Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-22 / 21. szám
Hegyen épített város 160 1928 november 22 püspök vagy apát állott, tagjai az udvari párt emberei és kíséretükben a jezsuiták voltak. A »Re- formationskomission«-t idegen (horvát, szlovén, szerb) zsoldoskatonaság fedezte, amely a dúló török csaták után bekövetkezett hajléktalanságban, nyomorban és vadságban a jó zsold fejében minden szörnyűségre és embertelenségre kész volt. A jezsuita-rendszer szerint e komisszió feladata : a prédikátort mindenhol elűzni, a protestáns templomot és iskolát elkobozni vagy ha a cél úgy kívánja, lerombolni, a temetőt feldúlni és elzárni, a lutheri bibliát, imakönyvet, énekeskönyvet, katekizmust s általában minden Luthertől származó Írást a helység piacán máglyán elégetni. A bertalanéji párizsi vérengzés többszörösen ismétlődött meg Stájerországban. Egy-két borzalmasan elrettentő példa után felszólították a lakosokat, hogy 14 nap alatt vagy térjenek át, vagy vessék áruba minden vagyonukat, a pénzösszeg 10 százalékát szolgáltassák be váltságdíjul és hagyják el az országot. Ahol a feltételeket nem teljesítették, a zspldos hadsereget árasztották rájuk, amely a megkísérelt ellenállást letörte és kedvére mészárolt. A földalatti börtönök is megteltek a mártírokkal. Sokan mindenüktől megfosztva menekültek a protestáns államokba, ahol azonban az átszenvedett borzalmak és a honvágy tovább pusztította soraikat. A tartomány elvesztette legkiválóbb, legjellemesebb egyéniségeit és gazdaságilag mérhetetlen veszteséget szenvedett. A megmaradt lakosságot a komisszió végül arra kényszeritette, hogy eskü alatt tegyen bizonyságot, hogy visszatért a római egyházhoz és házában nem rejteget lutheri írásokat. A gyanúsakat Temesvárra vagy Erdélybe súlyos vármunkára hurcolták. Másoktól büntetésből gyermekeiket vették el. Beteljesedett II. Ferdinánd kívánsága: »Inkább a sivatagban uralkodnék, mint eretnek tartományban.« A lelkek sivatagja felett uralkodott. Milyen legyen az uj orgonánk? A változatokat és az akusztikai viszonyokat lapunk 18. és 20. számában már tárgyaltam. Ezek után foglalkozzunk az orgona elhelyezésének kérdésével. Takarékoskodjunk a hellyel, hogy az énekkart, sőt néha kisebb zenekart is elhelyezhessük. E takarékosság azonban a templom szépségét ne rontsa. Az akusztikai szempontok azt kívánják, hogy az orgonát három részre tagoljuk. A díszes sípokból nagy rész tehát a szélső boltivek alá kerül, még pedig a boltivet tartó oszlop első síkjától induló és kifelé hajló egy- egy ivre. (A két oldal szimmetrikus, egyről szólok csak). Az orgona sípjai általában a fújtató levegőt szállító szélládákon állanak. Ha e díszes homlokzatsipok alá építjük a szélládákat, úgy a ma is keskeny karzat még keskenyebb lesz és az énekkar elhelyezése egyáltalán lehetetlenné válik. A karzat szélességéből nem veszítünk, sőt az oszlopok között is a hely rendelkezésünkre áll, ha a szélládákat a sípok alól elvesszük és fél méterrel hátrább helyezzük. A sípok ez esetben sik lapra kerülnek, cca 180 cm. magasra a karzat padlója fölé, mely alatt 6—7 énekes kényelmesen elfér. Jó volna, ha a karzaton a székek felé emelkedő dobogó is volna. Ha e sípokat szólósipoknak építjük, úgy a szélládákig sok levegővezető cső kell. Célszerűbb, ha e diszsipok néma, imitált sípok. Akkor minden valóságos sip úgynevezett redőnyszekrénybe juthat, ami a hang erősségének változtatását és a porosodás ’ ellen a védekezést megkönnyíti. Az imitált sípok többletköltsége a légvezetőcsövek árával és azok szerelési költségével nem sokban különbözik. A középső részen az erős