Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-05 / 1. szám
Hegyen épített város 2 1929 január 5 Szabadulj e lelki börtönödből. Ne légy újból leleményes. A jóvátételre minden perc leleményesség nélkül is módot nyújt. Használd fel az időt, amig tettedet más a fejedre nem olvassa, amig a sértett tűri, hogy a vagyonát dézsmáld és a becsületét a magad testén, ahol lesir rólad, tógának használd. Ha türeleme elvész és igazát ő harcolja ki, a te lelkiismereted meg nem nyugszik, a te önbecsülésed vissza nem tér. Vesztes leszel, amikor mindketten győzők lehetnétek. Kegyelem nélkül hagyod magadat, amikor a megváltás lehetne osztályrészed. Te is, akinek kárt okozott, keresd a jóvátétel útját. Győzelmed akkor teljes, ha nincsen legyőzött, ha nincsen megalázott, akibe a bosszúvágyat oltottad. Aki vagyonodat dézsmálta, éhhalállal küzdhetett. Aki becsületedre tört, hogy abból hasítson és a magáét foltozhassa, az a tiédet csak megnövelte, az ő tisztességének rongyait is utolsó foszlányig nálad hagyta. Mit kezdesz az ő köntösévé»? Tisztogasd ki, foltozd meg, úgy szabj erős ruhát neki. Emeld őt fel, vidd el oly magasra, ahol még meg nem szédül, ahol már nem embertársainak elnézéséből játsza félszegül, jobbra-balra túlozva szerencsétlen szerepét, hanem becsülettel megáll. Akkor majd megszűnik megvetésed, irtózásod. Elszáll a haragod. Öröm váltja fel. Kegyelmezzetek meg magatoknak : sértett és megbántó. Bármelyik nap boldogabb uj évetek első napja lehet. A megváltásért nem terhel fizetség. Mindössze azt adjátok vissza, ami úgyse a tiétek. Ha magatoknál tartjátok, a tiéteket is megrontja. Örökségül a ti fiaitoknak ne hagyjatok rothadt gyümölcsöt. Hlavács Kornél. A budai Luther-Szövetség január 13-án (vasárnap) este fél 6 órakor kulturestélyt rendez budavári elemi iskolánk tornatermében. A változatos műsor keretében Mnrcncin Zoltán lelkész nagyszabású előadást tart Jézus megváltó munkájáról. A kegyeskedés Nagy zivatar után, amikor a világkormányzó hatalom működése idegrázó eseményekben nyilvánult, az ember titáni elbizakodottsága megalázkodik. A szörnyű erők féktelen uralma alapjában renditett meg mindent, ami eddig szilárdan állott, aminek örök változhatlanságában egyesek és milliók rendületlenül hittek és bíztak. A sivár pusztulás az ember szemeit kíméletlen zordsággal nyitotta föl, hogy önön tigyefogyottságát egész meztelenségében lássa. Az önerejében csalódó, lesújtott ember ösztönszerüen vágyakozik valamiféle hatalom után, amelyhez bizalommal fordulhat védelemért, segítségért, erősödésért, mint ahogy a művelődés legalsó, legkezdetlegesebb fokán álló vad fordul oltalomért bármiféle rendkívüli természetjelenséghez. Masznyik Endre — Minden élet értéktelen, amely mások számára nem teremtett. Visszaemlékezem tudós professzorom negyven év előtt elhangzott e mondására és hitbéli tanításaira, én mint a »Luther élete« nyomtatás alá kerülő kéziratának egykori Íródeákja, vallom e sarkalatos igazságot ma is. Ő »hü« maradt Krisztusához és »hitt» benne és mi elmondhatjuk, hogy mások számára teremtett. Igyekeztem követni, mert a Krisztusba vetett »hűség« bensőséges átérzése nélkül, nem lettem volna képes az engem ért viszontagságos kisértések megpróbáltatások és szenvedések közepette a helyes utat hajlamaim, hangulataim, olykor egyéni érdekeim káoszában megtalálni. Judás is Krisztus követőihez tartozott, de midőn az óra elkövetkezett, 30 ezüst pénzért elárulta. A komoly elhatározások órájában Judás mindig kisért bennünk. S ezért nem hiába foglalja a régi értelmes nyelvgyakorlat az »elválaszthatatlannak« jellemzését e szavakba : Hűség és hit. Különös hálával tartozom Masznyik Endrének, hogy akkor »Luther élete« Íródeákjává választott. Bölcsességgel, alaposan felépített igazságai egész életemen át Útmutatóul szolgáltak. A mü bevezetésében kitűzött cél : a »protestáns öntudat jelköltése«, melyet annyira óhajtott — vájjon sikerült-e? Hitünk nagy hősének varázshatalma támasztott-e apostolokat? Még ma is nyilt kérdés. »Mert ma is, mint 40 év előtt, áll boldogult professzorom megállapítása : »A sötét árnyak, miket a reformáció a vak éjszakába visszaíizött, újra kisértgetnek, s úgy lehet, ismét megfujhat- juk Luther harci kürtjét és ostromolhatjuk az Antikrisztus várának hatalmas falait.« De aki Luthert úgy szereti, mint »élete« szerzője, az benne egyházát szerette. Saját szavaival : »Mig van szív, mely érte dobog, Evangéliumi egyházunk, élni és virulni fog.« Vitéz Lenky János A megalázkodás önkénytelenül hajlik a ma- gábaszállásra, az önvizsgálatra, amely szükségképen az ember bűnösségének elismerésére vezet. A fölébredt bűntudat izgalomteljes igyekezettel keresi a lélek megbomlott egyensúlyát: a bün- bocsánatot és megigazulást. És ez az igyekezet is első, kezdetleges megnyilvánulásában hasonló uton-módon reméli elérni célját: a lélek megzavart nyugalmát, mint ahogyan a Krisztus megjelenése s tanítása előtt az ember igyekezett és a Krisztust nem ismerő ma is igyekezik, hogy elnyerje a bün- bocsánat malasztját. A lélek békétlen állapotát a megsértett végtelen hatalom haragjának tulajdonítván, azt hiszi, hogy a bosszús hatalmat vagy hatalmakat csak anyagi, testi áldozatokkal engesztelheti ki. Az erkölcsi világrend örök törvénye, hogy vallástalan, hitetlen korszak után oly vaskövetkezetességgel virrad föl a hit és vallásosság kor-
