Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-12-19 / 21. szám
1929 dw«em)»?r It 107 Hegyen épített Téré# A szent anya tikkadtan, fájdalmaktól elcsigázva vándorolt a pusztában Nem volt senki, aki segítségén1 siethetett volna Száraz nyelve a szája padlásához tapadt. Szeme elborult s amint lerogyott, egy öreg, korhadt, halottnak látszó pálma törzsébe fogódzott bek*. így hozta világra fiát. A nagy elhagvatoltságban már szinte belenyugodott abba, hogy meg kell halnia, mikor egyszer csak azt látja, hogy a lába előtt forrás fakad, friss viz csörgedez, a feje fölött kizöldel a pálma s a lombjai közt érett fürtjeivel esügg és odakinálkozik neki a datolya. Vagy a másik változat szerint: az istállóban jön a világra és sírni kezd. Anyja a gazda lányát kéri: Jer. csilitsd el a fiamat! A lány mutatja, hogy keze bénán esügg alá Akkor gyere, érintsd meg azt a gyolcsot, amibe l>e- göngyöltem' A leány kiapadt szemére mulat, hogy nem lát s nem tudja, hol a gyolcs, amit meg kell érintenie. De aztán tapogatózni kezd, s amim eléri a jászlat, amelyben a fin fekszik, egyszerre megnyílnak a szemei, meggyógyul a karja, ölébe veszi, s úgy ringatja el a kis fiút... Az állatok állják körül. Hideg vau. s az istállóban a takarmány kevés. Az. anya kéri a lovat, ne egye meg mind a szalmát, ami elölte van. Hagyjon belőle a gyermeknek is. A ló nem hagyta abba az evést. Ezért kell folyton ennie, s azért nem lakik jól soha. A tehén, amelynek a Ixjrját a kis gyermek első ajándékául szánták, odatolta a gyermek alá az előtte levő szénát és lehelletével is melengette a gyermeket. Áldott is érte. meri kétszer is megrághatja ugyanazt az ennivalót .. A hó pedig szent karácsonyeslén? Agyában szendergett a jó juhász. Azt álmodta, hogy megszületett és fázik a világ megváltója Hóna alá fogta ágyát, s útnak indult, hogy megkeresse, puha ágyába fektesse, meleg dunnájával Inda- karja... Ahogy ment. angval jelent meg. az téritette vissza azzal a szóval, hogy a fiúnak a világ javáért kell eltűrnie a hideget és a kemény fekvőhelyet. Azóta a juhász rég a mennyben van. Valahányszor eljő szent karácsony napja, fogja a párnáját s nevetve szórja ki belőle a friss fehér pillét, hogy betakarja a fázó földet s a benne didergő kis csirákat... Az angyalok megjelentek a mezőn. De az erdőnek is meg kellett tudnia a szent örömhírt Egy szürke bogárka járt az angyal után s tanulgatta a dicsénekel. Az angyal végre észre vette. Szívesen felolvasta neki s le is irta egy pici táblácskára az örömhírt. Hogy pedig a Ixigárka az erdő sötétjében is el tudja olvasni az üzenetet, arany hajából egy szálnak a végét lecsípte s a Ixigárka szárnya alá dugta. Ennek az angyalhajnak a vége világit a Szent János-bogárka mécseseként... A fiúcska nőtt és voltak nyugtalan napjai. Maria dudolgalotl neki és ringalgalta. Egyszer azonban még ö is belerekedt és lielefáradt. Ahogy fáradtan lehajtotta a fejét, a kunyhó egyik surkában ott ülő kis madár próbálgatta az anya dalát tovább folytatni. Mária ámulva nézett fel Egy csalogány volt ott, meg is áldotta azzal az adománnyal, hogy oly szépen énekeljen, mint ö maga. A betlehemi istállóban a jászol felett egy pók szövögette hálóját. Mária ijedten nézte munkáját. Elszörnycdve gondolt arra, mi történik, hogyha a pók a fiúra esik?! De a jászol sarkának egy reves hasadékáhan fészket épített a kis ökörszem Egy pelyhecskét ho ott éppen, hogy kibélelje fészkét, mikor meglátta a csúnya pókot. Ekkor Mária hálából piciny koronával ékesítette a fejét s a kis ökörszem a madarak kis királya lett .\ pásztorok pedig?.. József a hideg télben valami kis parazsat kért, hogy gályákból és levelekből az istállóban tüzet rakhasson és valami meleget csinálhasson A pásztorok é vöd ve kérdezték: hova tegyék a parazsat. Mir** József odatartotta a sapkáját A pásztorok elcsodálkoztak és mentek utána Azért, hogy tüzel adlak Józsefnek, megnyílt az ég és leomlott rájuk a mennyek minden fényessége: ők voltak az. elsők, akik meghallották a nagy örömhírt ... így |KTeg egyik történet a másik után. Az. egyiket a bolgárok, a másikat orosz puszta lakói, a harmadikat Szicília, a negyediket a szent föld népei. az. ötödiket az arabok lx*szélik. Mimi egy-egy virágszál Krisztus soha el nem hervadó dicsőségének a koszorújában Ezt a sok drága kincset egy kicsiny könyvecskében vagy annak a nyomán mind oda lehet önteni a karácsonyfa alá... Micsoda ragyogás támad belőle!... Krisztus dicsőségének a visszfénye ott ragyog mindegyiken... Ez a karácsony? Csak az egyik része. Az a fele, amely a gyermeké, akik még benn éleik a mesevilágban, aminthogy ezek a népek is gyermeteg hitük virágjaiként hintik ezeket a virágszálakat megváltójuk lába elé. A nagyok számára a karácsonynak egész más képe van. A nagyok nagyon jól tudják, hogy az örök karácsonyi legenda virágai milyen múló virágok. Minden évben kinyílnak, megmutatják szépségeiket, kiárasztják gyönyörű illatukat, mögöttük, mellettük és utánuk azonban az életnek csak fagya és hidege van és az egész légköre más. A mennyei békesség csak a karácsonyéj áhítatában létezik. A valóságban az emberek tépik és marják egymást. A valóság az. hogy a létért való harc megállás nélkül folyik. A valóság az. hogy a karácsony békességében a fiú és a szent család sem maradi meg. A fiú sem maradi fiú, hanem megnőtt Karja mcgacélosodott, hangja megférfia- sodott. Járt (ialileában, megfordult a hegyen, bevándorolta a szent föld poros utait és felment Jeruzsálembe is. amely régtől fogva üldözte és mcgfeszitelli* a prófétákat, az ur legnagyobb küldötteit ... A gügyögő csecsemő, a drága gyermek emberré nőve lelkélxm és vállán hordozta a meg nem értés terhét, homlo