hangú, nagyobb sípok kapnak helyet. Ezek nem kényesek. Itt a redőnyszerkezet mellőzhető. Az orgonaszekrény a középen a mostaninál keskenyebb lehet. A nagy diszsipok beljebb lesznek, mint a hadicélokra elvitt sípok voltak, de a földszintről még láthatók lesznek. A játékasztal elhelyezése is fontos. Ha az oldaliveknél a diszsipok, szólósipok, s a többi sip közvetlenül ezek után sorakozik, akkor a játékosnak kellemesebb, ha az asztala elől van. Az orgonista igy az oltárt is közvetlenül láthatja. Az ének- és zenekar elhelyezése szempontjából e megoldás nem jó, mert az énekkar jó része csak az orgonista mögé kerülhet, ami az orgonistát is zavarja és a kar együtt- tartását is nehezíti. Helyes a megoldás, ha az asztal hátra az orgonaszekrény falához kerül. Azonban ekkor az orgonista az oltárt nem látja. De ez nem baj. Az orgonistán, mint sok helyen, úgy itt is alkalmas tükörrel segíthetünk. A játékasztal kissé emelkedhet, hogy a zenekar vagy énekkar ülve vagy állva, a két oszlop elég nagy közének vonalában, helyezkedhessék el anélkül, hogy az orgonista kilátását (a karmesterre) zavarná. Az említett két oszlop, amely a torony alátámasztására való, okozza az elhelyezési nehézségeket, és kissé drágítja az építést. Az elhelyezési költségeknél túlságosan nem takarékoskodhatunk, mert ez bosszút áll. Ne feledjük el, 50—60 év is elmúlik, amikor ismét uj orgonáról szó eshet. Amit jól építünk, az 50—60 évre lesz jó, de a hibák is eddig élnek. Különösen az elhelyezés hibái. Fogadják meg ez intelmet kelenföldi hittestvéreink is, akiknél az orgona- épités szintén aktuális. A belső szerkezetről, a játékasztal beosztásáról és a fujtatóberendezésről lapunk következő számában fogok írni. Addig is kérem kedves olvasóimat, adakozzanak s buzdítsanak adakozásra mindenkit. Amit adunk, azt önmagunk és utódaink lelki gyönyörűségére adjuk! Dévény Jenő A Luther-Társaság közgyűlése. Balassagyarmatról jelentik : Az evangélikus társadalom irodalmi intézménye, a Magyar Luther-Társaság nov. 10. és 11-én Balassagyarmaton rendezte ünnepélyes közgyűlését. Ez alkalomból igen sokan érkeztek a városba, köztük Kapi Béla dunántúli, Kiss István dunáninneni evangélikus püspök, Stra- nyavszky Sándor belügyi államtitkár, dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, a társaság főtitkára és többen. Sztra- nyavszky Sándor államtitkár mondott a kulturestélyen elnöki megnyitót: Fizikai erőink, melyek segélyével harcot vívhatnánk — úgymond az államtitkár — bilincsbe verték, a nemzet kulturális ereje azonban szabad és itt semmi sem korlátoz minket. E varos és megye — folytatta Sztranyavszky Sándor — kegyelettel őrzi a magyar kultúra minden emlékét, hiszen Madách Imre is itt működött. Luther születésének mai évfordulóján gondoljunk arra, hogy a szellem hatalmának segítségével igyekezzünk elérni, visszakapni, amit tőlünk elragadtak. Luther tanításai egyáltalában nem az, hogy választóvonalak emelkedjenek, hanem hogy közelebb hozzuk az embert az emberhez és igy a magyar embert is a magyar emberhez. A nagy hatást keltő beszéd után Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök tartotta meg előadását Madách Imréről: Az örökkévalóság felé emelte nemzetét Madách Imre, róla nemcsak itt és nemcsak most emlékezünk, hiszen mindig és kitörölhetetlenül marad szivünkben. Nemzeti múlt és hagyomány egyaránt hatottak Madách fejlődésére. Reánk, későbbi nemzedékre is vigasztaló, hogy amig müvét Madách megírta, sajgó emberi szive is megpihent. Nem pesszimizmus »Az ember tragédiájá«-nak alapcime, hanem ellenkezőleg : a keresztyén világnézet diadala harsog ki belőle.
