Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-10-24 / 17. szám
1920 októbor 24 Hegyon épített város lilft nyékét intézményeiben, alkalmazottaiban és híveiben megtestesíti? A katholikus? A miénk? Nem is érheti el egyik sem, mert az egyház csak fogalom. Az egyház csak keret. Az egyház csak eszmény. Az egyház sem jó, sem igaz, sem Isten országa nem lehet. Minden egyház többé- kevésbé ködös fogalom és ha nem az, hanem földi, jogi valóság, akkor is szétfolyó tömeg és olyan elvonás, amelynek a tartalma folyton változik és soha teljesen körül nem határolható. Az egyházakban csak egy valóság van. Azok az emberek, akik hozzájuk tartoznak. A nagy tömeg, amely beleszületik az egyházba, amely erényeit és gyengeségeit, jóságát és gonoszságát éli ki benne és a kiválasztottak kicsiny csapata, amely tudatosan lép Krisztus nyomdokaiba, komolyan evangéliumi eszmények szerint él, amely szive szent érzéseivel áldoz istenének, az igazság, a jóság, a szeretet és az önfeláldozás utján követi Krisztust. Az evangélium Krisztusban a legegyénibb személyes meggyőződés, szilárd életelv, embereket bűvkörébe vonó és boldogító jóság volt s diadalait is ebben a formában vívta ki. így élt a reformátorokban és csak ebben a formában nyerheti vissza régi becsületét és helyét az emberiség életében. Mert az ugyan nyilvánvaló, hogy a történetben hatalmas és jól megalapozott, idővel azonban uj tartalommal megtelő, tehát hazugokká változó intézményeknek is megvan a jelentőségük, azonban az is kétségtelen, hogy ha az Ur ujja a hegyről egy kis kavicsot legördít, az útjában lavinává válik és a legnagyobb bálványt is ledönti s hogy egy-egy erős emberben megtestesülő igaz gondolat a legerősebb intézmény hazugságokból kovácsolt abroncsait is szétpattant ja. így érvényesülnek és teremtik újjá a világot a tudomány igazságai és ilyen a hatásuk a vallási és az egyéb igazságoknak is. Azért akinek nehéz a szive attól, hogy az evangélium ma nem az az erő, ami régen volt s hogy Krisztus igazsága ma nem világit úgy, mint ahogy kellene, az ne másokban keresse a hibát és ne másoktól várja a segítséget. Az ugyan bizonyos, hogy a mai helyzet mások tévelygésének az eredménye s erre is illik a próféta mondása : »Apáink ették az egrest, de a mi fogunk vásott el tőle!« De rekriminálással nem segítünk rajta. Az sem visz egy lépéssel sem előre, ha az egyháztól várjuk a kezdeményezést és az irányítást. Képes erre az egyház egyáltalán ?! Krisztus szava nem is az egyháznak szól. Krisztus szava azokhoz irányított személyes felszólítás, akikbe beplántálta igazait és érzéseit. Legyenek személy szerint hirdetői tanításainak. Lobogtassák személy szerint azt a világosságot, amit bennük gyújtott! És mi volt ez az igazság és világosság ? Megoldotta a lét valamennyi problémáját ? Nem, de megmutatta, hogyan kell megoldani őket. Kinyilatkoztatta Isten valamennyi igazságát ? Nem, de megéreztette a legnagyobbakat és rájuk vezette hallgatóit. És nem szabott sem törvényt, sem olyan intézményt nem alkotott, amely örökké tartója lett volna igazainak, de sejttette, hogy híveinek milyen meleg testvéri közösségben kellene élniök... • Ezen az utón kell az evangélium híveinek is haladniuk. Erre vezette rá Jézus híveit, ezen jártak a reformáció úttörői és első követői s ezen kell tovább mennünk nekünk is. Ha hátrafelé nézünk, nem lehetünk Krisztus szellemének és világosságának a lobogtatni. Mert az igaz ugyan, hogy őt magát csak a múltakból idézhetjük fel, de ha egyszer szivünkbe zártuk, akkor nem arra tanít bennünket, hogy elmúlt idők hagyományaihoz ragaszkodjunk. Hanem arra, hogy Isten igazságai előtt tárjuk fel szivünket, hogy embertársainkkal érezzünk s hogy minden időben és mindenütt isteni eszményekhez alkalmazzuk életünket. Az isteni eszmények köre azonban nem korlátozható a kegyesség és a kegyeskedés korlátái közé. Amint ö nemcsak népe bibliájából olvasott, hanem a mezők virágából, az esőből és a napfényből és az emberek szivéből s amint ö nemcsak Isten előtt nyitotta meg szivét, hanem magához emelte az elhagyottakat, elesetteket, bűnösöket és kitaszítottakat is, úgy kell nekünk is kitágítanunk lát- körünket ! Krisztus világosságával minden sötétségbe bele kell világítanunk, az ö nevében minden bajon segítenünk kell ! A múltban a kegyesség ebben az irányban beszűkítette a látókörét. De ha komolyan vesszük Krisztus ama szavait, hogy nekünk is e föld savainak és e világ világosságának kell lennünk, és ha nem vesztettük még el teljesen azt a reménységünket, hogy az evangélium a huszadik században is Isten ereje sokak üdvösségére, akkor ebbe az irányba kell fordulnunk. Bele kell vetnünk az életbe magunkat, az igazságot kell keresnünk és szeretettel kell meggyőznünk a világot. Hát a szövetkezés ? És az összetartás ? És a múltak értékeinek az átmentése ? Lehet azt is ! Mikor azonban Jézushoz elment az az ifjú, akinek az atyja halt meg s aki atyjának akarta megadni a végtisztességet s aztán akart vele menni, Jézus azt mondta az ifjúnak : — Hadd temessék el a halottak halottaikat! Te kövess engemet!... Ez volt Krisztus útja. Ha a föld sava és a világ világossága akarunk lenni, ennek kell lennie a miénknek is. F. P. Az angyal meséje Angolból: Hefty Paula Úgy vágyom a mesére Mely angyal nyelven zeng: Hogy egykoron Megváltónk Itt élt a földön lent. Bűnös, gyáva a lelkem, De él bennem a Hit: Ő engem is megváltott Engem is megsegít!
