Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-06-29 / 15. szám
Hegyen épített város 108 1928 junius 29 csőt vetett,... Hollánok, Ferry Oszkár és társaik megmentésére vágyó hittestvérének e gondolatát nyíltan, szabatosan kifejező szavait a kommun fogalmak szerint előkelő állás után törtetésre ferdítette, munkaasztalától ezzel kiforgatta,, . . igen .. . majd, ha^az utolsó megtért fiuÁis odaáll közülünk és teljesen elszakítja a kapcsolatot, amely a felforgatóknak tett fogadalmával őt hozzájuk fűzi, amikor majd kijelenti, hogy e fogadalom megtagadója felett Ítélkezésre nem lehetett hivatott, mert félelmében neki akaratlanul is erkölcsi és anyagi kárt okozhatott,... majd az önbecsülés és lelkiismeret e nagy órájában leszünk mindany- nyian méltó alattvalók, rátermett munkások az élő kövekből felépített nagy magyar haza testébe vágódó bilincsek, emberszabta sorompók lerombolásán és régi természetes határainak helyreállításán. Értsük meg tehát lelkiismeretünk szavát. Ne halasszuk az önbecsülés visszaszerzését halálunk órájára. Szerezzük meg a mennyeknek országát, amig élünk. így mondja az írás. Tartozunk ezzel a becsületes protestáns kézben tartott kormányzói pálcának, amikor tisztelőinek seregéhez csatlakozunk. Mi, protestánsok, legyünk a példaadók embertársaink és önmagunk iránt tartozó tisztességben, hogy állami épületünknek megbízható pillérei lehessünk. így fűzhetjük szorosabbá a nemzet tagjait összetartó köteléket. így szerezhetjük meg, biztosíthatjuk hazánknak régi nagyságát, feltámadását. Adja Isten, hogy ne várjunk sokáig e percre Horthy Miklós kormányzónk még megérhesse. Hlavács Kornél Kis dal a mindenhatóhoz Ugy-e, ez a tavasz tartogat virágot a magyarság töviskoszorus fejére? S nyár közeledtével annyi gond-szántásra (csak könnyet vethetünk véres barázdába), öröm-aratást is remélhetünk végre? Az ősz tán megtermi sok tűrés gyümölcsét s hajtását a csonka, villámütött fának; apró székely falvak, kunyhók rab lakója, hófuvásos estén búgó harangszóra, Uram, ugy-e ismét tpagyarul imádhat? És jön uj ébredés ... szép pirosló hajnal... kik megaláztattunk: felmagasztalsz minket, s lezárul gyász-könyvünk: komor évek sorja.. Ki gondot viselsz az utszéli bokorra, bocsásd meg kegyesen a mi vétkeinket... S. Pohánka Margit. „Luther vagy Loyola“ E címen jelent meg Békéscsabán az »Evang. Egyházi Könyvkereskedés« kiadásában a múlt napokban a »Protestáns Kulturkönyvtár« 1. számaként egy alapos és magvas tartalmú s külsőleg is testes és díszes mű (349 lap), dr. Szeberényi Lajos békéscsabai esperes tollából, amelyre ma »az ultramontán hőhullám« terjedése idején mi- nálunk époly szükség van, mint annak idején Möhler hires »Szimbolikájának« ellensúlyozására néhai Hase Károly jénai professzor klasszikus »Polemikájára« Németországban. Polemikus tárgyú s mégis ironikus, békés célú, amit már az is igazol, hogy szerzője az ismert Söderblom Náthán- nak, Svédország érsekének, »az igazi keresztyén megértés buzgó apostolának« ajánlotta. Távol áll »a felekezeti gyűlölködés felkeltésétől«. Előszavában találóan mondja, hogy »Luther vagy Loyola« neve legjobban fejezi ki a megújult nagy felekezeti harcot, amelynek Loyoláék részéről mindig »az ellenreformáció a főcélja«. Köztük lehetetlen a megértés. Szerzőnk szerint »legerősebb az ultramontán hőhullám Magyarországon«, mert jelenleg itt van a leggazdagabb kath. klérus és a leggazdagabb hithü arisztokrácia. Budapest hivatott némely ultramontán rajongó szerint pótolni az ellenreformáció terén a XVII. századbeli Bécset, várva egy uj II. Ferdinánd (tán Ottó személyében!) megjelenését. E mozgalommal szemben »a mi önvédelmi harcunk tisztességes eszközökkel jogos és igazságos« s nem hagyhatjuk szó nélkül a protestantizmus következetes ócsárlását s a »katholikus igazság« és »katholikus gondolat« Serédi prímás és Vass prépost által túlontúl hangoztatását a reformáció rovására. Szerző műve három részre oszlik. A »középkor« jellemzésével megadja az alapot, amelyre aztán Luther és Loyola élet- és jellemképének, működésének és hatásának ismertetése következik. Jellegzetesen egészíti ki »Luther vagy Loyola a világháború alatt« és »1919 után« c. fejezet, amelynek méltó betetőzése »Krisztus királyságának ünnepe«, mint »tetőpontja a jezsuita befolyásnak« és annak idealizált ismertetése Apponyi gróf által a Vigadóban Budapesten. A testes mű egyik legértékesebb fejezete az utolsó (297—335.1.) amely beszámol a felhasznált »forrásokról« és jegyzeteiben« szinte ragyogtatja az avatott szerző kiváló tájékozottságát a rengeteg egyháztörténeti és polemikus irodalomban. Divatba jött ma »a középkor dicsőítése«. Pedig a pápai omnipotencia megalapozása mellett »a hit külsőitésével« s a ceremoniális törvényeknek az erkölcsi törvények fölé kerekedésével« van itt dolgunk. Majd ismerteti Luther és a német reformáció művét. Bőségesen utal a német protestáns és Janssen, Denifk és Gisar-féle ultramontán irodalomra. Lutherben »az apostolok mellé helyezhető prófétát és teremtő vallási géniuszt« lát, de nem hallgaja el hibáit és tévedéseit sem. Ezzel szemben Loyolát találóan igy jellemzi: »a Jézustársaság alapitója, a modern katholicizmus, a
