragyogó három színében és minden nemzeti célt, nemzeti eszményt egybefogó szent egységében ércnél maradandóbban és szent igéknél magasztosabban van benne a nemzeti erő, összetartás és honfiúi kötelesség minden szava. Benne van ebben a három színben a csaták mezején égő őrtüzek és a nemzeti ünnepeken gyújtott szövétnekek pirosló lángja, benne van hon- szerelmünk fehér álma és benne van az életfakasztó tavasz reménység-zöldje. Benne van ebben a három színben a hazáért omlott s talán még omolható piros vérnek a szimbóluma, az aggódó édesanyák és honleányok fehér lelke és benne van az önfeláldozás verejtékeiből és vércseppjeiböl sarjadzó magyar jövő zöldlevelii fája. De benne látom én, édes barátaim, egész Nagy-Magyarországot, honszerető őseink egész örökségét: a zöld mezők, zöld erdők gazdag koszorúját, a határtszabó Kárpátok fehéren csillogó hókoronáit, és látni vélem fölöttük egy boldogabb március pirosló hajnalhasadását is. Ám ez a nemzeti szimbólum nemcsak a múlt dicsőségét, becsületét és nagyságát jelenti, hanem jelenti mindenek fölött azokat a célokat, eszméket, melyeket nekünk a jövendő szempontjából a jelenben kötelességünk megvalósítani. A nemzeti zászló, mint a nemzeti eszmények egybefogó szent szimbóluma, jelenti tehát térben és időben az egység, összetartás, közös munka, kulturális fejlődés, *) Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy ünnepélyes alkalmakkor az iskolákban a nemzeti zászlóról előadást tartsanak és az ifjúság tisztelgő menetben vonuljon el a nemzeti lobogó előtt. Ezt a beszédet március 15-én a budai tanítóképzőben mondotta el Nagy Ferenc tanár s mi örömmel közöljük, mert a felnőttek számára is nagyon tanulságos. A külföldön mindenütt valóságos kultuszt űznek a nemzeti zászlóval. az együttérzés és szenvedés szolidaritását. Jelenti a letörhetetlen akaratot és az egymásnak vetett vállat magyarságunkért. Jelenti a közös aggódást és szerető gondoskodást minden magyar bölcsőnél; hogy minden magyar gyermek jó soisban, jó iskolázásban s az életben biztos elhelyezkedésben részesüljön. És jelenti ez a szimbólum végül a magyarság egyetemes vallását, mely magában egyesit minden felekezetet, amelyben minden magyar szív szorong a másik magyar szivért, minden magyar izom védelme minden magyar életnek s amely vallásnak három csodálatos szentsége van : a magyar föld, a magyar lélek és a magyar nyelv l Ennek a három szentségnek legyetek ti, édes fiaim, méltó apostolai jövendő pályátokon. Es adjátok meg levett kalappal a tiszteletet mindig a a nemzeti eszmények jelképének, a nemzeti lobogónak ! Jusson eszetekbe, a hozzáfüzödö dicsőségek és kötelességek átérzése mellett, hogy az elszakított részekről kiüldözött magyar testvéreink a határon könnyes szemmel emelnek kalapot az első szabadon lengő magyar zászló előtt. Ti pedig, honleányok, hajoljatok meg, ha magyar fiuk kezében meglendül a nemzeti trikolor ! Jusson eszetekbe a honleányi kötelességek mellett nektek is az a megindító kép, mikor kincses Kolozsvárt egy ősz matróna a sárból szedte fel az ellenség által széttépett és letiport zászló foszlányait. Hajoljatok meg hát ti is előtte : a haza jelképe előtt hajoljatok meg ! Most pedig, édes barátaim, tekintsetek erre a régi, fakult szinti öreg zászlóra. Az idő vasfoga megtépte, de féltett drága kinccsé avatja csaknem félszázados múltja, melyben tanitónemzedékeket nevelt hazaszeretetre és mutatott utat a honfiúi kötelességekre. Hősi halottaink emléktáblája hirdeti, hogy sokan, akik valaha alatta sorakoztak, piros vérük hullásával is becsületet szereztek ennek a lobogónak. Történelmi emlék ez a zászló, melyet a kommün alatt gondos kezek rejtegettek s majd repeső örömmel emeltek újra az intézet homlokára, mikor Budapest utcáin végre felzen- dülhetett, hogy : »Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.« Szivetekben nemzeti himnuszunknak e lüktető akkordjaival, a Rákóczi-induló tüzével s hon- szerelmetek fehér álmával és reménységével vonuljatok el most az Alma Mater lobogója előtt ! Ez az elvonulás tiszteletadás a haza szentségének, de szent esküje és szimbóluma is annak, hogy a hazának éltek ! Budapest, 1929 március 15. * Nagy Ferenc. A „Századunk” társadalomtudományi szemle márciusi számában érdekes tanulmányt olvastunk, az Einsteiniéle relativitás elméletről, mely azért érdemel figyelmet, mert nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ez az elmélet tisztán természettudományi jelentőségű és nem vonatkozik például a logikára vagy más elméleti tudományra. Ugyanezen számban szó van a Szimonidesz, Hebelt, Ro- hoska és Zoványi esetekről, melyek igen közelről érintik az evangélikus es református egyházak bíráskodását.
