Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-29 / 4. szám
udapest, 1098 lanuár 90. V. évt. 4- uái SzUts Gábor leik. urnák ! ?í J | ki- SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, II., DONÁTI-U. 49. II. EM 15. ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENGŐ, MELY A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG 58141. SZ POSTATAKARÉK-CSEKKSZAMLAjARA Kl'LDENDÓ FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ IILAVÁCS KORNÉL BUDAPEST. VU Ó-UTCA 8. SZÁM TELEFONSZAM: LIPÓT 998 -83 EOHUNKATARSAK: DR. SZUVIK MÁTYÁS, DR. SZELÉNYl ÖDÖN ÉS DR. SCHINDLER GYULA Élet a csendben Máté 8,2 b; Ekkor UM kelvén, megdorgáld a szeleket és a tengert és lön nagy csendesség Ez a rövid mondat a háborgó tenger lecsen- desitésének történetében a tulajdonképpeni fordulópont és ez adja meg az esemény jelentőségét. A tengeri vihar tombolása, a hajó hánykódasa, a tanítványok inegrémülése mind csupán alázatos előkészítés arra, hogy felkeljen Jézus és megdorgálja a viharos hullámokat. Azért zúgott a szél. azért morajlott a víz, azért vert nyugtalanul a tanítványok kicsinyhitű szíve, hogy végül Jézus szavára *nagy csendesség« legyen. A háborgás és a csendesség egymástfelváltá- sában olyan jelenet játszódott le ezzel a Genezá- reti-tavon, amely a halálnak és az életnek örökös küzdelméből való. Feltorlódva látjuk magunk előtt mindazt a rettegést, aggódást, gyávaságot, amely eltöltötte a tanítványok lelkét; lármás zűrzavarban halljuk a féktelen hullámok zúgása közül a csüggedők siránkozását, s akkor lehetetlen észre nem vennünk azt, hogy a tanítványoknak ez a magatartása nem volt egyéb, mint a halálnak, az elmúlásnak szomorú jelensége. Amikor pedig a Jézus parancsára megszelídült vizeken megnyugodtak a tanítványok is és visszatért szivükbe a kedv és bátorság, mintha az élet, a győzelmes élet jelent volna meg ebben a csendességben. A halálnak és az életnek ez az örökös harca mindennapos dolog a mi életünkben is. Ha talán nem is látjuk tisztán, azt mégis érezzük, hogy felettünk álló hatalmak súlyos viadalban állanak érettünk. Csakhogy többnyire visszáján szoktuk nézni a világ rendjét és ingadozva, félrevezettetve keressük életünk igazi értelmét. A mai ember kiváltképpen példa arra, hogy az életet inkább keresik a lármás, zajos világban, a tülekedésben, a törtetésben, az izgató gyönyörök gyors élvezésében, a pompázásban, és az élettelenséget inkább szeretik tulajdonítani az elvonult munkának, az egyszerűségnek, a szerénységnek és a csendes, tiszta vidámságnak. Azok a tanítványok is a hajón eleinte bizonyosan örültek annak, hogy most már maguk is megtapasztalhatják, milyen a tengeri vihar. Eleinte talán tetszett nekik az egyhangú élet után az izgalom, az idegek felcsigázása, gyönyörködtek a villámok cikázásóban és a hullámoktól csapdosott hajó imbolygásában. Előbb ebben vélték látni az élet erejét, s csak amikor elveszés fenyegette a törékeny hajót, látták meg a csendesen alvó Jézust s Benne a vészek között is megálló, a pusztulást legyőző életnek parancsoló urát. Így eszmél rá a mai ember is többnyire csupán a végveszedelemben, hogy az élet helyett a halál útjaira tévedt. A szépen hangzó, lármás beszéd mögött ott van az üres értelem, a nagyvárosi civilizáció mögött a léleksorvasztó robot, a csillogó pompa mögött a nyomorúság, a léha vígság mögött a nyugtalan szív. Mindez a halál munkája. Nekünk ezért kell inkább az az élet, amely a csendességben van — Jézus ajándékaként. A feltűnés nélkül való, elismerésre nem váró munkásságban van a teremtő erő, a meleg családi otthon békességében az áldozatos szeretet tápláló forrása. Mindennek pedig az az egyedüli alapja, hogy a kegyelmes Istenben nyugodjék meg a lelkünk és a Vele való békesség kisérjen minket minden lépésünkben. Amikor egészen Jézusra bízzuk a lelkünket, akkor kezdődik számunkra az igaz élet: élet a csendben. Sólyom Jenő
