Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-02-26 / 6. szám
Hegyen épített város 44 1928 február 26. nemcsak a testi résznek (az érzékszerv) van itt munkája, hanem a lelkinek is, az agyi központnak. Ez a rádió belső határa, azon túl már tehetetlen a rádió még a hallás útján is ; most már csak az agy működik maga. . Ugyanis az agyi központ kötelességszerüleg átszolgáltatja a felvett képet a szürke agykéregnek, az intelligencia gócpontjának. Itt már egészen kiléptünk a rádió külvilági birodalmából; a külvilági jelenség már képzetté lett, a tudatba jutott. A tárgy már el is tűnhetett (a hegyóriás), a jelenség (a tenger mozgása) már meg is szűnhetett, a képzet azonban túléli a valóságot csakúgy, mint ahogy kedveseink emléke túléli kedveseinket. A zene is megszűnt már régen, és a hallgató még mindig elandalog annak gyönyörű zeng- zetén, sőt másnap, mikor már szabadulni is szeretne tőle, még mindig fülében cseng a kedves nóta. Nem a rezgés cseng már, a képzetek működnek, a lélek van munkában. Rádió szállította az értéket, de most már á lélek annak a gazdája, az dolgozza fel kinccsé. Hogy aztán mi lesz a kinccsel, az megint más kérdés. A szürke kéreg elraktározza azokat, mint már saját képzeteit s megőrzi ezerszámra. Mennél több ilyen képzete van, annál műveltebb a lélek. És tessék most elgondolni, hogy mennyi, de mennyi ilyen kincset tud szállítani a rádió. Éppen ebben van az értéke. Ezeket a képzeteket most már a lélek feldolgozza saját tapasztalata, emlékezése, összehasonlítása, ítélkezése, értelme, stb. alapján. Ezek már céltudatos készséget jelentenek, elmélyedést, megfontolást, stb. Ne tessék hát felcserélni az okot az okozattal. Előbb a képzet, azután csak a megfontolás, elmélyedés, elmélkedés. Előbb az ok, azután az okozat. Természetes, hogy mindezek foglalkoztatják a lélek műhelyét s addig ingerlik a szervezetet, míg elvégre megszületik a megfelelő érzelem, vágy, akarás. Az érzelem a. fő. Kant azt mondja róla, hogy ebben mindig van már picinyke kis akarat is. Célnál vagyunk ! A lelki készség és az érzelem születése között ölt bennünk testet az Ige. Más szóval ott egyesül bennünk az isteni kegy adomány (logos) a müveit emberi lélekkel. így és itt, ebben a szentélyben születik meg bennünk mindaz, ami valláserkölcsi érzelem. Ilyen az áhitat, irgalom, részvét, szánalom, a kegyesség, az Isten tisztelete és a felebaráti szeretet, mire Krisztus Urunk oly nagy súlyt fektetett. De ilyen minden más valláserkölcsi érzelem is. E szentélyhez pedig vigyázóul, őrizőül maga az Isten rendelte oda az élő valláserkölcsöt; az hárít el onnan mindent, ami bűnös és az nyit utat mindannak, ami minket üdvözíthet. A rádió ide már nem juthat, ez már nem földi muzsika többé, kedves Szerkesztő úr, ez már a végtelenségek mennyei koncertje. Ön látta kéziratomat, mely ezzel a zenével foglalkozik. Mit gondol, ha ez az irat nyomdafestéket látna, átmenne az olvasóba azzal a kis tudással együtt az áhitat is ? Nem menne át sem a festékbe, sem a rádióba. Legfeljebb az értéktelenebb, a tudás menne át, az áhitat bennem maradna, mert bíz az tulajdonkép nincs is benne abban a vaskos kötetben sem. Ezért távolról sem jelenti még a teljes sikert, ha valaki könyvből áhitatoskodik vagy rádión imádkozik. Áhitatoskodjék és imádkozzék megihletett lélekből; a könyv, a rádióima marad oktató, tanító, nevelő minta, váz, melyet kiki a saját áhítatával tölt ki, mint ahogy a méhecske édes mézzel kitölti a sejt üregeit. De azért ne tessék gondolni, hogy a léleknek nem volnának egyéb érzelmei is. Vannak. Csakhogy azok a léleknek a megihletett szentélytől elkülönített dolgai. Az egész Krisztus előtti kor ilyenekből táplálkozott. Lehettek azok ártatlanok is, gonoszak is ; az ő úgynevezett erényeik is csak ragyogó bűnök voltak, mert azoknak még nem volt istenrendelte őrizőjük, de nem is volt még azokon mit őrizni, mert nem volt bennök valláserkölcsi érzelem. A közleményből vett kedves kis idézet is említ valamelyes érzelmet. Azt, amit a zene édes zengzete okoz bennünk. Az is kétféle. Ha a valláserkölcs őre bocsátja azt abba a bizonyos szentélybe, zsolozsma lesz az énekből. Ilyenek a szent zsoltárok. Ön tudja, hogy maga Luther is mily nagy súlyt fektetett ezekre. Gondolom, nem sok zsoltára volt, legalább ránk tán csak 7 valódi maradt. Mégis azt mondta, hogy azok többet építettek a hiten, mint egy mázsa más irata. Pedig milyenek voltak köztük ! A német nemzet nemességéhez, a babyloni fogság, a lélek szabadságáról, stb. És mégis úgy kellett annak lennie, mint ahogy Luther mondta, mert a zene csakugyan közelebb esik a szívhez, az érzelemhez, mint az észhez és értelemhez. De azért (s ez a másik eset), ha az a nóta nem is a szentélybe való, a lélek mégis örömmel veszi azt a szentélyen kívül a szentély mellett is. Mert nagyon hasonlatos az emberi lélek a nyíló virághoz. Szereti a komoly zenék mellett a vígat is, a hangosabbat. A különbség csak az, hogy az egyik hatása alatt térdre esünk Isten előtt, a másikra meg, hogy egyebet ne mondjak, vidám lélekkel jó kedvre derülünk ebben az ügyes-bajos világban. Budapest, 1928 február 17. Hittestvéri szeretettel Masznyik Márton dr. Lorber Jakab: A Gyermek Jézus Üdvözítünk gyönyörű gyermekségének törlénete Németből fordította és kiadja: Horti Ede, Rákosliget Beszerezhető a kiadótól 4 P 30 fill, beküldésével vagy utánvétel utján 5 pengőért Postatakarékcsekkszáma 1739
