Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-06-07 / 14. szám
Szüts Gábor leik. urnák A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. szlAvik nAtyAs BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENGŐ A BUDAI LU I HLR-SZÖVETSÉG (fliu.sz. 1'OSTATAKARÉK-CSEKKSZAmLAJÁRA küldendő KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONÁTI-U. 49. II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ#S KIADÓ HLAVACS KORNÉL BUDAPEST, VI, Ó-UTCA 8. SZAm TELEFONSZAM: L1PÓT 998-83 Fftmunkatórsak t Dr. SZELÉNYI ÖDÖN és Dr. SC ;hindler gyulát Válság Miért mondjátok pedig nékem * ’ ! l'rjpi • ha nein növelitek, amiket mondok ? Lukács, 6, 46. Elhangzott a 111. fokú ítélet az ügyben, amely évek óta feldúlta a Budai Egyház — a hegyen épített város békéjét. Az ítélet súlyosan marasztaló arra, akinek az egyházközség élén csak tisztán és gyanútól mentesen van helye. Illetékes egyházi bíróságaink alapos és minden részletre kiterjedő vizsgálat után a bizonyítékok súlya alatt kénytelenségböl megállapították, hogy a Budai Luther Szövetség aggodalma alapos volt. A lelkes egyesület tehát valóban purifikációs munkát végzett, amikor a krisztusi erkölcsök keresésében az önfeláldozásig ment és nagy lelki tusák és érett megfontolás után elhatározta, hogy saját lelki vezérének ügyeit a felettes egyházi hatóságok elé viszi, mert azok immár a hivek békéjét, hitének meggyőzödéses erejét veszélyeztetik. Kötelességüket teljesítették a lelkűk áhítatát kereső, hű egyháztagok, akik megdöbbenve kiáltottak ♦megálljt«, amikor látták, hogy a lelkész működése az egyházat lejtő szélére viszi. Nem maradhatnak elszámolatlanul a hitükben vigaszukat, bizodalniukat, egész életreményüket meglelő, szegény sorban szenvedők utolsó kegyes filléreiből is összerakosgatott jótékony adományok, ünnepélyek, gyűjtések jövedelmei akkor, mikor az egyház a csüggedt hitetlenséggel harcol. A lelkiknek nem jó sáfára az, aki fel nem szabadul az anyagiasság bilincseitől és minden tettében a földi örömök vezérlik. A kereszténység ügyét nem a farizeusok vitték előre, akik jót csak akkor cselekedtek, amikor mások is látták, egyébként a hangzatos szónoklatoknál maradtak. A kereszténységet azok a szerény publikánusok virágoztatták fel, akik a hitben elmélyedtek és a Krisztust nem frázistömegben, hanem a lélek megnyilvánulásaiban keresték. Lehet valaki a világ legjobb szónoka, hordhatja össze halomba a cifra szavakat és idézeteket, mit ér mindez Isten előtt, ha szavaira rácáfol a tett és a pathetikus szóözönt nem kiséri a lélek harmóniája, a bensöség és krisztusi alázat. Mi a történtekért nem egyedül a lelkészt tesszük felelőssé. Az ember a földiség rabja, tévedhet, helytelen irányt választhat különösen akkor, hu túlfűtött ambíciók kerítik hatalmukba. A fiatalság, tapasztalatlanság is sok mindent megmagyaráz. De miért vannak az egyház élén felügyeleti szervek, miért vannak felügyelők, másodfelügyelők és gondnokok, ha éveken át folyhatnak olyan manipulációk, amelyek a közönséges törvények szerint sem helyes cselekedetek. Hányszor emeltük fel hasztalanul intő szavunkat, amikor még csirájában elfojtható volt a baj? Az egyház vezetősége mindig a tűrés álláspontjára helyezkedett és az aggodalmaskodók valóságos üldözésével felelt. Ennek köszönhető, hogy az egyházi ügyvitel ma olyan zsákutcába került, amelyből súlyos személyi változások nélkül nem vezet kifelé ut. Mi igenis felelőssé tesszük a történtekért az egyház felügyeleti szerveit. Ahelyett, hogy a lelkész köztudomású túlkapásaival szemben a közpolgári mértéknél is szigorúbb kritikát gyakoroltak volna, azokat mindig mentegették, az egészséges állapot helyreállítására törekvőket az egyházközség épületeiből is kitessékelték, mígnem mosta III. fokú ítélet vétót emel.
