Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-04-15 / 10. szám

1928 ápriliss 15

77

Hegyen épített város

— Most szöktem haza az orosz hadifogságból

— mondja az egyik. — Mérnök vagyok. Atyám polgármester, de a vörösök kitették. A család kenyér nélkül áll.

— E perctől fogva van kenyerük — válaszolt neki Fejes. — Az, ott a rajzteremben, az íróasztala. Hárman már ülnek körűié, de négy sarka van. Készítsen rajzokat. Tervezzen biztonságos villamos perronajtókat vagy más egyebet, ami tetszik.

A kommun végén már hetven menekült mérnöke és jogásza volt. Közben azonban súlyos viharfelhők tornyosultak a fejük felett. A népbiztos hivatta. írást tett elébe. Több aláirásos feljelentés volt, hogy csupa előkelő embert alkalmaz, aki a tőkegazdaság idején kitűnt. Fejes hideg nyugalommal süllyesztette zsebébe a denunciáló iratot :

— Népbiztos űr is, mint mérnök a tőkegazdaság szolgálatában állott azelőtt. Olyan mérnök nincs az országban, aki más gyakorlatot felmutathatna. Valakinek haragosai írhatták e feljelentést.

— Hát csak tessék vigyázni.

— Nagyon vigyázok.

Nyomott kedélyhangulatban ment vissza szobájába. Hamarosan újabb riadalom támadt. Üzenet jött, hogy tegyék le a kommun-kormánynak a luíségi fogadalmat. Fejes tudomásul vette, de nem mozdult. A hírhozó azonban a rajzteremben is elelmondotta az üzenetet. Az öreg mérnökök begyültek a szobájába.

— Mindennapi kenyerünkre szükségünk van

— mondja az egyik csendesen. — De a fogadalmat mégse tehetjük le.

— Ki kívánta tőletek? É11 mm. Nem is fogom senkitől a fogadalmat átvinni, mert magam sem teszem le.

A bizonytalan érzés azonban elhatalmasodott a társaságon. Csendben húzódtak meg. Napokon keresztül hangos szó nem hallatszott. — Újabb meghívás a népbiztoshoz bombaként hatott. Fejes aggódva indult útnak.

A népbiztos derűs arccal iratai fölé hajolva állott íróasztalánál, amikor a nesztelenül nyíló ajtón belépett. Lépteinek zaját is elnyelte a vastag szőnyeg és a népbiztos kissé meghökkenve pillantott fel, amidőn megszólította:

— Hivatott?

— Igen. Jó eszmém van. A kommunizálásbaii nagy lépést teszek előre. — mondja vidáman a dolgában biztos népbiztos. — Keressen alkalmas, nagy műhelyeket, ahova a kisiparosokat szak- imánként elkülönítve betelepíthetjük. Amikor együtt lesznek, megállapítjuk, hogy az egyes műhelyekben százan és százan dolgoznak, tehát nagyüzemek és így kommunizálhatók. A dolog egyszerű. Az egész kisipart egyetlen fogással kommu- nizáljuk.

Fejes szívét mintha vasmarok ragadta volna meg. A magyar kisiparosság helyzetét, nehéz munkáját jól ismerte. Évtizedeken át foglalkozott velük. A szövetkezetek terén egyik úttörő volt. — Ezer és ezer családfő szerszámait — évek során

nehezen összeszerzett eszközeit — most ő ragadja cl, egész társadalmi osztályt tegyen egy csapással tönkre? Valami fátyolozott, rekedt hang tört csak keresztül a gégéjén :

f~ Az lehetetlenség.

— Hogy-hogy lehetetlenség? — bámult reá még derűsebb arccal az ifjú.

De Fejes önuralma már visszatért. Hangja tisztán csengett és mindjobban szárnyalt, ahogy elmondotta kis példázatát. Ma se tudja hogyan, de egyetlen pillanat alatt formálódott ki agyában :----- Látott ön már őszibarackot, amely ma

h

ullatta el a szirmait? Zöldborsó nagyságú bogyó az és amíg abból sárga, édes, nedvdtis, ökölnyi őszibarack lesz, piros-pozsgás, addig száz napnak napsugara és esője kell. E száz nap az országok, társadalmak életében ezer és ezer évet jelenthet. Ott is érvényesülnek a természetes fejlődés kérlelhetetlen szabályai.

— Ezer év — kiáltott fel most már tetetett vigsággal az iratai között lapozgató emberke. — Megcsináljuk három év alatt.

— Vegye elő a nagyitó üvegét — hangsúlyozta halkan minden szavát Fejes — és koncentrálja, gyűjtse össze a nap sugarait a zöldborsónagyságű őszibarackbogyóra. Három nap alatt el fog száradni... le fog hullani.—* És cl fog fonnyadni, el fog aszni nagyon rövid idő alatt a maguk kommun társadalma is. A természet törvényei kérlelhetetlenek.

A fiatalembert legyőzte. Szavainak hatása alatt ennek arcáról lefagyott a mosoly, szeméből kialudt a derű. Keze már céltalanul, gépiesen lapozott ide-oda. Hogy arcát elrejtse, még jobban asztalára hajolt.

— Meg kell csinálni —- mondogatta néhányszor szelíden, halkuló, végül már elhaló szóval.

— Nem lehet ... Azt se tudhatja, hogy a bogyóból valóban őszibarack lesz-e. Az országok, világrészek fájának jövő fejlődését senki se ismeri. Ön se. Honnan ismerné a gyümölcseit? Ezer év múlva egészen más lesz az emberi társadalom és nem olyan, aminőnek most elképzelheti... Ön mérnök, ön talán csak nem tagadhatja, hogy az emberiség minden haladása műszaki ismereteink fejlődésével tart lépést és. nem álmodozó emberek elméleteivel?

A megkínzott ember már nem lapozott iratai között. Szeme merően nézett Íróasztalán is keresztül ... Fejes magára hagyta. Amikor az ajtót becsukta, látta, hogy még mindig úgy áll gör- nyedten, gondokkal terhelten.

Néhány nap múlva hallották, hogy a népbiztos leköszönt. Osztályvezető Lett.

*

Fejes ügy érezte, hogy e pillér ledÓléseben része van. Igyekezett, hogy betöltse az írás rendelését. Nem volt közössége a sötétségnek gyiimölcs- telen cselekedeteivel, hanem inkább meg is fedte azokat.-— Megtette szemtől-szembe. Máskor is. — Folytonos rettegés volt az élete. Nagy családja otthon vele szenvedett. Velük mindent meg-