Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-29 / 11. szám
Hegyen épített város 86 1928 április 29 volna. De viszont ő megmondotta az ifjaknak, hogy hova forduljanak, felsorolt egész csomó közismert politikust, ha tehát a szándékuk komoly volt, közvetlenül odafordulhattak. A közvetítésre igazán nem vállalkozhatott. Még azt se tudhatta, akkor, hogy nem csapda volt-e az egész, amelyhez segítőkezet nem nyújthat, amelybe önmaga sem léphet. Mind e lelki mosakodása azonban nem sokat ér. Az öregúr panaszos hangja napokon, heteken át a fülébe cseng. Leányáról szól: mélységes fájdalmában hősies viselkedéséről. Meddig fogja ez a hang kísérni? Tudja, hogy mi az, amikor a férj, az apa többé nem tér haza, elnyeli a küzdelem forgataga. Sirató asszony, két- három megszeppent gyermek otthon hiába várja. Mind a két sógora szétroncsolt fejjel hullott el a rohamban a harcmezőn. Látott elárvult családot fájdalomba merülni. Hányszor szerette volna, ha gigászi erővel hazáját a szenvedéstől megválthatná. Ha másképpen nem, csak egyetlen napra a francia vagy orosz hadvezér helyébe ülhetne, hogy ellenségeink vonalát összezavarhassa, a Marne-csatát, a Lemberg-viaskodást a mieink kezére játsza. Minden igaz magyar, polgár és katona ily gondolatokkal küzdött akkortájt. De a külső ellenség nem volt elég. A Hollánok eltűnése után egymást követik a rémhírek. Atrocitás itt, amott. Lelkében, úgy mint mindenkiében, forr a vágy, hogy a borzalmaknak valahogyan véget vessen, a inegkínzottakat kiszabadítsa. Hányszor kívánta, hogy, ha másképpen nem, csak egyetlen napra igazságügyi népbiztos lehetne, hogy a fenevadakat megzabolázhassa, a Batthyány- palota és az Országház pincéjében szenvedőket kiszabadítsa, a Hollánokat, Ferry Oszkárt, Návay Lajost és az embertelenség annyi derék, jellemes vértanuáldozatát családjának, embertársainak, az életnek megmenthesse. Minden igaz magyar erre vágyott akkortájt. Budavári templomunk istentiszteleti rendje : Vasárnap Ifjúsági 9 óra Német 10 óra Magyar 11 óra Április 29. Glatz Duszik Lajos miskolci lelkész rádióval Május 6. Reif 1 Varsányi j Ruzsicska- Május 13. Gaál 1 Május 20. Glatz Május 27. Reif . Orvosi hír. Máthé Lajos dr. fogorvos, protestáns egy- háztag, IV., Királyi Pál-utca 20. sz. alatt fogorvosi rendelőjében olvasóinkat jelentős kedvezményben ". részesíti. Rendelés 10— 1 és 4—6 óráig. - - Utóhang A cikkíró lelkében mindig kellemes érzés fakad, amikor azt tapasztalhatja, hogy írása figyelmet ébresztett és erre valamely irányból visszhang felel. Még ha a közreadott írásműnek az is a sorsa, hogy tartalmával a felszólaló olvasó nem ért egyet, az író-ez esetben is megelégszik azzal, hogy a cikkében foglaltak az olvasóban gondolatokat gerjesztettek, amelyek a fölvetett tárgy kifejezésére, az igazság megállapítására termékenyítőleg hatnak. E szempontból hálásan olvastam a H. É. V. március 15. számában Hackenberger László cikkét, amely a lapnak március 4. számában megjelent soraimmal foglalkozik. Cikkemnek nem volt más célja, mint kimutatni, hogy mennyire nem indokolt a római pápa encyklikájának fölhívása hozzánk, protestánsokhoz, hogy térjünk vissza az egyedül üdvözítő katholikus egyházba és így legyen egy akol, egy pásztor. Ezzel a kívánsággal szemben azt az eltagadhatatlan tényt igyekeztem rövid történeti visszatekintéssel az olvasó szeme elé állítani, — nem bizonyítani, mivel a ténynek bizonyításra nincs szüksége — hogy a protestantizmus az emberiség előhaladásának végetlen pályáján magasabb lépcső, melyről gondviselésszerű hivatásunk elárulásának bűne nélkül vissza nem fordulhatunk. A hegycsúcs felé vezető úton bizonyos magasságra felküzdött utasra felszólal a völgyben maradt útitárs, hogy szálljon le onnan, ahova nem csekély küzdelemmel és áldozatokkal fölvergődött. Jeleznem kelle azt is, hogy az ember mai állapota miatt súlyos feladatok megoldásának kötelessége nehezedik az evangélium követőinek lelkére. De ezen feladatok megoldása útjának, módjának részletezésére rövid cikk keretében természetesen nem terjeszkedhettem ki. Nagyon helyesen jegyzi meg Hackenberger László, hogy a közeledés első lépését az tegye meg, akiben erőteljesebb a krisztusi lélek, mely szereti ellenségeit. De e tekintetben alig lehet vádat emelni mi ellenünk. Nálunk minden előforduló alklalommal szinte önkénytelenül is ajkunkra tolul a felekezeti békesség vágyának hangja. Hackenberger Lászlónak azt a megállapítását azonban, hogy »ugyanazon felekezeten belül is... itt-ott égetnivaló a viszony«, valóban őszinte fájdalommal kell elismernünk. Akinek lelkében a hétköznapi élet változatos, küzdelmes viszonyai között minden lépten-nyomon eleven erővel lüktet az a mindenható hatalom, mely »nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt... mindeneket elfedez, mindeneket hisz, mindeneket remél, mindeneket eltűr«; az, és egyedül az mondhatja magát szíve szerint Krisztus Urunk igaz követőjének. Sass János Hérjük azon olvasóinkat, kiknek az előfizetések, illetve adományok beküldésére csekklapot küldtünk, szíveskedjenek a hátralékos összeget mielőbb postára adni, hogy mi is eleget tehessünk kötelezettségeinknek. A kiadóhivatal.
