Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-05-27 / 13. szám
1928 május 27 91 Hegyen épített város 150 évvel ezelőtt és még azelőtt vagy azután elidegenített többi rendi és papi vagyont is ? Miért csak ezt az egyet ? Vagy talán holnap visszaköveteli a kalocsai érseknek a 250 birtokot ? Hiszen 1179-ben ekkora földterület ura volt. A Várszínház több mint 140 éve immár Buda város közönségének tulajdona. Több-kevesebb megszakítással 140 évig színház céljára használták az épületet. Ezalatt a másfél század alatt miért nem tiltakozott a római egyház ? Miért csak most, 1928-ban, midőn a protestáns egyházak tábori püspöksége helyőrségi templom céljára, Krisztus útját kereső katonák számára kéri az épületet ? A tendencia nyilvánvaló. Azért nem követelték soha a jezsuiták a Várszínházát, mert a nagymultu régi épület a profán színház céljára nem való, ma sem azért, mintha a katholikus egyháznak ott azon a helyen múlhatatlanul templomra volna szüksége, hiszen van a Várban három nagy katholikus templom is; de még ősi »jogaik* helyességébe vetett hitük se vezeti őket. A protestánsok a bibliát saját szemükkel olvassák, az ö szemükben eretnekek merészeltek a szerény kéréssel fordulni a fővároshoz, hogy a használaton kívül álló épület, amely eddig senkinek sem kellett, a nemzeti hadsereg protestáns katonái részére, helyőrségi templom céljára átengedtessék. Ezt pedig a jezsuiták sohasem engedhetik meg, inkább maradjanak a protestáns katonák istentisztelet nélkül. Kisütik, hogy a másfél évszázad óta Buda városának tulajdonában levő épület *jogilag ma is katholikus tulajdon« és nem a székesfőváros tulajdona. Másfél századon át a legkülönbözőbb színtársulatok a legkülönb fajtájú, a legkönnyebb műfajú színdarabokat is játszhatták a Várszínházban, a jezsuitáknak pedig ez idő alatt eszükbe sem jutott a tiltakozás és a *jogos tulajdon«, csak éppen mostan. Ámde amennyire gyengék cikkük érvei, auy- nyira magukban hordják a legsúlyosabb ellenérveket. Először is, 11. József vallásügyi rendelkezései törvényerejüek. Ez annyira tény és való, hogy vita tárgyát nem is képezheti. Másodszor, az épület a székesfőváros tulajdona. Az, hogy Buda városa 1792-ben a vallásalapnak fizetendő 25.082 frt 16 kr. vételárt nem fizette meg s ez alól fel mentést nyert, az csak annyit jelent, hogy az épületek II. Lipót király jóvoltából ingyen Buda városának tulajdonába mentek át. Hogy az épületek Buda városának tulajdonát képezik, azt I. Ferenc királynak 1794 julius 16-án kelt rendeleté is megerősíti, melyben a templom mellett levő volt kolostor épületét a hadtestparancsnokság céljaira rendeli, szószerint ekkép : A kolostor épületét Buda szab. kir. várostól kell megvásárolni. Így került aztán a régi kolostor a katonai kincstár tulajdonába. A templom, azaz a Várszínház azonban ma is Buda városának, vagyis a székesfővárosnak tulajdona. E jogos tulajdont és birtoklást bárki kétségbevonhatja, de ehhez nem kell jogi tudás, csak merészség, amely ellen mint a székesfőváros adófizető polgárai legerélyesebben tiltakozunk. Jól tudjuk és elismerjük, hogy e merészséghez a jóérzésíi katholikus társadalomnak semmi köze sincs s úgy vélem, hogy ha a protestáns tábori püspökség szerény kérelme Budapest székesfőváros tanácsában megvitatásra kerül, a jóérzésül és lojális katholikus társadalmat is magunk mellett tudhatjuk és remélhetjük, hogy a kérelem teljesítése akadályokba nem ütközik. Ezért fordulok egyrészt protestáns hittestvéreimhez figyelmeztető szavammal, másrészt a jóérzésül katholikus társadalomhoz a kéréssel, hogy a felekezeti béke megóvása érdekében a viszályt és a visszavonást célzó mesterkedéseknek kebelében teret ne engedjen. Az ügyet a testvéri egyetértés keretei között az igazság és méltányosság alapelvei szerint intézzük el. Dr. Varsányi Mátyás lelkész fegyelmi ügye A budai Luther Szövetség az elmúlt esztendőben súlyos természetű feljelentést nyújtott be Varsányi Mátyás lelkész ellen a budai ev. egyház- község tanácsához. A presbitérium és az egyházközség közgyűlése e feljelentés alapján arra utasította dr. Varsányi Mátyás lelkészt, hogy önmaga ellen fegyelmi vizsgálatot kérjen felettes hatóságától, különben maga az egyházközség indíttatja meg ellene a fegyelmi eljárást. A budai Luther Szövetség eddigdtartózkodott minden erre az ügyre vonatkozó közléstől, nem akarván elébe vágni az egyházi bíróság Ítéletének. Minthogy azonban most — 1928 máj. 15-én — az első és másodfokú egyházi bíróság Ítéletét magáévá téve egyházunk egyetemes törvényszéke is elmarasztalta Varsányi Mátyás dr. lelkészt, kötelességmulasztást vélünk elkövetni, hogyha egyházunk híveit erről az egész budai egyházat érintő ügyről nem tájékoztatnák. Arra szorítkozunk ez alkalommal, hogy az elsőfokú egyházi bíróság Ítéletének kivonatos szövegét és a másodfokú egyházi bíróság Ítéletét — mely utóbbit az egyetemes törvényszék is magáévá tett — közöljük minden megjegyzés nélkül. Az elsőfokú egyházi bíróság Ítéletének kivonata : 350—1927. 1. A budapesti ág. hitv. ev. egyházmegyei törvényszék az egyházi vétség miatt dr. Varsányi Mátyás budai ág. hitv. ev. lelkész ellen folyamatba tett ügyben, Budapesten, 1927. évi nov- hó 3., 4. és 7. napján nyilvánosan megtartott tárgyalás alapján, 1927. évi november hó 7-ik napján meghozta a következő ítéletet: A budapesti ág. liitv. ev. egyházmegyei törvényszék dr. Varsányi Mátyás bibácsi születésül, 43 éves, nős, budai ág. liitv. ev. lelkészt vétkesnek mondja ki az E. A. 324. és pontjának utolsó
