Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-01 / 9. szám
Hegyen épített város 70 1928 április 1 ember és két kezével nagyot rántott a mellényén, amikor mintegy segítséget keresve, felháborodott pillantással társain végignézett. — Márhogy én menjek Falulődre? Mi lesz akkor az én két polgáriiskolás fiammal? — Ha magát Falulődre küldik és a fiainak ott nincs megfelelő iskolájuk, akkor majd beteszik őket itt valamelyik fiúotthonba. — Olyan nincs. A fiaimat én nevelem. Azért vagyok az apjuk. Érettük dolgozom és szívesen dolgozom. Nem kell, hogy őket mások eltartsák. Én faragok belőlük embert. A fiaim talán csak mégis az enyimek?... Ha pedig a gyárral így állunk, akkor én nem kommunizálok. — Mi sem. Nem kommunizálunk — hangzott mindenfelől fenyegetően Fejes felé, aki nagyot lélegzett. — Értsenek meg engem — szólalt meg. — Én nem azért jöttem, hogy maguk kommunizál- janak, vagy ne kommunizáljanak. Azért jöttem, hogy a szükségnek megfelelő intézkedéseket megtegyem. Más a teendőm, ha nem kommunizálnak és más, ha kommunizálnak. — Hát nem kommunizálunk — mondogatták nyugodtan. — Akkor — szólt Fejes emelt, ünnepélyes hangon— Király igazgató úr, vegye át ismét a rendelkezési jogot. . . A miniszter új megbízással fogadta : — Kérem, siessen ki Óvárosba. A kazángyár munkásai a gyárat kominunizálták. Nagyon kérem, hozza rendbe az ügyet. Fejes sietett a másik gátszakadáshoz. Az angol bibliából vett hasonlatát ott is meg értették. Dolga mégis valamivel nehezebben ment. A gyár két tulajdonosé volt. Az egyik társtulajdonos orosz hadifogságban sínylődött. Az ő felerészét az üzemi tanács érintetlenül hagyta. Háborút viselt féllábú ember is volt közöttük, aki a hazájáért szenvedőnek vagyonát szent és sérthetetlennek jelentette ki. A másik cégtárs azonban nem vette ki részét a háborúból. Az ő részét kommuni- záltnak jelentették ki. Ennél azután kitartottak. Nem annyira a munkások. Dehogy. Inkább a könyvelő »utazott« kissé a kereskedelmi képzettségű társtulajdonos vagyonára : — Nincs értelme, hogy a gyár fele az övé legyen. Nem tud jól könyvelni. — De az üzemi tanács — faggatta őt Fejes — csak nem vezethet könyveket? — Kérem, itt vagyok én. Most is én vezetem. — dőlt be nagy ambícióval a mi emberünk, aki már úgy érezte, hogy övé a hatalom és a dicsőség. Azonban az egyszer csúnyán pórult járt. — Helyben vagyunk — szólalt meg csöndesen Fejes és jóakaró, sajnálkozó pillantása az ifjú arcára tapadt. — Éppen itt van a baj. Mielőtt kommuni- záláshoz fog, annyit taláncsak mégis megtanulhatott volna, hogy kommunizált üzemben nincs könyvelés. Az egyik kommunista, aki a bányák és kohók kommunizálását sürgeti, éppen a napokban fejtette ki, hogy a kommuntársadalom nem ismer könyvelést. Maga tehát az első, aki itt e gyárban fölösleges. Amely percben kimoftdották a kommu- nizálást, abban a percben ön itt hívatlan vendéggé vált és e minőségében — úgy érzem — máris visszaélt az én türelmemmel és az üzemi tanács drága idejét is hiábavaló könyvelési vitákra vesztegeti. Bízza tehát reánk az ügyet. Hozzászólási joga már úgy sincs. A mi emberünk arcára kiült a rémület. Homlokára nehéz cseppek gyűltek. Elnémult... Fejes zsebórája és a falulődi kőedénygyár azután általános megértésre talált. Fejes a jól végzett munka jóleső érzésével tért haza. Betömte a második gátszakadást is. Mindössze Máté 22-t szögezte a résre. A két gyár munkásaitól megtanulta, amit akkor más nem igen tudott, hogy az ország derék, józan munkásnépe nem kommunista felfogású. Bármily tetszetős formába öltözve tárják is elébe, azonnal elfordul az utópiától, mihelyt valaki az agyrém arcáról a kendőző festéket lekaparja és valódi arcát láthatóvá teszi. Ebből levonta a következtetést: A kommun- uralom az országon el nem hatalmasodhatik. Ha valamely szerencsétlen pillanatban mégis szerepe jut, az csak rövid epizódszerep lehet: Az ország gyorsan múló, magasfokú lázálma. A magyar nemzet egészséges szervezete hamarosan megküzd a kórsággal. * Néhány nap múlva az ár túlemelkedett a kijavított töltés koronáján. Elöntötte a várost. A védekezést intéző legfőbb vezetők elveszítették önbizalmukat, önuralmukat. Nem volt alattuk biztos alap, ahonnan a közügyeket nyugodt kézzel irányíthatták volna. Nem ismerték eléggé az Ujtestamentomot, nem találhatták meg a helyes utat az emberek leikéhez. Nem támaszkodtak eléggé a keresztyénség örökbecsű kincsére, a minden nehéz helyzetben biztos tanácsot adó, a minden áradat helyes medrét elmélyítő, a minden igazságra elvezérlő igére. Virágvasárnapon d. u. 5 órakor a Budai Luther-Szövetség vegyeskara budavári templomunkban előadja Meintrup—Hagedorn »Jézus hét szava a keresztfán« című kantatéját, melynek szövegét Szigethy Lajos dr. fordította. Karnagy Mikus-Csák István, orgonánál Dévény Jenő. A Budai Luther Szövetség 1928 április 15-i ünnepélyes közgyűlésének műsora : 1. J. S. Bach : Fantasia et fuga, orgonán előadja : Weil Endre karnagy. 2. Ima. 3. a) Bach: Adagio, b) Veracini: Largo, c) Padre Martini: Andantino, hegedűn előadja: Borsody Ödön hegedűművész, orgonán kíséri: Innocent Máté dr. orgonaművész. 4. Közgyűlés. 5. Kantor : Miatyánk, énekli : Salmanné Kring Olga énekművésznő, orgonán kíséri: Weil Endre karnagy,
