Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-11-21 / 19. szám
1929 november 21 I 52t Hegyen épített város játszva lopódzik beléje a vérréválásig. Honnan vesztek ti ehhez fogható csak tanítási módszert is ? Ti, akik a paragrafusaitokkal akarjátok meg- utáltatni már a gyerekkel a kötelességeit, hogy még felnőtt korában is hajszálat találjon a vakolat os sajtárban. Hát csak csináljátok meg a paragrafusaitokat és ha elkészültök velük, majd hozzámérjük az Evangéliumhoz és ha jobbak lesznek, akkor Isten nevében : el a vallástól ! Egyelőre és lesz abból kettő is, csak kitartanak szépen a Szent írás mellett. Tehát kézbe azzal a Bibliával és olvassuk azokat a fönti helyen megirott szent igéket ! Királyoknak teremtett bennünket Isten. Szuveréneknek, szabad embereknek ! Akik az Úristenen kívül nem felelnek senkinek. Mint Dávid király ! És mi felkentek, királyi papok mindnyájan, mit csináltunk ezzel a mi felelőtlenségünkkel ? Vannak nyájaink, vannak tulkaink és csupa vendégszeretet vagyunk. De szivünk nincsen, hogy: ha már lakmározunk a mi vendégünkkel, a magunk bőségéből tegyük azt. Elvesszük és felesszük a mi vendégünkkel — szép kis vendég- szeretet ! — az egy bárányt attól, akinek többje sincs ennél. Mert gyenge és mi biztosak vagyunk abban, hogy nincs, aki megvédje az egy Istenen kívül. Az pedig — röhög valami bennünk — messze van ! Ha más teszi, halált kiáltunk rája. Ha magunk tesszük, nem is eszmélünk arra, hogy mit cselekszünk, mig a haragos Isten a próféta ajkán észre nem térit: te vagy az az ember! Az, akire halált kiáltasz. Olyan fogalmaink vannak a • szociális problémákról, mint Dávid királynak. Megvan mindenünk, amire szükségünk van, mindent megád az Ur. De mi nem azt akarjuk, amire szükségünk van, hanem amit megkívánunk és el is vesszük, mihelyt királyi voltunk felett nem érezzük e világi felelősséget. De Dávid királynak is már itt ezen a földön mutatta be Isten a számlát. Itt ezen a földön, most, mindjárt fizetsz szociális tévedésedért : nem megyen le a fegyver a te házadról ! És mit szólt erre Dávid? Olvassátok el a 13. versben és megértitek a szocializmusnak első fogalmi elemét: itt ezen a földön kell már a szociális békét megteremteni az osztó igazságnak a gyengébbel szemben való kiegyenlítő erejével. Itt e földön ! És hogy itt e földön legyen meg az Isten akarata : ez közügy ! Hogy aztán már a kérdésnek a tulvilági oldalát hogyan intézi el Dávid a maga Istenével, nii mindannyian a magunk Istenével, az a mi hitünknek a dolga, a vallásé. És ez magánügye Dávidnak és magánügyünk nekünk mindannyiunknak. És itt van az első összeütközése a szocializmusnak azokkal az egyházakkal, amelyek közüggyé akarnák tenni a vallást. Amit közüggyé, külső kényszerrel kikényszerithetővé tenni fizikai lehetetlenség. Hogy mit hisz az egyén Istenről és Istenhez való viszonyáról, azt még az egyén maga sem erőltetheti magára, nem hogy más. A leikébe nem nyúlhat, nem láthat senki másnak, a vallás pedig ott bent van. Azon a ponton, ahol ez a vallás kifelé hat : mint vallásgyakorlat, továbbra is magánügy marad, aminek nincs más korlátozása a köz érdekében, nem tűr más szocializálást, mint amennyit az állam rendje és a jó erkölcsök parancsolnak. A vallás tehát abszolút magántulajdon. A lelkiismeret szabadságának korlátot szabni nem lehet. A vallás szabadgyakorlásának pedig csak kettő a határa : az állam rendje és a jó erkölcsök. Ez a szocializmus tanítása a vallásról. Ez volt a mi evangélikus elődeink meggyőződése is. Ma reálegyházpolitikusok — ők tudják, hogy mért — közügynek vallják a vallást és a vallásgyakorlására való egyesülést. Ez volt a meggyőződése azoknak is, akik a vésztörvényszékeket állították fel, a máglyára küldtek és a gályákra olyanokat, akik a lelkűket a magukénak vallották szent magántulajdonukul és nem tudtak mást vallani, mint amit ott bent hittek szent meggyőződéssel. Ha tehát mégegyszer összeütközik ez a két felfogás egymással, akkor Krisztus igaz hívei azon az utón haladhatnak csak, mint a vértanuságot szenvedett hit valló elődök és azon az utón haladnak majd a szocializmus hívei is, kívánatos és keményöklü bajtársak, a netán eljövendő küzdelemben a lelkiismeret szabadságának védelmében. A Bethlen Gabor szövetségnek két eve megindult előadássorozatában Ravasz püspöknek méltán emlékezetes megnyitó előadása után — ami az előadásnak a hallgatósághoz mértségét és a hallgatóságra tett kívánatos hatását illeti nyomban a jeles kőszegi papnak az előadása következik sorrendben. A szövetség elnökének egy- szóba foglalt bírálata az előadásról az volt, hogy : megragadó! és az erre újból felcsattanó taps keményvonásu aláhúzás volt a bírálat alá. A kőszegi tudós pap gondolata minden barokk volta ellenére is, vagy talán éppen azért, eredeti : az Isten-év gondolata. Isten-évnek nevezte el azt az ötszáz-ötszáz csillagászati évnek megfelelő időszakot, amelyben a történelmi háromezer esztendőre visszamenőleg az isteni akaratkinyilatkoztatás meg-megujhodik. Kezdődött háromezer évvel ezelőtt Isten barátjával : Ábra- hámmal, megismétlődött ötszáz esztendőnként Isten szolgáján: Mózesen, Isten fián: Jézuson keresztül Lutherig, a reformációig és most a reformáció utáni ötödik században, megint egy uj Isten-év küszöbén kutatva néz körül az emberiség, hogy mit hoz rája az ujesztendő? Hogy mit hoz, arra az előadó nem adta meg a feleletet. Csak sejteti velünk, hogy nem ok nélkül való a vallásos életben mindenfelé tapasztalható megmozdulás, és a tömegek nagy érdeklődése kisér minden megújhodásra való igyek- vést. Itt várnak, várnak valamit ! Annyit azonban elért, ami elég, ha egy eszme- lökés elér, hogy hallgatósága gondolkodóba esve
