Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-05-13 / 12. szám
Hegyen épített váróé 82 1928 május 13 Férfiakat az élre, Kossuthokat, nemes célokért önzetlen Krisztusi önmegtagadásban élő, lelkesedő, munkálkodó férfiakat, kezdeményezésre, alkotásra termetteket, akik a protestantizmus egész erkölcsi és szellemi erejét a magyar haza és a protestáns egyház igazságáért megmozgathatják. Álljanak félre, akik azt hiszik, hogy a magyar protestantizmus és magyar hazánk ügyét akár csendes, akár erőszakos adminisztrálásban, vagy pártpolitikai szereplésben kimerülve előbbre vihetik. A protestantizmust a napi politika zavaros, szennyet is felkavaró hullámverésébe kitenni nem szabad. Az amerikai protestantizmusról vegyük a példát. Ott van élet, haladás, tökéletesbülés. Ott gyülekezik az erőtartalék. Okos felhasználásával szeretett egyházainkat is bízvást átsegíthetjük válságos napjain. A magyar katolicizmus szervez, agitál, alkot és épit. Á magyar protestantizmus senyved, pusztul, mint a virág, ha nincsen hivatott kertésze. Egyházi és világi vezetőink tegyék szivükre a kezüket és kérdezzék meg lelkiismeretüket: Jól sáfárkodtak-e a rájuk bízott talentommal? S lelkiismeretük válasza szerint cselekedjenek. Ébredj közöttünk Kossuth lelke, szelleme légy velünk. Dr. Krivoss Árpád, ügyvéd Gályarabok emléktáblája. A múlt évben ünnepelte a protestáns világ a gályarabok szabadulásának 250-ik évfordulóját. A gályarabok a hit- hüség fénylő példaképei. A gályarabok a mi szent hitünknek a dicsőség fényében ragyogó hősei, akiket sem börtön, sem halál, sem földi hatalom nem szakíthatott el evangéliumi szent hitünktől. Hosszú hónapok kimondhatatlan gyötrelme után a dicső Ruyter Mihály admirális, a gályák lángoló poklából szabadította ki őket. Görögország fiai és leányai még évszázadok múlva is könyvhétévé tudták a háromszáz spártai vitéz nevét, aki Leonidasz királlyal Termopylae- nél a haza védelmében elesett. így maradjon a gályarabok szent emlékezete is köztünk, amig protestáns lesz a világon. Budai egyházunk ezért indítvánnyal járult a múlt évi egyetemes közgyűlés elé, hogy hitünk hőseinek, a gályaraboknak szent emlékezete minden evangélikus templomban márványtáblán örökítessék meg. Legyünk mi az elsők, akik a szép eszmét megvalósítjuk. Véssük fel templomunk márványtáblájára a mind halálig hü vértanuk névsorát. E magasztos terv kivitelére bizalommal kérünk buzgó adományokat áldozatkész híveinktől. Minden nemes adomány az egyház címére küldessék (I., Verbőczy-u. 28.). A Hegyen Épített Város minden fillért hálás köszönettel nyilvánosan nyugtáz. Kilyéni Ferenc József unitárius püspök 1835-1928 Eperjesi theológus diákkorom óta szeretem és becsülöm a hazai unitáriusokat. Kolozsvári tanáraik szívességéből már akkor gyönyörködtem nagy amerikai »prófétájuk«: »Channing Ellery Vilmos« magyarra fordított »müvei«-ben és ezzel jobban átéreztem Jókai »Egy az Isten« c. regényének hangulatát. Eperjesi tanárkodásom alatt velük közel 4 évtizeden át irodalmi összeköttetésben voltam. Értékes, nagytudásu kortársakat ismertem meg Kanyaróval, »az unitárius történetíróval« s később Boross Györggyel a mostani püspökhelyettessel és Gál Kelemennel, az ő filozófiai Írójukkal. Kiváló folyóiratuknak, a »Keresztény Magvetőnek«, tanárságom kezdetétől egészen a cseh megszállásig (1884—1919) hü olvasója voltam. Hosszú évek figyelmes tapasztalatai alapján meggyőződtem arról, hogy úgy magyar hazafias, mint keresztyén vallásos szempontból is kiváló emberek. Krisztus lelke lakozik a hazai unitárius egyházban is. Gratz Mór kolozsvári lelkész atyai barátommal felolvasást is tartottam a kolozsvári Dávid Fe- renc-egyletben, s a Protestáns írod. Társaság megalakításakor Masznyik Endre barátommal úgy a hazai, mint a külföldi egyházirodalmi sajtóban az unitáriusokat védelmembe vettem a néhai debreceni oríhodoxiával szemben. Maga Tisza Kálmán is mellénk állott. így hát érthető, hogy engem, tisztelőjüket, mélyen megindított a csakugyan »kivételesen szépéletü« Ferenc József unitárius püspök ez évi február havában bekövetkezett halála. Született 1835-ben. Tanult Kolozsvárt, és — igy értem későbbi tudományos theológiai tájékozottságát — a göttingai és berlini egyetemen. Már 1876 óta a püspöki székben utódja Kriza Jánosnak, a »Vadrózsák« halhatatlan emlékű gyűjtőjének és költőjének, aki mellett rövid ideig másod lelkész is volt. Fél évszázad után, 1926-ban, benső szeretettel jubilálta az unitárius egyház 50 éves püspökségét, amely jubileum egész Anglia és Amerika unitáriusságának is egyaránt ünnepe volt. Az Óceánon túl érő szerves kapcsolat az ő áldott müve. Hitében, vallásfelekezetében nem fedezett fel, nem talált soha embereket elválasztó tilalomfákat, határokat, hanem mindeneket összekapcsoló egyetemes szeretete. A Prot. írod. Társaság kolozsvári közgyűlése alkalmából Veress József esperessel és Masznyik Endrével meglátogattuk, és testvéri csókkal fogadott minket. Nagy volt ő mint »jó pásztor«, szervező, iró, egyházpolitikus és ember egyaránt. Szép szerepe volt a múlt század 70-es és 80-as éveiben a Protestáns Egyletben is. Kiváló személyiségének köszönhetjük, hogy a feledés mohától megtisztította és magasra emelte Dávid Ferenc lobogóját és igy igazságot szolgált az első erdélyi mártír püspöknek, a hit és lelki- ismereti szabadság magyar vértanújának. Kolozsvárt valóságos apostola volt a felekezeti békességnek s az összeomlás %után angol-ame
