Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-09-26 / 15. szám
m ■l.L.J.n.., J I» Ml _IP 11ii,1II. iwm Hegyen épített város 180 1929 szeptember 26 riáját teszik, mint az előbbiek, mert nálunk Magyarországon a vegyes házasságok nagyon elterjedtek és a szabályrendelet igazi célzata tulajdonkép az, hogy a javadalmas tisztviselők vegyes házassága megakadályoztassék. Ámde ha a vegyes házasság tilos egyházi szempontból javadalmas tisztviselő számára, akkor annak tilosnak kell lennie nem javadalmas tisztviselőre is, mert akkor a vegyes házasságok eltiltása azoknak általában való elitélését, egyházi szempontból való megbélyegzését jelenti és akkor ez a körülmény, hogy valaki javadalmas tisztviselő-e vagy nem, a vegyes házasság megengedhetősége szempontjából nem jöhet figyelembe. E végső következmény azonban igen aggályos. A mi magyar viszonyaink között a vegyes házasságok igen elszaporodtak s ez következménye volt az egyideig nálunk is fennállott felekezeti türelmességnek és az ezen alapuló békének; de másrészt igen jótékony hatása is volt a felekezeti békesség szempontjából. A türelmesség és béke sajnos megszűnt s helyébe lépett a felekezeti küzdelem és ennek egyik jelensége a vegyes házasságok elleni harc előbb a másik oldalon és utána a mi oldalunkon is. Azonban a vegyes házasságok elitélése, megbélyegzése és eltiltása előrelátható következményeinél fogva aggodalmas úgy egyházi, mint általános nemzeti szempontból. Egyházi szempontból aggodalmas, mert egyházunkban igen sokan vannak, tisztviselők és nem tisztviselők, kik vegyes házasságban élnek, de azért buzgó és megrendithetetlen hívei az egyháznak s az egyház közéletében élénk részt vesznek. Ezek a vegyes házasságok általános elvi megbélyegzettsége folytán, mi a tervezett rendelkezésnek szükségképeni logikai következménye, erkölcsileg bizonyára kötelezettnek fogják magukat érezni az egyházi közéletből visszavonulni és az abban való részvételtől tartózkodni. A szóban forgó Utalom ennélfogva nem az egyház megerősödését, hanem inkább meggyengülését fogja előidézhetni. Egyházi szempontból a prot. féllel kötendő házasság kikötése csak a lelkészeknél indokolt. Nemzeti szempontból pedig a legnagyobb aggodalommal kell tekinteni a vegyes házasságok tilalmazását. Hiszen hova fog ez vezetni? Oda, hogy ezután a magánélet legbensőbb ügyeiben az első szempont és első kérdés az lesz, hogy ki milyen vallásu. A társadalmi érintkezésben, különösen a házasulandó korban élők kénytelenek egymással aszerint megismerkedni és szóbaállni, hogy ki milyen vallásu és a különböző vallásu felekezetitek kénytelenek lesznek egymást messziről elkerülni, nehogy egymást megszeressék és vegyes házasságot kössenek. Mai társadalmunk osztály-, érdek-, műveltség-, stb. különbségekkel és az ezeken alapuló szervezetekkel máris jobban szét van szaggatva, mint volt a középkori rendi tagoltság idejében, most még a felekezeti különbségek is áthághatatlan válaszfalakat emeljenek abban? és az a szokás, ami sajnos, közéletünkben már nagyon is kezd lábrakapni, hogy első kérdés a felekezeti hovatartozás, a magánéletben és társadalmi érintkezésben is elterjedjen? A vegyes házasságok tilalmazásának alapoka nálunk protestánsoknál az azokkal immár majdnem mindig együtt járó reverzálisokban rejlik. Ezek ellen igenis küzdeni kell, egyrészt, mert lelkiismeretlen és erkölcsileg jogosulatlan kényszernek a következményei, másrészt mert alkalmasak egyházunkat aláásni és megrendi- teni. Az ezek elleni küzdelemnek azonban nem megfelelő eszköze a vegyes házasságok elvi tilalma — ami, mint jelezve volt, végső konzekvenciája a tárgyalt szabályrendeletnek, de nem is azok a fenyegető és megtorló eszközök, melyekkel a katholicizmus felfogását követve gyakran és tagadhatatlanul már majdnem általánosan helyeselt módon a reverzálisokat egyházunkban meg akarják akadályozni. Az átmeneti intézkedéseket tartalmazó 16. pontban hátrányos rendelkezésnek visszaható erővel való felruházása az általános jogelvekkel ellenkezik, ezenkívül a lelkiismereti kényszer elvét valósítja meg, ami protestantizmusunk alapelveivel alig egyeztethető össze.« Polner Ödön úgy a jogtudománynak, mint egyházunknak olyan kiváló tagja, hogy jogi véleménye alaposságánál és szakszerűségénél fogva is hivatva van arra, hogy döntő befolyást gyakoroljon nemcsak az egyházkerületeknek, de az egyetemes egyháznak is állásfoglalására — a szabályrendelettervezet ellen. Kenyér — Fritz Philippi — Rám nézett — szemében örök igézet — s mint titkok tudója mondta: »Nélkülem megvesz majd az éhség! Én vagyok a kenyér«. Nézése felkelté lelkem éhét, hogy kérnem kellett: »Adj a kenyérből/« De azután a többivel mentem földet ettem s ezt életnek hittem. Hanem a szivem, az nem nyugodott. Hiába csititám s tömtem volna bele ezer Ízes falatot s szerettem volna keblemből kitépni a szivem, — az nem hagyott.
