Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-22 / 21. szám
Hegyen épített város 150 1928 november 22 Gyermek nevelés Irta: Sass János Régi példabeszéd figyelmezteti a hanyag, vagy tudatlan, vagy dologtalan gazdát, hogy nincs rossz főid, hanem csak rossz gazda. E példabeszéd nyomán állíthatjuk, hogy nincs rossz gyermek, csak gyarló, vagy hibás szülő. Vagyis minden föld, legyen az bármily sivár, terméketlen, kellő értelemmel és szorgalommal megnövelhető annyira, hogy a fáradalmak és költségek befektetett tőkéjét kielégítő terméssel kamatoztatja. Hasonlóképen a gyermeknek a gondviselés rendelkezése szerint vele született tulajdonságait is jótékonyan gyümölcsöző erőkké fejleszthetjük, ha azok a tulajdonok első tekintetre az emberi élet boldogitásá- hoz alkalmatlanoknak mutatkoznak. Nem ritkán halljuk mégis a szülőtől a keserű panaszt, hogy őt a gondviselés rossz gyermekkel látogatta meg. Vagy arra is van példa, hogy valamely családban három, négy vagy még több gyermek közül egyik oly ferde irányban nevelődött, hogy egész magaviseleté, gondolkodásmódja, teljesen elüt testvérei lelkületétől. A családban — igy szokták mondani — fekete bárány van. A szülők váltig erősitik, hogy ők minden gyermeküket egyformán nevelték, megfoghatatlan tehát, hogy ez az egy mikép fajulhatott el a többitől. És mivel nem találják — mert nem helyes utón keresik — gyermekük eltévelyedésének okát, rendesen a Gondviselést, vagy a rossz társaságot okolják. Azt állítják, hogy a gyermek már születésénél fogva volt hajlandó -a gonoszságra, vagy az ismerősök rossz társasága rontotta el. Mielőtt azonban a bölcs Gondviselés, vagy felebarátaink ellen ilyen súlyos vádat nyilvánítanánk, előbb gondos figyelemmel vizsgáljuk meg a körülményeket, amelyek között a gyermek fölnevelkedett. Hiszen az emberben általánosan az a hit él, hogy a ma született gyermek az ártatlanság jelképe. Valóban az. A gyermek nem ismer bűnt. Igaz, hogy az erényt se. A Gondviselés azonban felruházta őt a legváltozatosabb adományokkal és a legkülönbözőbb mértékben. A szülő, a természeti körülmények és az emberi társaság fejleszti azután a gyermek veleszületett tehetségeit helyes ‘vagy helytelen irányban. A nevelésnek leghatalmasabb, sőt az első gyermekkorban, mondhatjuk, egyedüli módja a szoktatás. A gondos szülő szigorúan ügyel arra, hogy a gyermek bizonyos időközökben rendesen táplálkozzék és ettől a szabálytól sem a gyermek nyugtalankodása, vagy sírása, sem saját házi dolgai nem tántorítják el. A táplálkozás idejének pontos, következetes betartása folytán a gyermek szervezete észrevétlenül megszokja a rendet, az egészséges életműködés egyik főföltételét. A rendes étkezéshez szoktatott csecsemő idősebb korában is könnyebben engedelmeskedik az egészségi szabályoknak, mint az, akinek táplálkozását semmi törvény nem szabályozza. A nevelés a születés első pillanatában kezdődik. A rendes táplálkozás a gyermek lelkében az önfegyelmezés, önuralom csiráját kelti életre. A nevelés legnélkülözhetetlenebb alapja pedig épen a fegyelem. A szülő első és legfontosabb feladata, hogy a gyermeket attól az időponttól kezdve, amikor eszmélni kezd és az akarat ébredésének első jelei mutatkoznak — körülbelül egy éves korában — szigorú következetességgel engedelmességre szoktassa. Nem ritkán halljuk azt a nevelési elvet, hogy a gyermeket kár fegyelmezni abban a korban, amikor még nem érti a magyarázatot, hogy miért engedjük meg neki ezt, miért tiltjuk meg azt. Teljesen elhibázott álláspont. A gyermeknek akkor még ne az értelmére hassunk, hanem egyedül a szülő iránt a tisztelet érzületére. A gyermek ne azért kövesse szülője parancsát, mivel belátja, hogy az neki hasznos és célszerű, hanem pusztán azért mivel a parancs a szülőtől származik, így szokik a gyermek olyan lelki fegyelmezettséghez, amely felnőtt korában gyermeki bizalommal, föltétlenül és örömmel engedelmeskedik a mennyei Atya soha meg nem dönthető törvényeinek. A gyermek neveltetése hat éves korig befejezett legyen. Amely gyermeket hat éves korig engedelmességre nem szoktaták és a helyes életutra nem állították, annak neveltetése már elhibázott és a hibát helyreigazítani már nagyon bajos és fáradságos. Szigorú következetességgel ügyeljünk tehát arra, hogy amit a szülő elrendelt, azt soha elhallgatva, teljesítetlenül ne maradjon. Például, ha a szülő sejti, hogy a gyermeknek nincs kedve lefeküdni, vagy fölkelni, jóllehet annak rendes ideje már elérkezett; ne ismételgesse parancsszavát, hanem mindjárt az első, újra mondom, az első szóra szelíd erőszakkal vegye azonnal foganatba a vetkőztetést, vagy öltöztetést. Amellett közönyös dolgokról beszélgetve, terelje el a gyermek figyelmét, hogy ennek eszébe se jusson az ellenkezés. A fegyelmezésre nézve az is igen fontos, hogy a gyermek soha ne számíthasson arra, hogy az egyik szülő Ítéletét megfelebbezhesse a másik szülőhöz. Amit az egyik megengedett, vagy megtiltott, azt a másik semmi körülmények közt meg ne tiltsa, illetve meg ne engedje. A szülők tökéletes egyetértésének tudata legyen a gyermek lelkületének éltető levegője. Hasonlóképen elejét kell venni annak, hogy a gyermek időn kívül egyék. A szülő, ha valami rendkívüli süteményt készített, rendesen nem állja meg, hogy a gyermeknek kis kóstolót ne nyújtson. Látogatóba jövő vendégek, különösen az öregszülők, keresztszülők, eimaradhatatlannak tartják, hogy a gyermeknek egy kis csemegével kedveskedjenek. Az időn kívül adott csemege okozza biztosan a gyermek étvágytalanságát a rendes étkezéskor. A gyermek az eledelekben válogatós is lesz. Hiszen ismeretes a közmondás : az éhség a legjobb szakács. A rendetlen étkezés szoktatja a gyermeket, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen száját szüntelen foglalkoztatni. így szokik a gyermek a torkosságra, amely aztán sok egyéb bűnnek szülőanyja.
