Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-03-04 / 7. szám

Hegyen épített város

54

1928 március 4

Keresztyénségünk történetének kérdéséhez

Irta : Dr. Szlávik Mátyás

Ravasz László, a »Zoványi-ügyhöz« c. tanulmányában mondja :

Rég elvetette az »egyháztörténet« ósdi, skolasztikus terminusát s helyébe TrÖltsch-ék értelmében a vallástörténet elnevezést használja. Mert »minden igazi vallástörténész egyszersmind vallásos művész is, amiből az is következik, hogy a vallástörténetnek, mint tudománynak létfeltétele az, hogy művelője hívő is legyen ... A hitetlen egyháztörténész olyan, mint a siketnéma zenekritikus.« A vallástörténet nem elégszik meg a vallásos élet külső fényéinek, kereteinek, tanainak, dogmáinak stb. történeti megismerésével, hanem igyekszik belehatolni a »religiosum«-nak, mint örök életaktusnak pszichológiai és metafizikai lényegébe és mélységeibe.

Ismeretes Goethe felfogása, amely, szerint az egyháztörténetről Arnold »Eretnek-históriájának« befolyása alatt kicsinylőleg így szólt:

»Mondd, mi is az egyháztörténet?

Elmémben már az semmivé lett ;

Sok, mit az ember benne olvas,

De végre is ugyan mi volt az?

Ott két versengő folytat boxot :

Ariánusok és orthodoxok.

Sok szekta mind csak azt csinálja,

Az ítéletnapig ez járja.

Ne hidd, hogy költő fecsegve

Nézz be az egyháztörténetbe,

Benne mi mást találsz még?

Erőszak s tévedés e zagyvalék.«

Hogy Goethe ilyen ellenszenvesen nyilatkozott az egyháztörténetről, ez csak azt árulja el, hogy hogyan adták elő az ő rationalista idejében ezt a tudományt.

Mutatja az is, amit tovább mond róla :

Az egyháztörténetből mit kapok?

Hisz ottan mást nem látok, csak papot.

S a keresztyének, a közönségesek?

Világot onnan erre sem veszek.

Mondhattam volna tán községet, Úgyis hiába — válasz végett.« .

(Csengey G, fordításában,)

Mennyire másként értelmezi már a£.egyháztörténet vallásos nevelő hatását Hase . Károly, amidőn a nagyközönségnek szóló 3 kötetes*- Egyháztörténetének előszavában megjósolja, hogy »eljön az az idő, amidőn az egyháztörténet ismerété az általános műveltség lényeges kelléke lesz,« Ez pedig csakis keresztyen szempontból nézett vallástörténet lehet. Természetes, hogy nem értem ide a keresztyén vallástörténetnek Janssen-ié\e ultra- montán szellemű, vagy szűkkeblű felekezeti alapon álló felfogását és művelését.

Hase és Ravasz felfogásával egyező Preuss János erlangeni egyetemi keresztyén egyház- és művészettörténeti tanár véleménye. »Die deutsche Frömmigkeit im Spiegel der bildenden Kunst« című legújabb díszművében is vallja, hogy eddig az egyháztörténeti kutatás a felszínen mozgott és nem vette figyelembe, hogy a keresztyén egyház története valójában a keresztyén vallásos lélek története és így a keresztyén vallásosság kutatásának kell a theológia központjába lépnie. A vallásosság az egyház- és dogmatörténet tulajdonképpeni előfeltétele s a vallásbölcseletnek és rendszeres theo- lógiának az alapja. Így lesz az egyháztörténet Vilmar szerint »der tiefste und letzte Sinn der Weltgeschichte.« S Heiler is azt mondja »Aus der Weltkristlicher jrömmigkeit« című művében, hogy »minden történeti és rendszeres theológiai kutatásnak a folyton csörgedező vallásos életforrásnak tanulmányozásából kell kiindulnia.»

E tanulmányozásnak pedig soha ki nem apadható forrása a keresztyén művészet története. Így a képzőművészet már régóta forrása az egyháztörténetnek. De a keresztyén archeológia eddigelé inkább kortörténeti, mint vallásos jellegűnek bizonyult. Pedig minden műremek bizonyos lelki állapotot fejez ki. Hangulatot, meggyőződést, hitvallást. Korunk is hő vággyal az eddigi szemfilológiai materializmussal szemben a művészetben a lelket keresi, s nem elégszik meg a művészeti filológia külső megállapításaival. Lélek, bensőség, élet- és világfelfogás a mai művészet tárgya és kifejezője. A művészet lélek és minden műremek személyes hitvallás. A művészet története a lélek és a szellem története, amely főleg a vallásosságban jut kifejezésre. Tehát nem technika, hanem lelki kifejezés, amint már Wildenband is ismert nagy filozófiai klasszikus művében nem a bölcselők, hanem a bölcselet történetét írta meg. A vallásos lelket kell a műremekről leolvasnunk és így e műremek a keresztyén egyháztörténet egyik darabja, annak belső oldala. Klasz- szikus példa Michel Angelo középkori, Dürer és Kranach reformáció-korabeli és Schäfer és Stein- hausen mai evangéliumi vallásos művészete. A műremekek az ó-, közép- és újkorban a vallásosság különböző típusai. Irodalmi téren Preuss mellett e felfogás kiváló képviselője Schubert. (Geschichte des deutschen Glaubens, 1925./ .

A keresztyén művészettörténettel, mint a keresztyén vallásosság művészetének történetével kell tehát az egyháztörténetet kiegészítenünk, s így a vallástörténet elnevezése jobban közelíti meg a keresztyénség történetét, mint a hagyományos egyháztörténet. De e vallástörténetnek nemzeti vonása is van, mert a különböző körökben a műremekek a magyar, német, angol, francia vagy római és spanyol vallásos léleknek a kifejezői. E szerint a művészetben vallásos és nemzeti szemtok is érvényesülnek.