Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-12-05 / 20. szám
1929 december ~> 101 A szocializmus Beszélhetett Krisztus Jeruzsálemnek : Jeruzsálem, Jeruzsálem... Jeruzsálem nem akart. És nem maradt kü kövön. Jeruzsálem elpusztult. Csakhogy azoké, akik pedig akartak, épugy, mint a nem akaróké. Itt kell valami osztó igazságnak jönnie már itt e földön ! Van a mi Gárdonyi Gézánknak, akinek az olvasását nem ajánlhatjuk eléggé azoknak, akik nem a »de te nem akartad« hordájából valók, egy regénye, a : Te Berkenye ! Nem világra szóló alkotás. De van benne egy levél, amit a regény hősnője ir az öccsének. Ezért a levélért érdemes elolvasni az egészet. — Két fajtája van az embernek. Az egyiknek a tenyere mindig felfelé van tárva : kapni, kapni, mindig csak kapni 1 Ha még annyija van is már és ha a másiknak az utolsó garasát is, de meg kell kapnia! A másiknak mindig lefelé van tárva a keze: áldásra és adásra és ád és ád. És mikor már az utolsó ingét is odaadta, akkor, mert nem adni nem tud, tűzre adja a testét, a lelkét is. Eddig az iró. És most jön egy tudomány, amelyik azt mondja : az adásnak égi gyönyörűsége az adóké. Ehhez nyúlni nem szabad ! Krisztus az egyénhez szól. Nem állít földi törvényt a segíteni nem akaróra. És a jókedvű adakozónak az Isten szeretete inkább csak a jókedvűért jár ki és nem annyira az adakozásért. A túlvilág a jókedvű adóké. És most jön egy tudomány, amelyik azt mondja : itt a számla ! Itt kell kiegyenlíteni ezen a földön már azt, hogy adsz-e vagy nem adsz. A másvilágra csak az tartozik, hogy jó kedvvel adtál-e vagy kelletlenül. Jön egy tudomány, amelyik azt mondja : le a szekérről, aki huzni tud ! Hogy a jókedvű huzó csak a gyengéket huzza, nem pedig még benneteket kamaszlelkű-testü erőseket is. Hámba veletek is, hogy necsak a jókedvüek, az irgalmas- szivüek húzzák a gyengék terhét is. Huzni, tolni, hordani egymás terhét már itt e földön is. Nem véletlen az, hogy az Ur imájában ilyen a sorrend : »legyen meg a Te akaratod miként a meny- nyekben, azonképpen itt a földön is !« — és nyomban utána : »a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma !« Jön egy tudomány, amelyik alája néz azoknak az örökké felfelé tárt tenyereknek és az örök kapásból adásra fordítja azokat. — Testvér, Isten fia vagy te is és az adás sora most terajtad van ! Vége van az: óh, vajha .. .-nak ! Nincs sem : óh, sem : vajha, hanem van : adsz ! És ha nem adsz, jön a végrehajtó, jön a foglalás. A sziveddel nem törődöm. Hogy jó kedvvel adsz-e vagy sem, azt végezd el a túlvilágon ! Érintetlen marad az elv, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten ! Csak a rosszkedvű adakozás méregfogát húzom ki és közömbö- sitem a könyörületreszorulókat megalázó niérget : nincs megalázó kegygyakorlás, hanem kikényszeríthető, kötelességszerü, a segítségre szoruló, emberhez méltó adás van! Ti, akik az »akartok, nem akartok?«-ból, amíg szabad a választás, mindig a »nem akarunk«-ot választjátok és csak' azért : valljátok szájjal a túlvilágot, »édes« idealizmussal, mert nem féltek tőle, a való realitásától.- Vájjon mondta-e Luther valaha is: óh, vajha ... ? Ő a megtestesült Du sollst! és Du sollst ! és Du sollst ! Végig a kis kátéján : Du sollst ! Neked kell tenned, neked nem szabad tenned !- És sohasem a vizenyős: óh, vajha tennéd, óh, vajha nem tennéd ! Kálvin meg éppenséggel tovább ment egy lépéssel, naggyal: a genfi tanács végrehajtóját küldte a szociális problémákról hallani és azokat megérteni nem akarókra a Krisztus szent nevében és sem Luther, sem Kálvin nem gondolt sohasem arra, hogy áporodott idealizmussal erőt- lenitse le, rontsa meg a világ lelkiismeretét! És most jön egy tudomány a gyengék segitt* sére. Tudomány a krisztusi tanítás segítségére- Az Ész siet a Szív segítségére. Ugyanazt akarja, amit a szív : megoldani a szociális problémákatA krisztusi tanítás a teljessége mindennek és hogy csak egy példát ragadjunk ki abból: az irgalmas szamaritánusét, abból is csak egy mondatot, az utolsót : eredj és cselekedjél hasonlóképpen te is ! — feleslegessé is tesz minden külső kényszert, minden törvényparagrafust, ha ... Csakhogy ez az éppen, ez a nagy : HA ! Ha majd egyszer akar is mindenki hasonlóképpen cselekedni ! De addig is ! ? Addig is kell élni, kell segítségnek lennie, jönnie valami emberi tudománynak, amelyik a felső végével az Égre támaszkodó lajtorjának a lábát itt beigazitja a földön és elnémítsa Krisztusnak fájdalmas, fájó szavát : ... de te nem akartad és elnémuljanak a szószékek üres kongásu *óh, vajha« szavai. És aminek jönnie kell : az tudomány ! Krisztusnak, amelyiknek a most 4(H) éves márburgi megbeszélésén görcsösen karolt a lábaiba Luther: a test szerint való, az ember Krisztusnak leikével megtöltött gazdasági tudomány: az igazságossággal és szeretettel teljes szocializmus. Ezzel megint közelebb jutottunk a fogalmához : a szoczializmus gazdaságtudományos elmélet. * Igaz, hogy az emberi tudomány szörnyűséges is tud lenni. Szörnyű, ha ténymegállapításaiban téved. Még szörnyűbb, ha a baj téves diagnózisa után gyilkolással akarja megmenteni az életet. Jézust elvetve, sötét látással halált lát és sötét lelkiismerettel gyilkol. A XVIII—XIX. század fordulóján született meg egy teológusból lett nemzetgazdász angolban egy róla elnevezett gazdaságtudományos elmélet: a inalthuzianizmus. Hogy ez mekkorát tévedett a világ betegsége okainak a megállapításában, azt ma, mikor tele van a világ gabonafeleslegekkel, tisztán látjuk.
