Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-05-27 / 13. szám
Hegyen épített város 96 1928 május 27 kér. szövetséget, mi katholikusok vélt jogainkból engedni fogunk stb. Pékár Gyula pedig ezeket mondotta : — Minden esztendőben, a három napra terjedő katli. nagygyűlés idejében mi is prot. országos nagygyűlést fogunk tartani, negyedik napon pedig a katolikusokkal együtt fogunk tanácskozni esetleg közös ügyeinkről. Volt azután egy-két nagy lelkesedést előidéző közös egyházi szereplés, amelyet azonban a róm. kath. egyház ismert öncélusága nem talált helyesnek és végleges beszüntetését el is rendelte, még pedig olyan hatállyal, hogy mostanában New- yorkban a magyar hercegprímás odaküldött képviselője, Nemes Antal püspök, még a Kossuth szobor leleplezésén sem vehetett részt. Az ilyen szomorú s az egységes magyar nemzeti erő kialakulását gátló dolgoknak végleg csak a nagykorú magyar nép állhatja útját. Ez köthet konkordátumot a pápával, amelyben elfogadtatja az elkerülhetetlen magyar egység követeléményeit. Mert e téren is érvényes az az igazság, hogy nem a keresztyén népek vannak a pápáért, hanem megfordítva : a pápa van a keresztyén népekért. Az országos kér. szövetségekből azután kialakulhat a kér. világszövetség a pápa vezetése alatt, egyben a keresztyén egyházak krisztusi élete is egymás között. Ez majd ellensúlyozza a világiasság mai tultengését s végeredményül várható a krisztusi egy akol, egy pásztor eszme megvalósulása is. Különös, hogy a magyar protestánság e lelkesítő nagy eszmét tűzte maga elé, mégis késik a propagandával. Napilapja sincsen. Az igaz, hogy az eszme megvalósulásához újabb létfogalmak kellenének. Leginkább az ember kozmikus viszonya vár tisztázásra, mert mai sötétbe burkolt- sága mellett az emberiségnek a földön nem lehet istenes berendezkedése. Az Evangélium még nem öltött ugyan testet a keresztyén társadalomban, de nem hihető, hogy hivatása az, hogy mint testnélküli szellem lebegjen a társadalom felett és a keresztyén templomok azért vannak, hogy a krisztusi szellem a társadalomba feledésbe ne menjen. Ha Kirsztus az Ut, a Igazság és az Élet és ha elvetett magja megfogam- zott, akkor tanának megtestesülése ki nem maradhat. Számoljunk azonban a lehetőségekkel és a társadalom ott követelje a megtestesülést, ahol ezidőszerint lehetséges : a keresztyén egyházak . társadalmában. Ha azonban a róm. kath. egyház erre azt mondaná, hogy ilyen nincsen és nem is lehetséges és hogy csak ő maga képviseli a krisztusi kereszténységet, a többi pedig kiátkozandó szaka- dár: akkor előbb-utóbb a nép, a közvélemény fogja követelni az Evangélium testetöltését, mert »a nép szava Isten szava«. Krisztus jövendölése, az egy akol egy pásztor eszméje nem valósulhat meg úgy, hogy a protestánság a római katholikusságba visszatér — mint azt a pápa kívánja. Ez nem felelhet meg az isteni tervnek. Ha a fejlődést vizsgáljuk, a róm. katho- licizmus, mint ahogy a protestantizmus is történelmi fejlődés, még pedig a róm. katholicizmusból kiinduló fejlődés, mert hiszen róm. kath. egyházi férfiaktól ered. És ha végül az evangéliumi élet a keresztyén egyházak világszövetségében megtestesül : az is történelmi fejlődés lesz, még pedig olyan, amelyre az isteni tervnek szüksége volt, hogy az egyházasság túlsúlyba jusson a világiasság fölött. »Aki nincs ellenünk, mellettünk van az«, mondá az Ur. Ellenünk van a kommunizmusban és különböző »társadalompolitikai« jelszavak alatt ijesztő mérvben terjedő Antikrisztus. Mi pedig meggyőződéssel valljuk, hogy más fundamentum nem vettetik, csak a már meggyökeresedett Krisztus. A protestanizmus feladata, hogy megépítse az egyetemes világpápaképességet, de nem a maga számára, hanem a meglevő keresztyén világcentralizációnak, ami nem teoretikus tákolmány, hanem az isteni tervbe foglalt törzs és hogy ez a törzs bírja meg az ágakat, amelyek majd az egész emberiséget beágazzák. Nagyon természetes, hogy a protestánsság e nagymunkára tudatosan készülhet, még pedig spiritualizálódással, hogy a trans- cendens téren is megérthessék egymást. A magyar protestantizmusról van legelső sorban szó, amely — látszólag — vesztett politikai súlyából és a nagy katholikus felbuzdulás miatt még erkölcsi súlyából is. De azért a magyar protestánság számára uj hivatás nyílt, uj harc, amelyet csak nyílt fegyverzettel harcolhat végig. A magyar népnagykoruság, amelyért a magyar nép 1848—49-ben eggyé összeforradva harcolt, ma már megvan ; ott vehetjük fel a továbbfejlődésnek fonalát, ahol az 1849-ben elszakadt. Csonka országunk államformája, az igazi népnagy koruság kifejezője. Ezt tehát csak tovább kell építeni, a legnagyobb lelkiismeretességgel, a magyar nép eggyéforrasztásával, ahogy az 48-ban a Gondviselés jóvoltából kialakult. Az országos keresztyén szövetség is ilyen gondviselésszerü magyar érdek, mert szanálhatja a kétségbeejtő szétforgácsoltságot, amely a magyar nemzeti erőt egészen megbénítja. Egyben itt kezdetét veheti a mai keresztyén civilizációt megváltó keresztyén világszövetség kialakulása is. Hogy mit szólna mindezekhez a vehemensen szervezkedő magyar katholikusság? Elképzelhető. A mai korszellem megértésétől igen távol állanak. Hiába ezer esztendős a magyar katholicizmus, ha mindezideig még nem vált önállóvá, nagykorúvá. Pl. nem is oly régen gróf Apponyi Alberttól is hallottunk a katholikus autonómiáért lelkesedő beszédet, a végén azután kisült, hogy a főpapság nem akarja A kath. autonómia a mostani kath. mozgalomnak már programjában sem szerepel. Az egész mai mozgalom rugója a kath. hegemónia megszervezése a legitimizmus jegyében. Amennyiben pedig a hajdani néppárt emberei jutottak polcra, bizonyos, hogy az egyházpolitikai reformok revíziója is nemsokára elő kerül. A jelszót már kiadták, hogy a róm. kath. egyház sérelmeit, amelyeket
