Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-29 / 4. szám

Hegyen épített város

30

1928 január 29.

Serédi Jusztinián, hercegprímás

A római katholikus egyháznak új hercegprímása elfoglalta székét. Amikor az ország hatá- hát átlépte, a magyar újságírókat fogadta és igazi razafiságot, újtestamentumi felfogást hirdetett mindenkinek. Nyilatkozatának minket nagyon érdeklő részei a következők:

— A háború előtt az egyes embereknek külföldön különös megbecsülést biztosított az, hogy magyarnak mondhatták magukat. Az összeomlás után nemzetközi viszonylatokban aláértékelt nemzet lettünk és a külföldön élő magyaroknak egyéni munkájuk révén kellett kiverekedniök letiport nemzetünk megbecsülését az európai metropolisok közvéleményében. Áldom az isteni gondviselést, hogy csekély erőimhez mérten részt vehettem ebben a nehéz munkában és hirdethettem a magyar igazságot.

Nem üdülésre jövök, hanem azért, hogy ezentúl itthon szeressem a hazát és itthon dolgozzak jövőjéért egy egészen új munkakörben.

— Az alkotó erők összetoborozásának fokozásáról szól az első inspiráció.

— A magyar nemzetnek sohasem volt annyi

ereje, hogy jólétét széthúzásban lett volna szabad

elprédálnia.

— Ma pedig egyenesen eltiport létének végső elemész- tését vonná maga után az erőknek csak részleges szétforgá- csolása is.

— A magyar történelem tanúsága szerint a magyar nagy volt és legnagyobb ellenségeivel is meg tudott birkózni, ha egységes volt.

— Én hiszem, hogy ha egyek tudunk lenni, a mai

válságos helyzetből is lesz visszavonulás és felemelkedés.

— Bármilyen nagy is ez a felelősség, ország-világ tílőtt kimondom: tökéletesen nyugodt vagyok, mert velem lesz az Isten, de velem lesz az egész magyar nemzet is, velem lesznek a magyar katholikusok, de azok a más- vallású honfitársaim is, akiket ugyanaz a hazaszeretet hevít, mint engem. Újságokban több ízben mondtam már, hogy békességre akarok törekedni, de hogy ezt elérhessük, igazságra van szükségünk. Adjuk meg az igazságot mindenkinek, de ne engedjünk a magunk igazából. Az én programmom ez : Istennek adjuk meg, ami az Istené, az embereknek, a felekezeteknek azt, ami az övéké, akkor lesz békesség.

Serédi hercegprímás felfogása a vallásról és egyházról lényegesen eltér a mienktől, azonban a hazaszeretetben, a hazáért küzdendő önzetlen harcban és a Krisztusi szeretet feltétlen és folytonos gyakorlásában szívesen fogadjuk felénk nyújtott, vagy velünk versengő munkáját, amelyhez hazánk és a Krisztusi szellem megerősödése érdekében sok sikert is kívánunk. Hl. K.

ÖNKORMÁNYZATUNK

Másodfelügyelőnk és gondnokunk ünnepélyes elkötelezéséhez tisztelőik egybegyűltek január hó 22-én, vasárnapon budavári templomunkba, ahol az istentisztelet befejezése után tette le Marik Ernő, egyházközségünk II. felügyelője és dr. Sztehlo Aladár gondnok a hivatali esküt. Sándy Gyula egyházfelügyelő elnökölt. Az eskümintát Hüttl Ármin olvasta fel. A bizalmat dr. Sztehlo Aladár köszönte meg. Tisztségét csak azért vállalta, mert úgy látja, hogy a hittestvérek körében az egyház ügyei iránt nagy érdeklődés nyilvánul és mindenki kötelessége ezen érdeklődést nemcsak éberen tartani, hanem bármely terhes helyre állítják is, minden tehetségével fokozni. Az egyházi munka igen intenzív művelést követel. E területen nincsen félút, amelyen megállhatunk és visszaballaghatunk. Itt teljes odaadás kell, amely a többi hittestvéreket is intenzív egyházi munkára serkenti, az egyház céljait áldozatkészséggel támogató harcosokká teszi. Marik Ernő II. felügyelő csatlakozott dr. Sztehlo Aladár szavaihoz, a belső egyházi munka kifejlesztését, a hitközségi tagok bizalmának és anyagi áldozatkészségének kifejlesztését tartja a legsürgősebb feladatnak, hogy az egyház nehéz anyagi helyzete ismét helyrebillenthető és a szellemi egyház kiépítése eredményesebb lehessen.

Levél a szerkesztőhöz: A »Hegyen Épített Város« 2. számában »Önkormányzatunk« cím alatt II—ő. aláírással cikk jelent meg.

Mint az irsai egyház lelkésze nem annyira a magam mentségére, mint inkább az igazság kedvéért s azért, hogy egyházi közvéleményünk bizonyos dolgokban tájékozott legyen, szives figyelmébe ajánlom, hogy az előttem ismeretlen ünnepi szónok és nyomában a cikkíró a helyzettel nincs egészen tisztában. Alberti-Irsa u. i. két teljesen összeépített, de két önálló közigazgatási és egyházi község külön lelkészséggel. Amennyiben a közölt fekete helyzetképet a szónok, illetve a cikkíró csak Albertire vonatkoztatná, úgy én érdekelt nem vagyok és egyházi közvéleményünk előtt albertii lelkésztestvéremre hárul a feladat, hogy a helyzetképet kellően megvilágítsa vagy a felelősséget viselje. Amennyiben pedig a szónok, illetve a cikkíró a mondottakat rám és gyülekezetemre is vonatkoztatta volna, úgy az igazság kedvéért legyen szabad megállapítanom, hogy a gondjaimra bízott és a cikkíró szerint szinte a teljes megsemmisülésig fogyatkozó irsai gyülekezet 1927. évtől készült népmozgalmi statisztikája a következő:

Született 101

Meghalt 38

Házasságot kötött 38 pár, ebből 27 tiszta, 11 vegyes. Ezek közül 8 javunkra, 2 pedig kárunkra adott reverzálist.

Az év folyamán hozzánk betért 9, tőlünk kitért 2. Hogy pedig az Isten háza nálunk vasárnaponkint üresen kongna, arra nézve magam érdekelt lévén, kérem a nyilatkozásra illetékeseket megkérdezni.

Irsa, 1928 január 18-án.

Tisztelő híve : Magócs Károly lelkész.

Mint egyházi életünk megfigyelői, örömmel vesszük tudomásul nagyt. Magócs Károly lelkész úr felvilágosításait. Adjon a jó Isten a magyar Lutherán iának sok ilyen fogyatkozó, a megsemmisülés felé közelgető élőhalott gyülekezetei, mint az irsai, akkor nem kell szomorú szívvel az oltár előtt hirdetnünk pusztulásunkat és »két ségbeesésbe mártott tollal« — mint egyik kitűnő egyházi férfiunk mondja — leírni a magyar evangélikusok elfogyatkozását. Szerk.

~