Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-04-15 / 10. szám

Hegyen épített város

76

1928 ápol'« 15

Az őszi barack

Irta : Illavács Kornél

És ne legyen közösségiek a sötélaég- nek gyiimölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább mégis fedjétek azokat.

Pál az efezusiakhoz 5:11

Nehéz idők voltak.

— Nincsen minisztérium ... Kommun tanács- kormány van ... Népbiztosok, parancsolnak, — újságolták a házbeliek, a verőfényes, napsütéses reggelen Fejes tanácsoséknak.

Fejes lesietett az utcára. Alig volt ott valaki, annál több kíváncsi fej az ablakokban. A bankok kapujában néhány fegyveres ácsorgott. Tovább ment. Lassanként megélénkült a járda körülötte. A családapák voltak az elsők, akik szemlét tartottak, hogy híreket vigyenek haza. Feleségeikkel tértek vissza, akik a vásárcsarnokba, a boltokba igyekeztek. Néhány napra legalább gondoskodni kellett a családról... Gyermek nem volt sehol. Okét még féltették... Ismerőssel is találkozott. Elébe sietett. Talán valamit megtud. De már mesz- sziről megelőzi a kérdés :

— Hát ez micsoda? •

— Erre bizony mindannyian kíváncsiak vagyunk. Valahogyan a földből, valahonnan az éjszakából került elő.

Sehogy se talált magyarázatot. A magyar munkások felfogását, álláspontját ismerte. Akikkel neki dolga volt, néhány felvilágosító szavára belátták, hogy utópia, meg nem valósítható agyrém szelleme settenkedik körülöttük, befurakodni igyekszik lelki világukba és ha győzedelmeskedik, bizonytalanná, sötétté, gyümölcstelenné teszi jövőjüket ... A magyar mérnökök gondolkozását is jól tudta. Emikor néhány nap előtt valaki a bányák, kohók és nagy vasipari üzemek kommunizálására javaslatot tett és Fejes ez emberrel és csatlósával szembeszállt, akkor az egyik híres-neves műegyetemi tanár azonnal Fejes segítségére sietett cs mindenki a mérnöktársaságban megkönnyebbülten, szívesen látta, hogyan gyűrik le érveikkel és keresztelik el igazi nevére a papírlapon is kinyomtatott »minden tárgyalásra alkalmatlan fércművet.«

Nem tarthat sokáig. — Ezt tudta. — Amint az emberek a valóságot felismerik, a tákolmány összedől, összeroppan. Néhány napig, talán egykét hétig tart az egész . . . Minden esetre ellátja a családját valamelyes élelmiszerrel. Két napra való ásványvizet is vitetett haza. Hátha megállítják a vízmű üzemét...

»Ha pedig valaki övéiről és kiváltképpen a háza népéről gondot nem visel, az hittagadó, alább- való a hitetlennél is.« így mondja Pál apostol, rimotheushoz írt levelében. A nehéz napokban azonban ez nem volt olyan egyszerű feladat. Tíz ember volt Fejes gondjaira bizva. Ezen felül még két rokon is hozzá menekült.

Ha körülnézett, csak kishitűséget látott. Rémület nyűgözte le az embereket. Egyik bénán,

szédülten fogadta a híreket, a másik kétségbeesve siratta emberöltős munkájának megsemmisülését, elkobzását.

Az államigazgatás gépezetét felforgatták, átcsoportosították. A kommunvezérek kinevezték önmagukat »népbiztosoknak« és átvették a vezetést. Fejes ott maradt a népbiztosságra keresztelt minisztériumban, ahová a kommun kitörésekor tartozott. A »népbiztosok«, akikkel a békében, de még néhány nap előtt is elkeseredett harcot vívott, felfedezték. Az egyik, akinek bányát-kohót kom- munizáló javaslatát fércműnek nevezte, nyíltan feltárta ellenszenvét. A másik, akivel régebben nyolc hónapon át harcban állott, tüntető nagyrabecsülést mutatott. Tetszelgett is önmagának és a környezetének, hogy ő nemesen viselkedő ellenfél. Kérdezetlenül meg is mondotta :

— Ön kérlelhetetlen ellenfelem volt. Legyőzött, de mindig bátran, szembe harcolt. Válasszon magának munkakört.

Fejes elhárította. Neki volt munkaköre. Ott marad. A »népbiztos« azonban nem engedett: — Az a munkakör megszűnik. »Önre más teendő vár«. A többi között két nagyobb feladatot is bíztak reá. Alakítsa meg az országos tudományos műszaki tanácsot és egyesítse mindenrendű és rangú hatóság mérnökkarát egyetlen nagy testületbe.

Fejes tudta, hogy az egész kaland rövidéletű. A kiáradt folyam hullámai nem varázsolhatnak örökös tengert messze vidékre. Mindent elvállalt, egyet sem teljesített.

így döntött, mert így biztos volt, hogy e téren minden a régiben marad és a felforgatást megakadályozza. Betartotta Pál apostol efezusi levelében megírt parancsát. Nem volt közössege a sötétségnek gyiimölcstelen cselekedeteivel. Tétlenül azért mégsem töltötte idejét.

Akkor még nem kelt szárnyra a hír, hogy a népbiztosok nagy bőségben élnek a Hungária lefoglalt helyiségeiben. Az emberek még nem látták megpecsételve az ország kormányához tolakodot- tak hamaros bukását. Fejes azonban Nagybocsás- sán és Óvárosban, amikor még a felfordulás előtt kommunizált üzemeket tulajdonosaiknak visszaadta, mélységes, jó bepillantást kapott a magyar munkás lelkületébe. Tudta, hogy az agyrém élete már születése percében rövidre számlált napokból áll.Egymásután keresték fel rokonai, barátai, hivatalnoktársai tanácsért, állásért. Akinek megélhetését biztosítottnak látta, annak megadta a tanácsot. Te menekülj, te másik maradj a helyeden. Nemsokáig tart az egész. Összedől magától. Az ország többsége egészséges, józan gondolkodású emberekből áll. A láz hamar elmúlik. A nemzet életereje egy-kettőre győzedelmeskedik e fertőzéses betegségen.

De jöttek hozza kidobottak, kiközösítettek is. Egy se távozott tőle üres biztató szavakkal. Nagyon megtanulta Pál apostol leveleit. »Cselekedjünk jót mindenekkel (Gál. 6 : 10.).« Mindenkit azonnal alkalmazott. Még felhatalmazást se kért, se kapott senkitől. Vitte a felelőséget a maga vállán. •